A konszenzusos háttér sem garancia arra, hogy a végső megoldás minden fél igényeit kielégítse: a javaslatok egyike a biztosítók, másika a könyvvizsgálók érdekeit csorbítja – legalábbis az ő olvasatukban. Pedig a rendszeres egyeztetéseken, amelyek eredményeként a Pénzügyminisztérium és az Igazságügyminisztérium a jövő héten a kormány elé terjeszti a biztosítási törvény módosítására vonatkozó tervezetet, a két minisztériumon kívül képviseltette magát a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF), a Magyar Biztosítók Országos Szövetsége (Mabisz) és a Könyvvizsgálói Kamara is.
Mi változik?
• Lehetővé válik a biztosítások határon átnyúló értékesítése (EU-s biztosítók Magyarországon, illetve magyar biztosítók az EU-n belül bárhol eladhatnak biztosítást).
• Szövetkezetek a mostani 50 helyett már 10 fővel is megalakulhatnak.
• Új terminológiák: függő és független biztosításközvetítők.
• Egységes felügyeleti nyilvántartási rendszer a biztosítási ügynökökről.
• A biztosítástechnikai tartalékok befektetési szabályai igazodnak az EU-irányelvekhez: bővül a bevonható eszközök köre, a fedezetet képező eszközöknek a tagállamok területén kell elhelyezkedniük.
• A biztosító könyvvizsgálója csak a felügyelet által vezetett „biztosító könyvvizsgáló névjegyzékben” nyilvántartásba vett auditor lehet.
• Szigorúbb ügyféltájékoztatási követelmények.
• „Egy engedély elve”: a tagállamok bármelyikében kiadott biztosítási tevékenységi engedély az egész közösség területére érvényes.
A legfontosabb változtatások az EU-jogharmonizáció kapcsán válnak szükségessé. Az éppen a csatlakozás napján életbe lépő új törvény szabályozza az Európai Unió egyik tagállamában székhellyel rendelkező biztosító másik tagállamban nyújtott szolgáltatásainak kereteit.
Ez radikális változást jelent: míg ugyanis most kizárólag a Magyarországon bejegyzett, PSZÁF-engedélyes biztosítók kínálhatják termékeiket, addig a csatlakozást követően elég lesz csupán egy „fiókirodát” létrehoznia egy külföldi biztosítónak, amit még a magyar cégnyilvántartásba sem kell majd bejegyeztetnie. A fiókiroda új fogalomként jelenik meg (nem azonos a külföldi biztosítók – jelenleg hatályos törvényben is elismert – magyarországi fióktelepével), és az uniós biztosító hazánkban működtetett szervezeti egységét takarja, amelyet saját alkalmazottai vagy olyan személyek irányítanak, akiknek állandó felhatalmazásuk van arra, hogy a biztosító, biztosításközvetítő vagy biztosítási szaktanácsadó nevében önállóan tevékenykedjenek.
Ez praktikusan azt fogja jelenteni, hogy nagyságrendekkel megugorhat a Magyarországon biztosítást kínáló társaságok, illetve az elérhető módozatok száma. Vagyis jövőre akár már az angol Lloyds’ széles termékpalettájáról is válogathatunk (amennyiben persze az lát fantáziát a magyar piacban, és nyit egy fiókirodát).
Két dudás egy csárdában?
A PSZÁF és a könyvvizsgálói szektor ezúttal sem vallott azonos nézeteket. A banki gyakorlathoz hasonlóan ugyanis „biztosító könyvvizsgálói névjegyzéket” tervez felállítani a felügyelet, amely azokat az auditorokat listázná, akik egyáltalán szóba jöhetnek egy biztosító auditálása során. Információink szerint a Magyar Könyvvizsgálói Kamara indokolatlannak tartja a külön nyilvántartást, és úgy érzi, hogy az sérti a kamara illetékességi körét.
Hogy a törvényi lehetőségek érdemben erősítik-e a versenyt, az számtalan nyitott kérdés függvénye. A magyar és a nyugat-európai életbiztosítási díjakat igen eltérő bázison számolják. Tekintettel a várható élettartam (a halandósági ráták) Kelet- és Nyugat-Európa között meglévő jelentős eltéréseire, egy elérési jellegű vagy járadékbiztosítás minden bizonnyal jóval magasabb díjért köthető meg Nyugat-Európában, ahol a biztosítónak értelemszerűen azzal kell számolnia, hogy magas kort ér meg a biztosított. Egy kockázati típusú életbiztosítás, épp ellenkezőleg, lényegesen olcsóbb lehet az unió jelenlegi tagállamain belül, mint hazánkban.
