A német közszolgálati tévé, az ARD egyik riportere megszerezte a Deutsche Telekom egykori pénzügyi vezetőjének, Joachim Kröskének a vállalati vezetőkhöz intézett belső körlevelét, amely 1999 végén figyelmeztetett: a harmadik részvénycsomag (tranche) árfolyama megengedhetetlenül magas, nincs mögötte tényleges teljesítmény, és baj lehet belőle, ha ezen az árfolyamon bocsátják forgalomba a papírt. (A DT 1996-ban vitte részvényeit a tőzsdére, még jóval 20 euró/részvény alatti árfolyamon. A második részvénykibocsátásnál már meghaladták a 30 euró/részvény árszintet, a harmadik, 2000. júniusi kibocsátásnál pedig 66,50 eurót kértek a befektetőktől egy DT-részvényért.) Kröske a levélben hivatkozik a DT meggyengült helyzetére, az átgondolatlan akvizíciókra (mindenekelőtt a brit One 2 One mobilszolgáltatóba való betársulásra), amelyek nem indokolják a szokatlanul magas, 66,50 eurós árfolyamot, aminek körülbelül a negyede, 16-17 euró/részvény lenne gazdaságilag indokolható. A harmadik, a német kisbefektetők millióit megcélzó DT-részvény kibocsátásakor a tájékoztatóban (a kibocsátó vállalat helyzetét, a piaci kilátásokat adatokkal alátámasztó dokumentumban) ezeket a problémákat elhallgatták. A német gazdasági jog bünteti a valótlan adatok közlését vagy fontos tények elhallgatását a tőzsdei tájékoztatóban.
Ha a vádak beigazolódnak, úgy a német kormány, a DT igazgatótanácsa és felügyelőbizottsága a német tőzsdetörténelem legnagyobb csalását követte el – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitungban Wolfgang Gerke professzor. Kisbefektetők milliói perelhetik eséllyel a DT-t a félrevezetésért, a miatta elszenvedett hatalmas, sokmilliárdos veszteségért. (A kisbefektetők 2000-ben 63,50 eurós áron vehették a DT-részvényt, ma a papír árfolyama 12 euró alatt van.) Szorult helyzetbe kerülhet a Schröder-kormány is, amelynek képviselője ott ült 2000-ben a DT felügyelőbizottságában, tehát meg kellett hogy kapja Kröske figyelmeztető levelét. Annak idején Schröderéknek is jól jött a DT-kibocsátás révén megszerzett több mint tízmilliárd eurós pótbevétel, amely ideig-óráig elkendőzte a kormányzati gazdaságpolitika következményeit, pótolta a költségvetési hiány egy részét.
