A hanglemezipar a kilencvenes évek közepe óta világszerte komoly nehézségekkel, recesszióval küzd, aminek a piac telítettsége, a túltermelési válság éppúgy okozója, mint az internetes zeneletöltés és az illegális CD-másolás rohamos elterjedése. Nem meglepő, hogy az idei Midemen is jó néhány szakmai találkozón, konferencián vitatkoztak a szakemberek a kalózkodás elleni harc lehetséges módozatairól. Az “alaphangot” az NRJ Awards popzenei díjkiosztóra Cannes-ba érkező brit sztár, Robbie Williams adta meg, aki a Cote d’Azur egyik legelőkelőbb szállodájában, a Carltonban tartott sajtótájékoztatóján azt mondta, “a hamisítás remek dolog, el kell fogadnunk, mert úgysem lehet ellene tenni semmit”. Amikor pedig azt kérdezték tőle, nem érzi-e úgy, hogy az illegális CD-másolás és internetes letöltés az ő karrierjét és üzleti sikerét is veszélyeztetheti, könnyedén közölte, hogy őt ez az egész már nem érdekli, eddig is eleget keresett.
A Midem hat napja alatt sokan támadták Robbie-t: felelőtlennek, könynyelműnek bélyegezték, mondván, ezzel a hozzáállással rossz példát mutat a fiataloknak. Azt azonban senki sem vitatta, hogy a kalózkodás tökéletes ellenszerét még nem sikerült megtalálni. Az elmúlt egy-két évben világszerte megjelentek ugyan a másolásvédett hanghordozók, de egyrészt az ügyesebb zenei “hackerek” ezeket a kódokat is fel tudják törni, másrészt a “másolhatatlanság” – ezt kutatások bizonyították – pszichikailag rossz hatással van a potenciális vásárlókra. Marad tehát a különböző internetes fájlletöltő programok legalizálása – mint ez a hírhedt Napster esetében már megtörtént -, illetve a kiadók újfajta marketingpolitikára való áttérítése. Ennek az a lényege, hogy az eddiginél jóval nagyobb “hozzáadott érték” – grafikailag is izgalmas borító, informatív, több nyelvű kísérőfüzet – segítségével próbálják meggyőzni a potenciális fogyasztókat, hogy érdemesebb a hanghordozót üzletben megvásárolni, mint a zenei tartalmat egyszerűen lemásolni.
Érdekes, hogy a hanglemezipar egészét sújtó recesszió ellenére a klasszikus zenei hanglemezkiadás 2002-ben kismértékű növekedést könyvelhetett el. Ennek az lehet az oka, hogy a komolyzene “fogyasztói” általában igényesebbek, s ezért fogékonyabbak az említett többletértékre, kiegészítő szolgáltatásokra. A Cannes Classical Awards hagyományos díjkiosztóján az is elhangzott, hogy a rugalmasan, kis apparátussal, de hatékony terjesztőhálózattal működő független kiadóké a jövő, mert ők képesek igazán megfelelni a megváltozott fogyasztói elvárásoknak. Ez a tendencia már az idei díjkiosztón is tükröződött: a nagy, multinacionális hanglemeztársaságok alig kaptak díjat, ezzel szemben nagyon sikeresen szerepelt a francia Harmonia Mundi, a holland Brilliant Classics és a cseh Supraphon. A Hungarotonnak ezúttal nem jutott kategóriadíj, de az általam megkérdezett szakemberek – kritikusok, szakújságírók, producerek – egyöntetű elismeréssel nyilatkoztak a Hollós Máté által vezetett kiadó repertoárpolitikájáról, amely a magyar kompozíciók mellett az európai zenetörténet fehér foltjaira, világpremierekre koncentrál.
A magyar részvétel egyébként az idei Midemen nem volt különösebben markáns: a Hungaroton mellett önálló standdal csak a népzenei kiadványokkal foglalkozó Fonó Records képviseltette magát. Jövőre azonban várható némi előrelépés, mert a Midem klasszikus szekciója kiemelten szeretne foglalkozni a 2004-ben hatvanadik születésnapját ünneplő Eötvös Péter életművével.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
