Farkasszemet nézhetnek az uniós kvóták kihasználásában ellenérdekelt német és magyar cukorrépa-termelők, ha a Gazdasági Versenyhivatal jóváhagyja a braunschweigi székhelyű Nordzucker és a magyar piac 37
százalékát uraló francia Beghin-Say adásvételi szerződését. A szolnoki, a szerencsi és a hatvani cukorgyártól megváló francia cukormulti távozásával közvetetten német termelői tulajdonba kerül a magyar cukorgyártás.
A három cukorgyár kisebbségi részvénypakettjei ugyan a kárpótlásijegy-hasznosító Forrás Rt. kezében vannak – a hatvani cukorgyár 39 százalékos, a szerencsi 38 százalékos és a szolnoki gyár 25 százalékos részvénycsomagja -, de a Nordzucker vezetői, a Beghin-Say-jal történt megegyezést követően, már érdeklődtek az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt.-nél e több mint 6 milliárd forintra értékelt kisebbségi pakettek megvásárlása iránt is. Az ár egyébként több annál, mint amennyiért a kilencvenes években az egész magyar cukoripar gazdát cserélt.
Német befektetők
A magyar cukorpiac mintegy kétharmadát leányvállalatain keresztül a szintén német Südzucker felügyeli. A Südzucker a tulajdonosa ugyanis az osztrák Agrana-csoportnak. Ez utóbbi cukorgyártással foglalkozó magyarországi leányvállalata, a Magyar Cukor Rt. piaci részesedése 37 százalék, két dunántúli feldolgozót üzemeltet: a petőházit és a kaposvárit. Tavalyi árbevétele csaknem 20 milliárd forint volt. A kabai gyárat működtető, 26 százalékos piaci részesedésű Eastern Sugar közvetlen tulajdonosai a francia SLS és az angol Tate & Lyle. Ám az 50 százalékos tulajdonrészű francia társaság is a Südzucker-csoport tagja.
A német cukorbirodalmakhoz hasonlóan immár szintén termelői résztulajdonba került francia Beghin-Say vezetésének a nehéz 2002-es év nyomán első dolga volt megszabadulni az amúgy nyereséges magyarországi gyáraitól, hogy otthoni helyzetét stabilizálja. A vevő pedig a szintén répatermelő tízezer gazda és 20 ezer részvényes tulajdonában lévő német Nordzucker lett. A német szakmai befektető 1,1 milliárd eurós forgalmával a Südzucker és a Beghin-Say után Európa harmadik cukorgyártója, amely éppen saját jövőbeni pozíciója megerősítésére szerezte meg régióbeli – cseh, szlovák és lengyel – feldolgozói mellé a magyar cukoripari érdekeltséget.
Gazdák félelme
Itthon azonban a német kollégák kezébe került cukorgyárak beszállítói, a magyar répatermelők már azon aggódnak, hogy – mivel a kiosztott kvóták, termelési jogok felett a németek rendelkeznek – veszélybe kerülhet a kenyerük az uniós csatlakozás után, ha velük nem szerződnek.
Varga István, a Variber Kft. ügyvezető igazgatója – a cukor ágazatot az alternatív energiafelhasználás oldaláról figyelő szakértő – sem tartja alaptalannak a gazdák félelmeit. Az EU a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) égisze alatt létrejött megállapodás szellemében fokozatosan enyhíti a belső cukorpiacát óvó, szigorú vámvédelmet a közösség piacára áhítozó nádcukorral szemben.
A liberalizáció hatására várható, hogy 2006-tól a belső áraknál akár 30 százalékkal olcsóbb importcukor versenyre kényszerítheti a nagy uniós feldolgozókat. A nádcukortermelő országokban az árat ugyanis nem a poroszos belső regula, hanem a cukornád világpiaci ára határozza meg, márpedig az sokkal alacsonyabb, mint az uniós szint. Az EU-s cukormultik terjeszkedéssel, koncentrációval kiegészített önvédelmi stratégiát követve készülnek a nagy változásra. Egyesek tengerentúli nádcukor-feldolgozókban szereznek részesedést. A 2004-ben csatlakozó országok már kiosztott EU-kvótákkal rendelkező cukorgyárait is gyakorlatilag már felvásárolták a német/osztrák és francia cukortársaságok.
Amennyiben a belső piacra évek múlva beáramlik az unión kívüli olcsó édesítő, a legutoljára taggá vált országok kvótáit „biztonsági szelepként” használhatják a belső cukormultik. Ha szorul a hurok, a friss EU-tagok répatermelőivel kevesebbet termeltetnek.
Bezárják a hatvani vagy a szerencsi cukorgyárat?
Szőke Géza, a Cukorrépa-termelők Országos Szövetsége és a Cukor Terméktanács soros elnöke ezért véli úgy, hogy a legjobb az lett volna, ha a három cukorgyárat – német, francia mintára – a magyar répatermelők vették volna meg állami segítséggel. Információja szerint egyébként is „olcsón” adott túl rajtuk a francia tulajdonos. De legalább a magyar kézben lévő pakettet (a Forrás Rt.-nél lévő részvénycsomagot) kellene termelői vagyonkezelésbe adni, hogy ne legyenek teljesen kiszolgáltatva a külföldi befektetőknek. Szerinte úgyis küszöbön áll vagy a szerencsi vagy a hatvani cukorgyár bezárása.
Joggal vághatnak vissza erre a feldolgozók, hogy a hazai répatermelőknek is volt már részesedése több magyar cukorgyárban a kilencvenes évek elején. Ám a részvényeken sietve túladtak, hogy ne kelljen finanszírozniuk a gyárak akkori ráfizetését.
Szerbia nádcukrot exportál az EU-ba!
A hazai répatermesztők aggodalmát növeli, hogy az EU-cukorpiacán a majdani import nélkül már most is nagy a bőség. A Cukoripari Egyesülés előrejelzése szerint az EU termelése a 2002/2003 idényben tovább bővül, s eléri a 18,4 millió tonnát, azaz 2,4 millióval több lesz, mint az előző idényben.
Pedig külföldi, balkáni cukorszállítmányok már most is érkeznek a 15-ökhöz. Az EU 2000-ben megállapodott a jugoszláv utódállamokkal, hogy egyfajta segélyként, hogy a helyi mezőgazdasági termékfelesleget elhelyezhetik az uniós piacon. Ezzel visszaélve déli szomszédaink tavaly már mintegy 150 ezer tonna cukrot exportáltak a közösségbe, amelynek egy részét maguk is importálták. Szerbia egyébként a saját répacukor mellett importált nádcukrot is kedvezményesen továbbít a közösségbe.
Bizakodás
Alaptalannak tartja az aggályokat Fischer Béla, a Magyar Cukor Rt. vezérigazgatója. Annál is inkább, mert az unió garanciát vállal a megállapított kvóták alapján termelt cukor átvételére. A nemzeti kvótákat pedig nem lehet átcsoportosítani. Tavaly végre megszületett a cukorgyárak és a répatermelők együttműködését szabályozó szakmaközi egyezmény is.
Ebben a rendszerben a Beghin-Say távozása, illetve a Nordzucker belépése sem hoz változást, hiszen a kvóta adott, csak a tulajdonos változott. A verseny persze erősebb lesz az EU-csatlakozás után, ami gyorsítja a koncentrációt. A költségcsökkentés érintheti a gyártókapacitásokat is – ismeri el Fischer Béla.
