A működési költségeket kellene a juttatott forrásokból finanszírozni – véli Mitnyan György, a XII. kerület Fidesz-MKDSZ párttámogatású polgármestere, s nem véletlenül mondja ezt. Miközben ugyanis még javában folynak a tárgyalások a forrásmegosztásról a főváros és a kerületek között, utóbbiak szinte biztosak lehetnek abban, hogy még annyi pénzt sem kapnak, amennyi a hivatal és az intézmények működéséhez kellenének.
A hegyvidéki kerületnek például 6,4 milliárd forintra lenne szüksége – a lakások fenntartása nélkül – a működtetésre, ehelyett azonban csak 4,4 milliárd jut a költségvetésből és a megosztandó budapesti forrásokból. A tavalyi 50 százalékos közalkalmazotti béremelés idei hatása 1,1 milliárd forint, miközben az iskolák, óvodák, szociális intézmények támogatására a büdzséből kapott normatívák csak 540 millióval növekednek.
Működés, felújítás, fejlesztés
Minden kerületnek szembe kell néznie azzal, hogy a működési költségek egy részét helyben előteremtett pénzből kell fedezni. Ilyen forrás például az önkormányzati cégektől szedett osztalék, a bérleti díj, a kerületek által szedett ingatlanadó (amelyből az idén 14,7 milliárdot várnak), az összesen négy kerületben kivetett kommunális adó, a gépjárműadó (4,6 milliárd forint várható összegben). A bevételhez jutási kényszer persze politikai teher; de az sem mindegy, hogy ki állja a működés finanszírozásán felül a felújítás és fejlesztés költségeit.
A főváros kimutatásai szerint a 24 fővárosi önkormányzatnak összesen 421,4 milliárd forintra lenne szüksége az idén (ennyi az úgynevezett “összes kiadási szükséglet”), ám ebből nem kevesebb mint 117,8 milliárd felújításra, fejlesztésre kellene. Javaslatuk szerint a beruházási költségből 10,2 milliárdot a kerületeknek kellene biztosítaniuk az osztozkodás során nekik juttatott pénzből.
Osztozkodás
A forrásmegosztás a bevételi forrásoknak egy részére terjed ki: a normatív állami támogatásokból a lakosság számához kötött normatívákra, a helyben maradó személyi jövedelemadóra és az iparűzési adóra. A tét összesen 148,8 milliárd forint, amiből – Atkári János főpolgármester-helyettes előterjesztése szerint – 72,4 milliárd jutna a kerületeknek, 67,6 milliárd pedig a fővárosnál maradna, s 8,7 milliárd menne az iparűzési adóból elkülönített úgynevezett célkeretekbe, amelyekből kiegészítik majd a kerületek büdzséjét. Ezenfelül érkeznek az ellátottak számától függő állami támogatások – például iskolai normatívák -, amelyek automatikusan a fenntartó önkormányzathoz jutnak. Ezek 23,5 milliárddal gyarapodnak, csakhogy a közalkalmazotti bérek emelése az idén önmagában 42,1 milliárd forintot emészt föl.
A másik feszültségforrás a BKV Rt., amelynek 37,3 milliárdos adósságát átvállalta a múlt év végén a büdzsé, ám ez csak átmenetileg javítja a közlekedési vállalat tőkehelyzetét. Az idei viteldíjemelések (év elején 10, majd júliusban további 5 százalék) 15,9 milliárd forint apanázs juttatástól mentesítették ugyan a fővárost, ám ez csak tűnő eredménynek bizonyulhat. Például a múlt héten kialkudott, 7,9 százalékos béremelés már “helyből” 2 milliárd forintba kerül a BKV-nak – tudtuk meg.
Visszafejlesztési forrás
A harmadik nagy gond a fejlesztési források elégtelensége. Úgy tudjuk, ezzel érvelt Demszky Gábor főpolgármester is a kerületi polgármesterekkel a múlt héten megkezdett tárgyaláson. Fölvillantotta a 2008-ig tartó csatornaépítési projektet, amely EU-pénzeket hoz, s Budapest részéről mintegy 60 milliárd forintnyi forrást kíván meg. Ebben szerinte a kerületeknek is részt kell vállalniuk – érvelt információink szerint.
Február 15-én kell lezárni a tárgyalásokat, amelyeken a külső kerületek kerültek kedvező pozícióba, hiszen szövetségüket 12 önkormányzat alkotja. Márpedig a módosított önkormányzati törvény szerint a forrásmegosztáshoz a kerületek többségének egyetértése szükséges.
A külső kerületek Kőbánya kivételével nem fogadták el a főváros forrásmegosztási javaslatát – tudtuk meg a szövetség soros elnökétől, Szabó Lajos Mátyás (MSZP) XVI. kerületi polgármestertől. A fedezetlen béremelések miatt 3,2 milliárd kieséssel számolnak, s ezen felül sújtotta volna őket, hogy a főváros megszüntette volna az úgynevezett stratégiai alap képzését, amely a kültelki utak burkolását szolgálta eddig. Vissza kívánják állítani a 3 milliárdos alapot, sőt, elképzelésük szerint e keret “felülről nyitott”, azaz szükség esetén tovább növelhető lenne.
Szabó Lajos Mátyás biztatónak tartja, hogy a tárgyalásokon hangsúlyváltást tapasztalt, s immár a külvárosi út- és csatornaberuházásokat egyenrangúnak tartják a régi negyedekben kívánatosnak tartott tömbrehabilitációkkal.
