Belföld

Szegény Hazám – western a Nagycirkuszban

Görbe tükör – íratná a kritikusi rutin, de nem, ennél sokkal súlyosabb a helyzet. A Krétakör Színház Hazámhazám előadásával ismét elvetette a sulykot. Színháztól szokatlan hangot ütöttek meg Schilling Árpádék. Egyetlen mentségük, hogy színházról, pláne kőszínházról ezúttal nincs szó. Sokkal komolyabb ügyet képviselnek annál, hogy óvatlanul színre vigyék, s a jelzésszerű díszletek közepette előóvatoskodják.

A cirkusz egészen más. A porond komoly hely. Nem mondom, hogy más estéken artisták vérét issza a fűrészpor, de bizony a cirkuszban aligha lehet bármit is kidumálni, kivételt talán a bohócok képeznek, bár azt már a kisiskolások is tudják, hogy a jó bohóc nem csak viccesebb, de ügyesebb is a zsonglőrnél, s bátrabb a légtornász szakiparosoknál. Egyszóval, a porondon mutatni kell valamit, s ha nem sikerül a produkció, újra és újra meg kell próbálni, mert hitele csak a láthatónak van, a mondandó itt kevés.

Nos, a Krétakör társulata olyan cirkuszt csinált, amitől rég elszoktunk a színházainkban. Pedig nem nagy ügy. Nem kell hozzá egyetem, de még színiiskola sem. Annak idején a gimnazista Brecht, mikor az első háborúellenes songokat gyártotta a munkásszínkörnek, már tudta miről szól az élet színháza. Persze, könnyű volt Berlinben, ahol ugye azok a bizonyos bűnök is fajsúlyosabbak voltak, nem csak a színi előadások.

Valami efféle, vaskos színházat kapunk az orcánkba, songostúl, nyálastúl, hogy aztán se köpni, se nyelni ne tudjunk utána. Legfeljebb a tenyerünket verhetjük össze, zavarunk leleplezve.

A taps persze nem a hibátlan produkciónak szól, inkább az artisztikus bátorságnak. Annak az elhivatottságnak, hogy merész politikai kötéltáncra vállalkoznak a közelmúlt megjelenítésével. A nagy produkcióban szinte mindenki kap a pofájára. Mindegy az, hogy orosz, hogy amerikai, hogy jobbos, vagy balos, népi, netán nemzeti, esetleg urbánus, csak hadd szóljon. Puff-puff-puff. Mint egy rossz westernben, nem töltenek csak lőnek, mindenre, ami mozog. Katarzist hát ne várjunk, tanulságot se nagyon, legfeljebb önfeledt, vad játékot, a szabad színház árva üzenetét. Azt a ritkán tapasztalható érzést, hogy ebből talán még lehet valami. Ez is valami. 


Tasnádi – Schilling: Hazámhazám
Taigetosz csecsemőotthon II.
in memoriam Hofi Géza


rendező: Schilling Árpád
szereplők: Bánki Gergely, Csákányi Eszter, Gyabronka József, Katona László, Láng Annamária, Mucsi Zoltán, Nagy Zsolt, Péterfy Borbála, Rába Roland, Sárosdi Lilla, Scherer Péter, Terhes Sándor, Viola Gábor, Tilo Werner
zenészek: Lukács Miklós, Novák Csaba, Oláh Kálmán, Szokolay Balázs 

Címkék: archívum

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.