Az államfő nem véletlenül várt az aláírással az utolsó pillanatig, és annak is oka van, hogy ezzel bizonytalanságot váltott ki a kormánykoalíció köreiben. Ott ugyanis nem tudhatták, hogy a szociális törvénycsomag néhány héttel ezelőtti visszaküldése kivételes gesztus volt, vagy a Mádl által bejelentett aktívabb államfői szerepvállalás egyik első aktusa – s ez esetben a folytatás nem a sokat vitatott két törvény aláírásának megtagadása lesz-e.
Mádl maga úgy nyilatkozott, hogy ezekben az ügyekben – különösen a drogtörvény körül – intenzív társadalmi dialógus folyt, ami arra készteti, hogy folytassa a parlamentben egy bizonyos módon lezárt gondolkodási folyamatot. Számos jelzéssel találkozhatott, amely szerint nem veszélytelen az ifjúságra a korábbi elrettentőnek szánt szigorból enyhébbre váltó szabályozás. Könnyen lehet, hogy a mérlegelési folyamatot végül a konzervatív oldalon nagyra tartott és Mádl által is konzultációra felkért egykori alkotmánybíró, Zlinszky János szakvéleménye zárta le, aki az új szabályozást egyszerűen jobbnak tartja, mint az előzőt.