Mi a közös egy dél-koreai lelkészben, az izraeli miniszterelnöki biztonsági szolgálat egykori vezetőjében, egy amerikai vadászpilóta-képző támaszpont
parancsnokában és egy magyar marketingszakemberben? A válasz: valamennyien hallgatói a chicagói Kellogg School of Management kétéves Master of Business Administration (MBA) képzésének, amely az első helyet foglalja el több MBA-rangsorban, így a BusinessWeek, illetve az Economist Intelligence Unit által kiadott értékelésben.
|
A Kellogg egy- és kétéves nappali MBA-képzést is indít. A rövidebb programon mindössze 90-en vannak egy évfolyamon, míg a kétéves képzésben 480-an vesznek részt. A nappali képzések egész embert, teljes koncentrációt követelnek. “Én az egyetemmel kelek és fekszem, és ez nem kényszer. Szinte minden percben a feladataimon töröm a fejem” – vallja meg Tóth Attila, aki a Külkereskedelmi Főiskola 1994-ben történő befejezése után rövid ideig Magyarországon vállalt munkát, majd Chicagóban szerzett egyetemi diplomát, és ezt követően négy éven keresztül Dél-Amerika több országában is dolgozott.
A diákok elkötelezettségét mi sem jelzi jobban, mint az úgynevezett honor code, vagyis becsületkódex, amely arra kötelezi a diákokat, hogy vizsgáikon, valamint feladataik elvégzésekor becsületesen járjanak el. Az iskola részéről nincs szükség kontrollra, hiszen minden diáknak az az érdeke, hogy minél többet tanuljon a képzés alatt. Így vizsgáikat otthon vagy bárhol megírhatják, úgyis csak a megengedett segédeszközöket fogják használni. “Senki sem csal, senki sem próbál meg jogtalanul előnyt szerezni” – állítja Tóth Attila.
A Kellogg többek között arról is híres, hogy rendkívül jól menedzseli ügyfeleivel a kapcsolatot. Az iskolának elsődleges érdeke, hogy a legjobb jelentkezőket válassza ki, a legjobb képzést nyújtsa, és magasan képzett diákokat bocsásson a munkaerőpiacra. A világ minden tájáról érkeznek professzorok, nem egy Nobel-díjas van közöttük.
A Kelloggon hagyományosan nagyon kevés az adminisztrációs személyzet, a diákok minden ilyen munkába lelkesen besegítenek. A felvételi folyamatát is nagyrészt ők koordinálják, az iskola népszerűsítését is ők végzik.
|
A képzés időben és pénzben egyaránt óriási befektetésnek számít. Tóth Attila annak idején alaposan utánajárt az Egyesült Államokbeli MBA-programoknak. Döntését négy tényező befolyásolta: milyen az oktatás színvonala, kik tanítanak az iskolában, milyen cégek keresik meg toborzási céllal az adott business schoolt, és milyen diákok vesznek részt a képzésben, hiszen a mesterprogramokon megszerezhető tudásnak mintegy 70 százaléka a diáktársaktól származik.
A Kellogg a diákok kiválasztásakor a jelöltek potenciálját tartja elsődleges szempontnak, ezért minden jelentkezőnek lehetőséget ad a felvételi vizsgára, a világ bármely részén lakik is. Tóth Attila például Chilében felvételizett, mert akkor ott dolgozott, de Magyarországra is megszervezik a felvételi beszélgetést, még akkor is, ha csak egyetlen magyar jelentkező van. Erre az egész világon csak a Kellogg teremt lehetőséget. A felvételi folyamat első lépéseként részletes önéletrajzot, ajánlóleveleket – ezek a jelentkező számára titkosak, főnökük vagy akár ügyfelük is írhatja -, minden bizonyítványuk másolatát, valamint az iskola által meghatározott témában 6-7 kidolgozott esszét kell elküldeniük a jelölteknek Chicagóba.
Rengeteg vállalat toborozza az MBA-képzésről új munkatársait. “Már az első nap megkeresik a friss diákokat” – meséli Tóth Attila. A Kelloggon arra is odafigyelnek, hogy minden hallgató egyenlő esélyekkel induljon a jó állásért folytatott harcban. Ahány diákot a munkaadók maguktól megkeresnek, ugyanannyit kell még ezen felül meghallgatniuk, hogy azok is bizonyíthassák alkalmasságukat, akiket a cégek korábbi pályafutásuk, specializációjuk miatt valamiért kevésbé keresnek. Jacobs utódja, az indiai Dipak Jain dékán sem hanyagolja el a vállalati kapcsolatokat. Munkába állása után egy éven belül öt kontinensen 145 vállalatot keresett fel személyesen.
“A legfontosabb, hogy minden diák kihívást találjon a feladatokban” – fogalmaz Eső Péter a Kellogg 32 éves tanára, aki már két éve tanít döntés- és játékelméletet a Kelloggon, ahová a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem elvégzése után, a Harvard University doktori képzésének befejeztével került. Az egyes osztályok összetétele ugyanis igencsak heterogén: középiskolai igazgató, fizikus, szülész-nőgyógyász, mérnök, befektetési bankár, sőt még operaénekesnő is akad. Mindannyiuk számára élvezhető esettanulmányt kell összeállítani. A diákok beleszólhatnak a tananyag alakulásába, javaslataikra is készülnek fejtörők. A kurzusok végén titkos értékelő lapokon értékelik a tanár teljesítményét, az eredményt minden professzor írásban megkapja, és publikálják is.
Minden hallgató ismeri tanára otthoni számát, akit akár a vasárnapi kerti sütögetésen is zavarhat, ha elakad a feladatok megoldásában. “Természetesen a tanár sohasem mondja el a helyes választ, csak rávezet a megoldásra, de azt bármilyen időpontban, hiszen a diákok folyamatosan tanulnak” – mondja Eső Péter.
“Az oktatás itt óriási kihívás, hiszen rendkívül értelmes, okos, felnőtt embereknek kell tanítanunk, akik motiváltak, érdeklődőek” – mondja Eső Péter. Az oktatók közötti kommunikáció is jól működik, rendszeres találkozóikon megosztják egymással tapasztalataikat, átadják a know-how-t. “Talán ez az egyetlen negatívum a Kelloggon. Meeting hátán meeting, túl sokat beszélünk arról, hogyan lehet még a kiválónál is jobban tanítani” – jegyzi meg Eső Péter, hozzátéve: nincs megtiltva, hogy a professzorok őszintén nyilatkozzanak.