Belföld

Soros elítélése – ami a hírekből kimaradt

A francia igazságszolgáltatás furcsaságaira is fény derült a Soros György elleni perben: őt elítélték, de vádlott-társait felmentették, s a kulcsszereplőket meg sem hallgatták.

A multimilliárdosként és filantrópként egyaránt emlegetett Soros Györgyöt 2,2 millió eurós pénzbüntetésre ítélte egy francia bíróság az elmúlt hét
Soros elítélése – ami a hírekből kimaradt 1

végén. A párizsi bíróság a bennfentes kereskedelem vádját tartotta megalapozottnak a magyar születésű üzletemberrel szemben, aki meg sem jelent a korábbi tárgyalásokon. Soros egyébként a lehető legkisebb büntetést kapta – írja a francia La Tribune -, hiszen ezért a cselekményért akár két év börtönnel is sújthatták volna. A bírság összegét azért állapították meg ilyen mértékben, mert a bíróság szerint ekkora haszonra tehetett szert a bennfentes ügyletből Soros.


Soros György pályafutása

 

1930-ban született Budapesten, majd 1952-ben végezte el a London School of Economics-t. 1956-ban az USA-ba emigrált, ahol megalakította a Quantum Fund befektetési alapot. A BBC szerint ez az alap évtizedeken át évi 31 százalékos hozamot ért el. Állítólag ő volt az első amerikai, aki egymilliárd dollárt keresett egyetlen évben. Soros Open Society Institute-ja, Nyitott Társadalom Intézete ötven országban működik, többek között Magyarországon is. Budapesten a Közép-Európai Egyetemet, a CEU-t is támogatja az amerikai üzletember, amelyet 1992-ben alapított. Az az év egyébként nevezetes volt számára: óriási hasznot realizált az angol font elleni támadásból, amely a BBC szerint romba döntötte a brit valuta árfolyamát. 

Bennfentes kereskedelem volt a vád


A bennfentes kereskedelem Soros esetében azt jelentette, hogy belső információkkal rendelkezett egy 1988-as ügyletről, és ezt kihasználva jogtalanul húzott hasznot. A vád szerint Soros tudott arról, hogy Georges Pébereau, az akkori francia szocialista kormányhoz közel álló vállalkozó ajánlatot tesz majd az ország egyik legnagyobb bankjára, a Société Générale-ra (SocGen).

A SocGenre a nyolcvanas évek végén a francia szocialisták informálisan szerették volna rátenni a kezüket: befolyást akartak szerezni a hivatali elődjük által privatizált bankban, és erre Pébereau ötlete kedvezőnek tűnt. A vállalkozó felvásárlási ajánlatra készült (1988-ban meg is tette), és a vád szerint terveibe bevonta Sorost is. Érdekesség, hogy a szocialista kormány elődjét a konzervatív gaulle-ista Jacques Chirac vezette, aki jelenleg köztársasági elnök. Pénzügyminisztere pedig a későbbi kormányfő, Balladur volt, aki a magánosítást a nyolcvanas években végrehajttatta.


Soros kiszállt, de mégsem?


Soros azonban kiszállt a tranzakcióból, illetve hivatalosan nem vett részt benne. (Ő maga úgy nyilatkozott írásban, az első fokú ítélet kihirdetése után: „nem volt semmiféle tudomásom az ügyről, nem voltak belső információim”.) Állítólag – a La Tribune szerint – Soros azért állt el a Pébereau-val való együttműködéstől, mert megsejtette, hogy politikai, és nem gazdasági ügyről van szó. A bíróság nem is ezért marasztalta el első fokon a magyar származású multimilliárdost.

Soros a vád szerint ugyanis maga kezdett ezután akcióba: tudva a felvásárlási ajánlatról, akkor még olcsónak számító részvényeket vett, majd amikor bejelentették az ajánlatot, felszöktek a kurzusok, és drágán eladta az értékpapírokat – írja a BBC.


