A testület ezen kívül foglalkozik a kitüntetések rendszerével, a zászló és a címer alkalmazásával, a teljes Várnegyed funkcióinak kialakításával. A Sándor Palota szomszédságában talán egy nemzeti Kincsestár is létrejöhet, ahol legbecsesebb történelmi és kulturális ereklyéinket állítanák ki.
Elképzelhető, hogy javaslatot tesznek a politikai rendezvények helyszíneinek szabályozásáról is, és arra szétválasztva a hatalmi ágakat, hová költözzön a Parlamentből a miniszterelnök. A bizottság, amelyet Glatz Ferenc vezetésével a miniszterelnök hívott életre, január 20-25-e között tartja első ülését.
“Nem szeretem az úgynevezett szimbolikus politizálást” - mondta a Magyar Hírlapnak Glatz Ferenc. A jelképekkel való politizálás azt jelenti, hogy képtelenek vagyunk a valós jelen problémáiról a realitás szintjén beszélni. Lassan ebben az országban már nem az számít, hogy mit mondanak, csak az, ki mondja. “Az én felfogásom épp ellenkező” – tette hozzá az MTA volt elnöke, majd így folytatta: “nem valamiféle nemzeti protokoll meghatározására készülünk, hanem mindazoknak a demokratikus intézkedéseknek a rendszerbe foglalására, amelyek az elmúlt tizenkét évben meghatározták viszonyunkat címerhez, lobogóhoz, nemzeti és állami ünnepekhez. Javaslatot dolgozunk ki az államhatalmi ágazatok elhelyezésére, a határon belüli és túli magyarság, valamint a magyarországi nem magyar népek kulturális intézményeinek megjelenítésére” – mondta Glatz Ferenc. A kormánybizottság 17 taggal lát munkához, tevékenységüket 25 fős konzultációs testület segíti majd.
A tagok közül Ráday Mihály azt mondja, örülne, ha visszaállítanák az 1948-ban alapított Kossuth-díj eredeti kisjelvényét. A művészettörténész azt is szeretné, ha március 15-e lenne a legfontosabb nemzeti ünnepünk és nem augusztus 20-a. Támogatja azt is, hogy ha a Néprajzi Múzeum “nem einstand áldozata lenne”, de egy új, számára méltó helyet találna, és a Legfelsőbb Bíróság visszaköltözhetne a Kúria Kossuth téri épületébe. Ráday úgy véli, ha a többség ezzel egyetért, hogy a korona a parlamentből átkerüljön a Sándor Palotába, azt ô is megszavazza. Nemeskürty István “hon iránti kötelességének” tekinti, hogy részt vegyen a bizottság munkájában. Kállai Ferenc, a Nemzet Színésze támogatja, hogy a korona a Várba kerüljön, mondván: “ott a helye és nem a köztársaság parlamentjében”.
Gerő András tűrhetetlennek tartja, hogy a temetők politikai rendezvényeknek adjanak otthont. A történész úgy látja, a Sándor Palotával szembeni, egyelőre még romos, de helyreállítandó Honvédelmi Minisztériumot és egy hozzá csatolt épületet Magyar Kincsestárrá kellene alakítani. Gerő – mivel a Sándor Palotába a köztársasági elnök költözik -, ide szállíttatná a koronát. Továbbá itt lehetne kiállítani nemzeti kultúrkincsünk féltve őrzött ereklyéit, a corvinákat, sőt egy Nobel-termet is kialakítana.
Gerő András szerint szabályozni kellene az állami és a nemzeti zászló fogalmát. Gerő javasolná a tér szimbolikus értékének meghatározását is. Hogy legyenek olyan középületek – mondjuk a pártszékházak -, amelyektől egy bizonyos sugarú körben (100-200 méter) nem lehetne demonstrációkat rendezni. Ez nem sértené a gyülekezés és a szólásszabadság jogát, mégis védené az “középületek szuverenitását” és a bennük dolgozókat. Valamennyi megkérdezett hangsúlyozta, hogy a testület csak javaslatokat tehet, ezek továbbvitele a kormány, a törvényi szabályozás pedig az Országgyűlés hatásköre.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
