Legkésőbb 2005 júliusáig mintegy 7 ezer – még 2001 végén privatizációra kiszemelt – gazdasági egységet adnak magánkézbe Szerbiában. Nincs idő körülményeskedésre. “Az igazi mesterlövész első lövése is célba talál, akkor is, ha még nem tudta felmérni a szél irányát és erősségét, meg az egyéb befolyásoló körülményeket. Az ilyen mesterlövészek lesznek sikeresek a szerb privatizációban” – vallja Haas Róbert, a szabadkai Pannon Invest konzorcium igazgatója.
Eladni bármi áron
A szerb privatizációs ügynökség rendszeresen több nyelven közzéteszi honlapján a legfrissebb árverési kiírásokat, illetve napi e-mail hírlevélre is fel lehet ugyanott iratkozni. A legfrissebb árverésekről ugyanakkor a Pannon Invest honlapja szintén rendszeresen tájékoztat, méghozzá magyar nyelven is. Az esetek többségében az árverése meghirdetett vállalatok 70 százalékos tulajdonrészére lehet licitálni – a könyv szerinti érték 20 százaléka a kikiáltási ár -, a fennmaradó 30 százalékot az alkalmazottak között osztják szét, akik a továbbiakban szabadon kereskedhetnek részvényeikkel. A privatizációs lehetőségek iránt érdeklődőknek 25 ezer dinárért (mintegy 100 ezer forint) meg kell vásárolniuk az árverési kiírást. Utóbbi tartalmazza a kiszemelt vállalat gazdasági mutatóit, tovább egy komplett keretszerződést, amelyben csupán az ár rovatot hagyták üresen. Az árverésen indulók vállalják, hogy amennyiben győznek, aláírják a szerződést. Ha a kikiáltási árat legalább egy érdeklődő elfogadja, az árverés kezdetét veszi. Ellenkező esetben újra meghirdetik az adott vállalatot, ám a kikiáltási ár az előzőnek már csak a fele.
A stratégiai jelentőségű vállalatokat Belgrád pályázatok útján értékesíti – ezekben érdekelt lehet a Mol, a Matáv és az OTP is -, de a privatizáció zöme árveréssel történik. A licitre bocsátott cégek általában 50-200 embert foglalkoztatnak, és közös vonásuk, hogy működő tőkére és know-how-ra van szükségük. A szerb költségvetésbe eddig összesen 296 millió euró privatizációs bevétel folyt be, és a nyertesek további 275 millió euró beruházásra vállaltak garanciát. “Maximálisan rugalmasak vagyunk az árverésre bocsátott vállalatok kiválasztásában. Alapvetően a saját ütemtervünk szerint dolgozunk ugyan, de ha konkrét érdeklődés mutatkozik egy adott vállalat iránt, készek vagyunk soron kívül kiírni az árverést. Az az érdekünk, hogy a legrövidebb időn belül a lehető legtöbb vállalat kerüljön ki az állami tulajdonból” – hangoztatja Dejan Jokics, a szerb privatizációs ügynökség árverésekért felelős vezetője.
Mindezek után, bár a szerb privatizációs törvény hatályba lépése óta eltelt mintegy másfél évben csupán 193 vállalatot értékesítettek, a tempó gyorsulni látszik: az ügyletek kétharmadát a múlt év utolsó két hónapjában zárták le. Egy cég meghirdetésétől a szerződés aláírásáig általában alig két-három hónap telik el.
Olvasson Balkáni Figyelőt!
A Balkáni Figyelőben a régió összes országával kapcsolatban olvashat híreket, elemzéseket.
Kereshet az ott megjelent cikkek és a tematikus gyűjtések, köztük a privatizációval kapcsolatos írások között.
Zöldmezős beruházásokról érkeznek ugyan hírek – főleg a szolgáltatások és a kereskedelem területéről -, ám a magyar befektetők részéről egyelőre visszafogott az érdeklődés a privatizálandó társaságok iránt. Legalábbis ez a tapasztalata a magyarországi vállalatok közép- és kelet-európai tőkeexportjának támogatására alapított – és újabban Jugoszlávia iránt is érdeklődő -, állami tulajdonban lévő Corvinus Rt. munkatársainak. Tordai György ügyvezető igazgató bátorítaná a befektetőket. Véleménye szerint a szerbiai politikai és gazdasági kockázat egyre csökken. “Az idejekorán megjelenő cégek versenyelőnyre tehetnek szert a később ébredőkkel szemben, ezért lenne fontos, hogy a magyar vállalatok is felfedezzék a szerb piacot” – biztatja az egyelőre óvatoskodó befektetőket az ügyvezető igazgató. “A lány csak egyszer menyasszony – osztja Tordai véleményét Haas is -, az elkövetkező hónapok történései alighanem hosszú időre meghatározzák az erőviszonyokat a szerbiai gazdasági életben.”
