Nehezen megjósolható következményekkel járhat a Fővárosi Bíróság ítélete, mely kártérítés megfizetése mellett arra kötelezi az Centrál kávézót, hogy 120 napon belül végezze el a megfelelő átalakításokat, melyek kerekes székes emberek számára is lehetővé teszik az épület akadálymenetes használhatát. Ez az első olyan eset, mely magántulajdonban lévő vendéglátóipari egységet elmarasztal emiatt.
Messze a megoldás
Még a közintézmények sem állnak jól az akadálymenetesítés terén, becslések szerint jelenleg 5-10 százalékukba tudnak bejutni a kerekes székkel közlekedők. Ahhoz pedig, hogy minden közhasznú épületet átalakíthassanak, rengeteg időre lenne szükség. Négy évvel ezelőtt Gönczöl Katalin, az állampolgári jogok akkori biztosa felmérette, vajon hány év alatt lehetne akadálymentessé tenni a közhasznú épületeket. Az eredmények szerint legalább 57, legfeljebb 182 évbe telne, mire minden épületet átalakítanak. Ennek ellenére valamikor el hozzá kell látni; az Európai Bizottság 2000-ben közleményt fogadott el a fogyatékossággal élők akadálymentes Európájáról.
Nagy Bendegúz, aki egy baleset következtében kényszerült kerekes székbe, személyiségi jogi pert indított a Centrál Kávéház Kft. ellen, mert 2000 tavaszán több alkalommal is csak nehézségek árán tudott bejutni kerekes székével a budapesti Centrál Kávéházba, s az illemhely megközelítése csupán kisebb tortúra árán sikerült. A kávéházban ugyanis nem volt kialakítva olyan WC, amelyet kerekes székkel is lehet használni. Végül a pincérek a személyzetnek kialakított alagsori illemhelyre vitték le, ahová egy szolgálati lifttel, a kiszolgálóhelyiségeken keresztül tudott eljutni.
A fiatalember a perben annak megállapítását kérte a bíróságtól, hogy a kávéház az akadálymentesítés elmulasztásával és az abból adódó hátrányos helyzetekkel megsértette az emberi méltóság védelméhez fűződő személyiségi jogát. A nem vagyoni kártérítésen túl kérte, hogy a bíróság kötelezze a kávéházat az akadálymentesítésre.
Nem mindegy, hogy új vagy régi
A kávézók, éttermek, kocsmák és borospincék jövője elsősorban a közhasználatúság fogalomának értelmezésétől függ. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis az. 1998. évi XXVI. törvény, mely a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról rendelkezik, nem csupán a közintézmények, hanem a közhasznú épületek számára is előírja az akadálymentesítést – fogalmazott Gyulavári Tamás egyetemi adjunktus, a per jogi szakértője.
A jogszabály szerint minden olyan közhasználatú helyiség, amely a törvény kihirdetése előtt nyílt meg, 2005. január 1-jéig kap határidőt, hogy elvégezze a megfelelő átalakításokat. A törvény keltezése után megnyílt, illetve átépített közhasználatú helyiségek kizárólag a mozgáskorlátozottak számára is megfelelően kialakított szolgáltatások beépítésével kaphatnak az illetékes önkormányzattól építési engedélyt – legalábbis a jogszabály szerint.
Értelmezési lehetőségek
A csütörtöki ítélet megerősítette a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) álláspontját abban, hogy az éttermek, kávézók is a közhasználatú helyiségek közé tartoznak – mondta Hegedűs Lajos, a MEOSZ elnöke a FigyelőNet kérdésére, majd hozzátette: nézetük szerint egyértelmű a besorolás, hiszen „közhasznú az a hely, ahová a köz korlátozás nélkül beléphet, s ilyenek a vendéglátóipari egységek is.”
Ezzel ellentétes álláspontot foglal el a Kiskereskedők és Vendéglátók Országos Szövetsége (Kisosz). „Csupán értelmezési túlburjánzásról, félreértésről lehet szó – fogalmazott Antallfy Gábor, a Kisosz elnöke. – Elég csak a belvárosi szuterén és pincehelyiségekre gondolni, máris világossá válik, hogy ez a szabály a kiskereskedelmi egységek jelentős részében műszakilag egyszerűen megvalósíthatatlan, függetlenül attól, hogy a törvény milyen határidőt szab ki.”
Hiába a bírósági ítélet, látható, hogy a mérkőzés döntetlenre áll. Az viszont nyilvánvaló, hogy ki a vesztese.
