A gázárak hosszú távú szabályozásának igénye persze nem érte derült égből villámcsapásként a politikai döntéshozókat, annál is kevésbé, mert a gáztörvény tervezetét már 2001 decemberében megismerhette a közvélemény. Azután az elmúlt választási évben komoly politikai huzavona alakult ki a gázár kérdésében. A kormányváltást követően ugyan elült a vita, ám az árampiac idén januári részleges liberalizációja ismét ráirányította a figyelmet a gázárszabályozásra.
Nincs fedezet a fejlesztésekre
A Mol vezetői csütörtökön úgy nyilatkoztak, hogy szakértői számítások szerint megfelelő szabályozási technikával ugyan biztosítható, hogy a jövőben a fűtési célú lakossági gázárakat csak az inflációhoz igazodó mértékben kelljen változtatni, ám semmi sem indokolja, hogy a nem lakossági fogyasztóknál alkalmazott árakat a szabályozás eltérítse a tényleges piaci áraktól. A gázáremelés kapcsán kiemelték, hogy a döntés előrelépés az 1994-ben elfogadott és hatályos gáztörvényben foglalt árképzési elvek betartása felé, de rámutattak arra is, hogy az emelés továbbra sem fedezi a megnövekedett költségeket.
A Mol az ország gázellátásának biztonsága érdekében ismét szorgalmazta az új gáztörvény mielőbbi elfogadását. A cég vezetői szerint csak így lehetséges, hogy rendelkezésre álljon az elengedhetetlen beruházások fedezete. Úgy ítéli meg, hogy amennyiben az új szabályozási folyamat késik, vagy nem a jelenleg ismert irányok mentén készül el, a társaság néhány éven belül nem tud felelősséget vállalni a gázellátás biztonságáért olyan helyzetekben, amely az elmúlt napokban, hetekben adódott az országban.
Az alacsony gázár haszonélvezői a legmagasabb jövedelműek
A teljes magyarországi energia-felhasználás 42 százalékát biztosító földgázágazatban – jelentős hazai földgáztermeléssel a háttérben – az árak a kilencvenes évek második felében még nagyrészt fedezték az ágazat költségeit. A világpiaci árak 1999-2000-től meginduló intenzív és jelentős emelkedése nyomán azonban a hazai tarifák 30-50 százalékkal elmaradtak az átlagos beszerzési költségektől.
A világpiaciaktól függetlenített, a hazai termelő vállalatok számára látszólagos versenyelőnyt, a lakosság számára megtakarítást biztosító gázárak alkalmazásának azonban súlyos következményei vannak. A GKI Energiakutató Kft. hozzávetőleges számításai szerint a földgáz ágazatban csupán 2000-2001-ben mintegy 240 milliárd forintos veszteség halmozódott fel.
A mesterségesen alacsonyan tartott lakossági földgázáraknak végső soron a legmagasabb jövedelmű és legtöbb energiát használó háztartások voltak a fő haszonélvezői. Nyilván az importárakat követő árképzés is ezen háztartások fogyasztási szintjét rontja elsősorban. Az importárak bevezetését követően a lakossági fogyasztók tehernövekedésének csökkentésére a Magyar Energiahivatal kompenzációs rendszert dolgozott ki, amelynek fedezetét a hazai földgáztermelés bányajáradéka jelenti.
Mennyit vállal a kormány?
Azt mindenesetre a kormányzatnak kell eldöntenie, hogy az eddig szőnyeg alá söpört problémákból most mennyit vállal magára. Az akkori kormányzat 2001 decemberében még úgy számolt, hogy a gázpiac 2003 januárjától nyílna meg az úgynevezett feljogosított fogyasztók, vagyis a legnagyobb felhasználók számára. Ma az a valószínűbb verzió, hogy ha idén elkészül a gáztörvény, akkor a részleges piacnyitásra 2004 januárjában kerülhet sor.