Tény, hogy Magyarország csak a 17. a Szerbiában legtöbbet befektető országok listáján. A versenyben toronymagasan vezető Egyesült Államok és Németország mellett újabban az osztrákok is egyre határozottabban lépnek föl, de még olyan országok is megelőzik Magyarországot, mint a gazdaságilag kevéssé ütőképes Macedónia vagy Bulgária. Mellesleg a szerb diaszpóra sikeres tagjai is mind aktívabbak az óhazában. Mindemellett a szerb természetes személyek és egyes magánvállalkozások kedvező hitelt vehetnek fel a cégvásárlásokhoz, jó néhány vállalatot pedig jelenlegi vezetőik akarják megszerezni – ilyenkor jellemzően ők javasolják a privatizációs ügynökségnek az adott társaság meghirdetését.
Technokraták
A Pannon Invest igazgatója szerint Jugoszláviának elsősorban az imidzse rossz Magyarországon, az emberek sokkal rosszabbnak hiszik a helyzetet, mint amilyen az a valóságban. A vezető politikusok látványos torzsalkodása persze joggal ébreszt ellenérzéseket. Ám Haas Róbert úgy véli, hogy a belgrádi kormány tele van technokratákkal: “A gazdaságért felelős szerb kormánytagok jó része a legkitűnőbb nyugati egyetemeken végzett, és általában komoly nyugati cégek csúcsmenedzseri pozícióit adták fel, hogy hazájukat segíthessék.”
Sajátos vállalati kultúra
Egyelőre visszatartó erő az eltérő vállalati kultúra is: a szerb cégek könyvvitele például sokban különbözik a máshol megszokottól. Ráadásul a privatizációra váró vállalatok jelentős része társadalmi tulajdonú, azaz egy Magyarországon nem ismert tulajdoni forma alá tartozik. Mi több, a szóban forgó cégek tényleges értékét is nehéz pontosan felbecsülni. Elvégre a hajdani Jugoszlávia felbomlása után az egyes vállalatok termelő egységei egyik napról a másikra több különböző országba kerültek, a piaci viszonyok felborultak – és a háborús évek alatt nem is tudtak az új keretek között normalizálódni -, az elszámolások rendszere szinte kibogozhatatlanná vált. És ha mindez nem volna elég, az elmúlt esztendők pénzreformjai még követhetetlenebbé tették a vállalatok mutatóit. Másfelől talán éppen ezeknek a kusza viszonyoknak tudható be, hogy az árverésen magánkézbe adott vállalatok kikiáltási ára alacsony: a korrigált könyv szerinti értéknek mindössze 20 százaléka.
A Pannon Invest egyik vajdasági magyar ügyfele nemrég ezen a kikiáltási áron – azaz a 2 millió eurós könyv szerinti érték egyötödéért szerezte meg a vadászatban, vendéglátásban és bútoriparban érdekelt, törökkanizsai Tisza kereskedelmi vállalat tulajdonjogát.
A Pannon Invest és a Corvinus tavaly novemberben stratégiai együttműködési szerződést kötött. Mindkét társaság úgy ítéli meg ugyanis, hogy a szerbiai privatizáció a temérdek probléma ellenére is számos vonzó lehetőséget kínál. “A termelési és a fogyasztói kultúra igen fejlett Szerbiában, lényegesen fejlettebb, mint Magyarországon volt a rendszerváltás idején. A jugoszláv gazdaság a nyolcvanas években volt a csúcson, akkor komoly technológiai rekonstrukció ment végbe a legtöbb ágazatban” – próbál kedvet csinálni a délvidéki befektetésekhez Tordai György. Elsősorban az élelmiszeripar – azon belül is mindenekelőtt a húsipar -, valamint az építőanyag-gyártás, a gépipar, a textilipar és a turizmus kínál ígéretes pozíciókat.
A profit ígérete
Kedvező irányú folyamatok zajlanak a szerb makrogazdaságban: változatlanul alacsony termelési költségek mellett általában is élénkül a gazdaság, az infláció pedig csökken. Növekszik a kereslet, miközben a belső áruellátás egyelőre korántsem problémamentes. Ám Dejan Jokics, a privatizációs ügynökség illetékese szerint Szerbiában exportra termelni is kifizetődő: a képzett, olcsó munkaerőnek köszönhetően versenyképes áron lehet megjelenni a nemzetközi piacokon. “Tekintve, hogy most igen olcsón lehet jó vállalatokhoz jutni, a befektetés kockázata magas profitban térülhet meg” – fest biztató jövőképet Jokics.
Magyar szemmel nézve nyilván a vajdasági területek lehetnek a legvonzóbbak, ahol az ingatlanok tulajdonjoga – Haas Róbert szerint – ma már teljes mértékben szent és sérthetetlen, s ahol a helyi magyar kisebbség is a vevő segítségére lehet. “Igaz ugyan, hogy a vállalatok igazgatói székében jobbára a Vajdaságban is szerbek ülnek, de közvetlenül alájuk rendelve, a szaktudást igénylő pozíciókban a magyarok felülreprezentáltak, és ez jól jöhet a befektetést fontolgató magyar vállalatoknak” – igyekszik Szerbiába csábítani a magyar tőkét a Pannon Invest első embere, hangsúlyozva, hogy ez esetben nincsenek nyelvi és gondolkodásmódbeli korlátok.
