Az állatvédők évtizedes tiltakozása nyomán a fejlett világban – Magyarországon is – sok állatjóléti intézkedést vezetnek be – írja a Népszabadság. Ezzel igyekeznek a nagyüzemi, zárt tartásban sínylődő állatok életkörülményeit a természeteshez közelíteni.
A sertéstartók számára szigorú direktívákat tartalmaz az állatvédelemről szóló hazai rendelet. Egyebek mellett megszabja, hogy – az uniós csatlakozás idejétől – a különböző tömegű, életkorú állatok számára mekkora területet kell az ólakban biztosítani. A szabályozás részletességére jellemző, hogy azt is előírják, milyen szélességű nyílások lehetnek a padozaton, illetve a kocáknak „manipulálható anyagot” kell adni, állandó játszási lehetőséget kell teremteni.
A lapunknak nyilatkozó tenyésztési szakemberek elmondták: klinikai és gyakorlati kísérletek is azt bizonyítják, hogy a stresszmentes környezetben élő állatok nagyobb hasznot hoznak.
A legtöbb vitát a tojós tyúkok ketreceinek megváltoztatása okozta. Földi Péter, a Magyar Tojásszövetség titkára a Népszabadságnak elmondta, hogy az uniós csatlakozási tárgyalások során Magyarország átmeneti mentességet kért a tojós tyúkok elhelyezésének szabályai alól.
A baromfitartók több évet kaptak arra, hogy az EU előírásainak megfelelő dőlésszögűre állítsák a ketrecek alját, illetőleg megnöveljék a ketrec belső magasságát. (A padozat dőlésére azért van szükség, hogy a tojás a gyűjtőcsatornába guruljon.) Az unió állatjólétet szolgáló előírásai szerint a tojóstyúk-ketrec padozatának dőlésszöge nem lehet 14 fokosnál nagyobb. Jelenleg az ötmilliós magyar tyúkállományból 1,2 millió jószág él ennél lejtősebb padozatú, valamint túlságosan alacsony ketrecben. A derogációra azért van szükség, mert a ketrecek gyors cseréje túlságosan költséges lenne. Becslések szerint a kötelező környezetvédelmi beruházásokkal együtt ez legalább hatvanmilliárd forint költséggel jár.
[Népszabadság]
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