Ha tehát valamely külföldi biztosító vállalja, hogy saját tarifáiért cserébe megnyitja kapuit a magyar ügyfelek előtt (mert mondjuk úgy ítéli meg, hogy tarifarendszerében vannak erre igénybevehető rejtett tartalékok), akkor komoly árverseny bontakozhat ki. A racionális és óvatossági szempontok persze ez ellen szólnak, és inkább az valószínűsíthető, hogy ránk szabott (s ekképp a mostani kínálattól lényegesen nem eltérő) díjakon juthatunk majd hozzá az uniós módozatokhoz is.
Kényes kérdések
A törvényelőkészítést végigkísérő egyeztetések során olyan javaslatok is szárnyra kaptak átmeneteileg, amelyek például az ügynöki jutalékok nyilvánosságra hozatalát célozták. Ennek értelmében egy-egy biztosítási szerződés megkötése előtt az üzletkötőnek az adott szerződés után járó jutalék nagyságát is a leendő ügyfél tudomására kellett volna hoznia – a korrektebb ügyféltájékoztatás jegyében. Ez érthető módon a biztosítók többségének hangos nemtetszését váltotta ki, így valahol a háttérmunka során kikerült az anyagból. Hasonlóképpen a biztosítók vétózták meg – igaz, éppenhogy a legutolsó pillanatban – az úgynevezett „csöpögtetett jutalék” ötletét. Ez az előre kifizetett magas szerzési (a szerződés megkötésével, az első díj befizetésekor esedékes) jutalékok helyett mindig csak a befolyt biztosítási díj fejében történő folyamatos, vagyis a díjfizetési tartam egészére „elcsöpögtetett” jutalékfizetési rendszert vezette volna be. Az elgondolás hátterében az állt, hogy ezáltal elkerülhető lenne az egyes társaságoknál már akár milliárdos tételeket öltő jutalékvisszaírási veszteség. (Ugyanis amikor egy szerződés idejekorán megszűnik, mert az ügyfél valami miatt meggondolja magát, akkor a még „meg nem szolgált” szerzési jutalékot az ügynöknek vissza kellene fizetnie a biztosítónak.) A javaslat tehát közös érdekeket szolgálna, ám a mai helyzetben – vélik a szakemberek – nem teheti meg egyetlen társaság sem, hogy a többinél kevésbé gálánsan indítson útjára egy kezdő üzletkötőt.
Verseny azért más téren is lehet, például a költségek, a szolgáltatások színvonala, a kárrendezés vagy az adminisztrációs terhek terén. A biztosítók szakmai érdekképviseletét betöltő Mabisz egyik fő törekvése – Trunkó Barnabás főtitkár elmondása szerint – éppen az volt a törvényelőkészítés során, hogy legalább az adminisztrációs terhek, formai szabályok ne hozzák versenyhátrányba a magyar biztosítókat és ügynökeiket.
Ezt a célkitűzést nem sikerült maradéktalanul keresztülvinni, legalábbis a szakma sérelmezi az eddig is túl szigorúnak vélt ügyféltájékoztatási kötelezettségek további bővítését. A jövőben ugyanis egy részletes terméktájékoztatót is kötelesek a potenciális ügyféllel megismertetni, illetve ez alapján a biztosítási igényeket írásban is felmérni. (Némely hazai társaság ma önként is alkalmaz ilyen igényfelmérést, de a többség inkább felesleges formalitásnak érzi.)
Az ügyfél és a biztosító kapcsolatának javulását lehet remélni attól a módosítástól, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően nem lehet „akárkiből” ügynök. Az új törvény már vagy felsőfokú végzettség, vagy speciális, külön jogszabályban meghatározott szakképesítés megszerzését írja elő feltételként az üzletkötőknek. Az új terminológia szerint egyébként a klasszikus értékesítési hálózat képviselőit (ügynökeit) a csatlakozás után függő biztosításközvetítőknek fogják nevezni, az eddigi brókereket, alkuszokat pedig független biztosításközvetítőknek.
A „lerohanós” stílus, a szakmai dilettantizmus és nem ritkán az etikátlan viselkedés vádjával is sújtott ügynöki gárda fegyelmezettségét és renoméját igyekszik helyreállítani az egységes felügyeleti nyilvántartási rendszer. Ez a függő és független biztosításközvetítőket és a biztosítási szaktanácsadókat egyaránt számba veszi majd.
