|
Módszertan |
| A felmérés során tíz országból 330 vezető töltött ki kérdőívet 2002 szeptembere és novembere között. A megkérdezett menedzserek nagyvállalatoknál dolgoznak, a legkisebb cégnél 250, míg a legnagyobbnál több mint kétezer a foglalkoztatottak száma. A kérdőívet kitöltők 73 százaléka első és második számú vezető, csupán 14 százalékuk nő. |
|
“Egy vezetőnek folyamatosan és tartósan kiegyensúlyozott teljesítményt kell nyújtania, és munkája mellett magánéletére, valamint testmozgásra is elegendő időt kell fordítania, hogy a munkát a testi regenerációval egészítse ki, még akkor is, ha ebben az esetben néha nem tud megfelelni a munkahelyi követelményeknek” – vázolták fel az ideális vezető képét a német Kienbaum Executive Consultants tanácsadó cég és a német Manager Magazin által készített, a vezetők időgazdálkodását vizsgáló felmérésben részt vevő menedzserek. A valóság azonban más képet mutat: a vezetők csupán egyharmada szakítja meg szünettel az akár 12 órára is elnyúló munkanapot, kevesen sportolnak, hétvégére is akad munka, és soknak az egészségével is gond van.
|
Magyarország: hasonló tünetek |
| Bár magyar menedzserek nem vettek részt a felmérésben, a Kienbaum Executiv Consultants magyarországi vállalatának ügyvezető igazgatója, Sághy András a FigyelőNet kérdésére elmondta, a tanulmány eredményei nagyjából megegyeznek a magyar viszonyokkal. “Tapasztalataim szerint egy magyar vezető általában úgy kezdi a napot, hogy előre megtervezi napi időbeosztását. Ugyanakkor csakúgy, mint külföldön, itthon is gyakran felborítják a menedzserek napirendjét a prompt feladatok.” A magyar menedzserek napirendjüket rugalmasra tervezik, vannak fix programok és úgynevezett “to do list”-ek, amelyek az egyéb napi teendőiket fogják össze. “Véleményem szerint hazánkra is jellemző, hogy a vezetők legalább napi tíz órát dolgoznak, ebből az egyik legtöbb időt elvevő tevékenység szintén az e-mailek küldése és telefonok lebonyolítása – osztja meg tapasztalatait Sághy András az FN olvasóival. – Ugyanakkor a magyar menedzserek elválasztják a magánéletüket a munkájuktól, csak akkor visznek haza munkát, ha szükséges, és az sem jellemző, hogy partnerükkel jelenjenek meg a vállalaton kívüli rendezvényeken.” Sághy András kiemelte még a titkárnők rendkívül fontos szerepét, akik óriási terhet vesznek le a menedzserek válláról. Rendszeres sportra itthon sem nagyon jut idő, bár az ügyvezető igazgató úgy látja, a cégek egyre inkább figyelmet fordítanak erre, és juttatásként egészségfejlesztő programokat szerveznek a vezetőknek is. |
|
Látástól vakulásig
A felmérésben szereplő vezetők átlagosan tíz órát töltenek el munkával naponta. A svájciak vezetik a mezőnyt, hetente átlagosan 57 órán keresztül húzzák az igát. Ilyen sok időt csak minden tizedik francia és osztrák menedzser fordít a feladatainak ellátására.
A svájciakat követik az indiaiak és bolgárok, akik 56 órát szentelnek szakmájuknak. A német vezetők heti 54 órájukkal a középkategóriában helyezkednek el. A franciák dolgoznak a legkevesebbet, hetente 51 órát, de a görögök sem sokkal lelkesebbek, 52 óra után becsukják maguk mögött irodájuk ajtaját.
A hétvégére is marad egy kis elvégezni való, de csak minden harmadik menedzser hajlandó otthon is dolgozni, és csak keveset: a válaszadók 40 százaléka tölt otthonában munkával egy hónapban tíz óránál is többet. Leginkább a bolgárok és hollandok hajlamosak a magánélet és a munka keverésére, 90 százalékuk rendszeresen dolgozgat hétvégén is.
Majdnem mindegyik elúszik
A vezetőknek csupán egyharmada elégedett az időgazdálkodásával, a többiek úgy érzik, rosszul szervezik napjaikat. A válaszadók hat százaléka követi tántoríthatatlanul előre elkészített időtervét, harmaduk pedig gyakran időzavarba kerül, leginkább a hirtelen jövő, azonnal elvégzendő feladatok miatt. Kutatások szerint az ilyen típusú feladatok akár 20 perccel is lerövidíthetik a koncentrált munkával eltöltött időt. A férfiakhoz képest a női vezetők napi terveit átlagon felüli mértékben zavarják meg a be nem tartott határidők és a csúszások, melyekkel azonnal foglalkozniuk kell.
A meetingekkel megy el a legtöbb idő, naponta rendszeresen egy és háromnegyed órát áldoznak a közös találkozókra. Ezután következik a klasszikus vezetői feladatok ellátása – beosztottak irányítása, közvetlen kommunikáció, feladatok delegálása -, aztán az e-mailek és telefonok jönnek. Ezek átlagosan több mint egy órát is elvesznek a menedzserektől.
|
Prioritások |
| A vezetők munkájukban a legfontosabbnak a bel- illetve külföldi kommunikációt ítélik. A válaszadók 70 százalékánál kiemelt fontosságot élvez az ügyfélkapcsolatok folyamatos ápolása. Ezek mellet a stratégiai tervezés, valamint a személyügyi feladatokat látják még kiemelkedő jelentőségűnek a menedzserek. |
|
A friss levegőt csak hírből ismerik
Nincs megállás. A válaszadó menedzserek felénél az utóbbi három évben növekedett a munkateher. Ezt a tényt egyéb kutatások is megerősítik: az utóbbi tíz évben folyamatosan nőtt a munka intenzitása Európában, s ennek a munkavállalók egészsége látja a kárát. A kitöltött kérdőívek alapján a vezetőknek már így is alig marad idejük mozgásra, és kevés időt töltenek el friss levegőn. Rendszeresen pedig szinte semelyikük sem sportol.
Ráadásul az étkezési szokásaik is hagynak kívánnivalót maguk után, általában csak bekapnak valamit. A válaszadók 55 százaléka munkanapját 30-60 percre szakítja meg táplálkozás végett. Minden negyedik menedzser pedig kevesebb mint 30 percet tölt el étkezéssel. És egyéb szüneteket sem iktatnak napjukba: csak 30 százalékuk ügyel arra, hogy kiszellőztesse fejét a feladatok között.
A kedvezőtlen feltételek ellenére a vezetők alig fordítanak figyelmet egészségükre, 45 százalékuk csak ritkán vagy soha nem megy el egészségügyi felülvizsgálatra. A maradék 55 százalék viszont évente egyszer felkeresi orvosát, hogy egészségi állapotát karban tartsa.
Még ez is ritka ahhoz képes, hogy minden második válaszadó menedzser apróbb, állandó egészségügyi problémákról panaszkodott: hátfájásról, alvászavarról, végtagfájdalomról és szívelégtelenségről. Stressztől 28 százalékuk, általános kimerültségtől 23 százalékuk szenved. Általában azok beszéltek ilyen jellegű gondokról, akik nem elégedettek jelenlegi munkájukkal.
