Tíz éve szerepel a szerb lapok címoldalán a Karics testvérek neve. Néha csak “apróságokkal” vonják magukra a figyelmet, például az egyik családi villában elkészül a mennyezeti ikon freskó. Máskor viszont azzal kerülnek be a hírekbe, hogy a testvérek vállalkozása megnehezíti a nagyobbik jugoszláv GSM-szolgáltató, a Mobtel privatizációját.
Bogoljub Karics “vallomásai”
“Ha egy embert klónoztathatnék, az csakis feleségem, Milanka lenne.”
“Azért ügyeltem arra, hogy Janicije fiam az Egyesült Államok területén szülessen meg, hogy egy szép napon indulhasson az amerikai elnöki székért.”
“Amit elértem, mindent a két kezem munkájával értem el. Húszéves koromban már 1000 négyzetméteres házam volt és Mercedesszel jártam.”
Klasszikus milosevicsi sikertörténet a négy fivér és egyetlen lánytestvérük karrierje. A koszovói Pecs városában születtek, és a családi kis terményboltban segédkeztek a szüleiknek, szabadidejükben pedig Plave Zvezde (Kék csillagok) nevű együttesükben muzsikáltak, így téve szert némi extra bevételre.
A testvérek hamarosan üzleti vállalkozásokba fogtak: Bogoljub szerint a titkuk mindössze annyi, hogy minden megszerzett dinárt az élére állítottak, befektettek. A Karics-vagyon szakértők szerint mára akár négymilliárd dollárra is rúghat – a pontos összeget senki nem ismeri. Miként azt sem, hogyan jutottak a vagyonhoz. Annyi bizonyos: Szlobodan Milosevics és a Karics testvérek között fölöttébb szoros volt a kapcsolat. Karicsék finanszírozták Milosevicsné könyvének amerikai promócióját, de beszálltak a szerb elnöki pár lányának, Marijának a lakásfelújításába is.
Marko, az iskolától irtózó ifjabb Milosevics pedig éppen Karicsék belgrádi magánegyetemén kapott diplomát. A közvélemény Karicsékat egyszerűen Milosevics házi bankárjának tartja, minthogy valószínűsíthető: Milosevicsék “magánvagyona” a klán révén jutott ki az országból, többek között a Daki International nevű dublini vállalkozás segítségével. 
Bogoljub Karics
Bőkezű diktátor
A szívességek ellentételezése is bőkezű volt. A közszereplést szívesen vállaló Bogoljub miniszteri címet kapott Milosevicstől – a külföldi befektetések tárca nélküli minisztere lett -, s ennél is többet jelentettek a különösen kedvező hitelek és más üzleti előnyök, amelyekhez Karicsék az exelnök révén hozzájutottak.
Remek példa erre a Mobtel alapítása: Szlobodan Milosevics annak idején mindenféle versenyeztetés nélkül egyszerűen felajánlotta a Karics testvéreknek, hogy hozzák létre az első GSM-szolgáltatót Jugoszláviában. Karicsék 1997-ben 67 millió dollárt fektettek be a vállalkozásba, és ezzel a Mobtel 51 százalékát tudhatták magukénak. A cég könyv szerinti értéke a belgrádi NIN gazdasági lap szerint ma 600 és 900 millió dollár között van, 2001-es nyeresége pedig 45 millió dollár volt. Azóta viszont kiderült, hogy a számlák hamisak, s a klán aligha költött 47 millió dollárnál többet a Mobtelre.
A szerb kormány privatizálni akar
A szerb kormány szívesen megszabadulna a milosevicsi örökségtől: még az idén privatizálni szeretné a Mobtelt, méghozzá úgy, hogy előbb kiszorítja a társaságból a Karics-famíliát. Az 1,2 millió előfizetőt kiszolgáló Mobtel 49 százaléka a szerb állami posta tulajdona. Tavaly márciusban például a Karics-csoport cégeire is kivetették az extraprofit-adót, aminek következtében a Mobtel két hónapra csődhöz közeli állapotba került. Szolgáltatása azonban ez idő alatt is zavartalan volt.
A belgrádi Ekonomist magazin szerint a szerb miniszterelnök előbb-utóbb meggyőzi Bogoljub Karicsot, hogy “önként” mondjon le az 51 százalékos részesedésről. E nélkül aligha akadna érdemi vevő, viszont ha ez bekövetkezik, fölöttébb kapós lehet a cég.
Modern európai nagyvállalat – csődközelben
“A Mobtel rendkívül modern, európai nagyvállalat, korszerű szervezeti felépítéssel, áttekinthető dokumentációval” – dicséri a portékát a mobilszolgáltatónál tavaly a csődbiztosi teendőket ellátó Braniszlav Angyelics. A NIN című hetilap máris azt találgatja, hogy a társaság iránt – a brit Vodafone, a svéd Telia és a francia Orange mellett – minden bizonnyal a magyar Matáv, illetve a Westel is érdeklődik majd.
A Karics-birodalomhoz tartozik még az Astra Bank és a hozzá kapcsolódó biztosítótársaság, a kiterjedt médiavállalkozás (saját országos tévécsatorna, lapkiadó, zenei kiadó és internet-szolgáltató), kanadai és orosz építőipari vállalatok, az indiai és kínai textilüzemek, továbbá a kereskedelmi társaságok Ciprustól Írországon át a volt szovjet tagköztársaságokig, szerte a világon.
A nonprofit szervezetek hálózata az egyetlen lánytestvér, Olivera parancsnoksága alatt működik. A Karics Alapítvány aktív és jól szervezett. Említésre méltó még az 1992-ben alapított Karics Egyetem, Jugoszlávia első magánegyeteme, ahol az egyes tanszékeket szerényen a család tagjairól nevezték el.
Gyanakvás
Hiába azonban a filantróp hajlam, a világ mégis gyanakodva szemléli az öt Karics testvért. Az embargó éveiben mindannyian szerepeltek azon a 308 fős listán, amelynek tagjait az Európai Unió nem engedte a területére lépni. Így az ír állampolgárság megszerzése meghiúsult. Ezután Kanadában próbálkoztak, ám hiába: az észak-amerikai ország alig egy hónap elteltével visszavonta az 1997 márciusában már megítélt állampolgárságukat.
Milosevics távozása mégsem jelentette a klán bukását: korrupciót és gazdasági visszaéléseket vizsgáló felügyelet nem talált bizonyítékot a cégcsoport rendellenes működésére. A család Cipruson, Kanadában és Nagy-Britanniában szóródott szét, de a két legambiciózusabb testvér, Bogoljub és Szreten továbbra is a Belgrád Rózsadombjának számító Dedinje kerületben lévő luxusvillákban él. Bogoljub, a csoport elnökeként pedig havi százezer eurós fizetést ad magának, s ő a szerb gyáriparosok szövetségének elnöke is.