A magyar születésű üzletember a párizsi ítélet után bejelentette: csalódott, és fellebbezni fog az első fokú döntés ellen. Szerinte az ellene felhozott vádak megalapozatlanok és méltatlanok. Soros ügyvédei egyébként arra hivatkoztak, hogy az ügy túl régen történt ahhoz, hogy tisztességes eljárást folytathassanak le.


Néhány érdekesség…


Az ügy érdekessége, hogy utóbb megbukott a SocGenre tett ajánlat, és az ügy hátterére is fény derült. Pierre Beregovoy akkori szocialista pénzügyminiszterig, későbbi miniszterelnökig vezettek a szálak. És itt lép be a történetbe két libanoni származású vállalkozó. Beregovoy (aki egyébként orosz származású, de ez tényleg mellékszál) kabinetjének igazgatója ugyanis Alain Boublil volt, aki közeli ismerőse Samir Traboulsinak, akit most felmentett a párizsi bíróság.

Jóllehet Traboulsi szintén vásárolt SocGen részvényeket, azt állította, hogy tőzsdei tanácsadójának ötletére vett értékpapírokat. A bíróság ezt anélkül hitte el, hogy valaha is szembesítette volna Traboulsit és Boublilt, akiknek kapcsolatáról egyébként a francia sajtó bőven írogatta a cikkeket. A La Tribune arra is felhívja például a figyelmet, hogy a vizsgálóbírók nem véletlenül tekintettek el a kormányzati körökhöz tartozó Boublil kihallgatásától: nagyon sok vizsgálóbírót cseréltek ugyanis le a több éves eljárás során…

Nemcsak Traboulsit mentette fel azonban a bíróság: a döntés szerint Jean-Charles Naouri sem vett részt bennfentes kereskedelemben. Naouri egyébként a BBC szerint tanácsadója volt az akkori pénzügyminiszternek, Pierre Beregovoy-nak.

A La Tribune is kitér Naouri szerepére, aki az Euris cég vezérigazgatói tisztét (is) betöltötte. A bíróság a kételkedés jogával élve, amit körülbelül az ártatlanság vélelmének lehet magyarra fordítani, felmentette Naourit, aki ugyan találkozott az egész ügy kiötlőjével, Georges Pébereauval, ám visszakozott a tényleges közreműködéstől, vagyis a bennfentes kereskedelemtől. Tette ezt anélkül, hogy tudta volna, hogy a Société Générale felvásárlásáról lett volna szó!


Négyen haltak meg a főszereplők közül


Persze Beregovoy sem a maga szakállára tevékenykedett: a SocGen-botrányt sokan mint a Francois Mitterand elnöksége alatti szocialista ügyeskedések egyik mintapéldáját emlegetik.

Az ügyben érintett két másik üzletember már nincs életben: Edmond Safra és Robert Maxwell is elhunyt időközben. A zavaros előéletű és gyanús körülmények között életét vesztő Maxwell egyébként Magyarországon is aktív volt: egy ideig a Magyar Hírlap és a Mai Nap tulajdonjogát is a magáénak mondhatta.


Maxwell sajtóbirodalmában rendkívül kaotikus helyzetet hagyott hátra, rejtélyes (ön?)gyilkossága után. Például eltűnt a munkavállalók nyugdíjpénztárba befizetett pénze, és más hasonló „szabálytalanságok” is történtek. Ezekért részben Maxwell fiainak kellett a bíróság előtt felelniük. Meghalt már az a francia miniszterelnök is, akinek a nevét oly sokszor emlegették az ügy kapcsán: Pierre Beregovoy néhány évvel ezelőtt hunyt el, akárcsak Francois Mitterand, akkori köztársasági elnök.


Francia nem volt érintett a francia botrányban?


Mindezek után látszik: Franciaországban, ha egy francia bank felvásárlását tervezik francia kormányzati körök, és ezzel egy francia vállalkozót bíznak meg, akkor az ezzel kapcsolatos bennfentes ügyekben csak libanoni és magyar-amerikai üzletemberek kerülnek a vádlottak padjára… Még durvábbnak tűnik az, hogy az egész SocGen-botrány kitervelőjét, Georges Pébererau-t nem ítélték el, de még csak eljárás sem indult ellene.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik