A tagjelölt államok a koppenhágai EU-csúcson jelentősen tudták javítani pozícióikat. Gyakorlatilag elhárult a veszélye annak, hogy kezdetben nettó befizetőkké váljanak.
A javulás ezen belül a mezőgazdaságot érinti legnagyobb mértékben. A mai tagjelöltek közül 2005-ben Magyarországon lesz messze a legnagyobb az egy főre jutó támogatás a mezőgazdaságban – mutatta ki a bécsi Nemzetközi Gazdasági Összehasonlítások Intézete (WIIW).
Elkerülhető a nettó befizetés
Richter Sándor, az intézet munkatársa a rendelkezésre álló magyar adatok alapján úgy becsüli: a közép- és kelet-európai új tagállamok akkor nem válnak nettó befizetővé, ha a programokra megpályázható EU-alapoknak 2004-ben legalább 44, 2005-ben 30 és 2006-ban legalább 18 százalékát kimerítik. Úgy véli, ezek az arányok nagyjából érvényesek a többi tagjelöltre is. A szakértő a FigyelőNet kérdésére megfogalmazott becslése szerint a hazai „sikerráta” az első három évben 50 és 70 százalék között fog alakulni, (körülbelül 70 százalék a régi tagok jelenlegi sikerrátája). Pozitív lesz tehát a szaldó, ha csak kis mértékben is.
Az intézet munkatársai szerdai bécsi sajtóértekezletükön kifejtették: a csúcs legfontosabb eredményének tekinthető, hogy az EU belement a különböző alapokból az új tagoknak nyújtandó támogatások átcsoportosításba. Ezt a jelöltek azért követelték, mert így az érintett összegekhez közvetlenül, s nem csak pályázati úton lehet hozzáférni.
Ez növeli a kistermelői jövedelmeket az új követelményekhez való alkalmazkodás időszakában, amikor nő a mezőgazdaságra-élelmiszeriparra nehezedő versenynyomás. A támogatások átcsoportosítása tehermentesíti az új tagállamok költségvetését, mert csökkenti a költségvetésből való finanszírozás mértékét.
Ezek alapján a WIIW arra jutott, hogy az új tagállamok az intézet korábbi aggályaival ellentétben kezdetben sem lesznek nettó befizetők. De figyelmeztet arra, hogy a pénz áthelyezése a vidéki térség fejlesztésére szánt alapból a közvetlen kifizetések területére hosszabb távon hátrányt okozhat a fejlesztések terén.
Kiegészítések: lépésről lépésre
Az újonnan csatlakozó országok a csatlakozás utáni 3 évben a közvetlen agrárkifizetési szintet nemzeti forrásból 30 százalékkal kiegészíthetik. Az első évben, 2004-ben tehát a 25 százalékos (a tizenötök 25 százalékáról van szó) szint 30 százalékkal 55 százalékra, 2005-ben 60 százalékra, 2006-ban pedig 65 százalékra vihető fel. Így a 9 éves átmeneti időszak 6 évre rövidülhet, mert 2007-től az előírt 10 százalékos ütemben növekednek a direkt támogatások. A különbözetet a nemzeti költségvetéseknek kell „lenyelnie”, feltéve, hogy a kormányok élnek ezzel az opcióval. A nemzeti kiegészítéshez ugyanakkor a vidékfejlesztési pénzek maximum 20 százalékáig uniós források is igénybe vehetők, amelyeknél ugyancsak 20 százalékos a nemzeti társfinanszírozási ráta, amelyet megint csak az új tagország saját költségvetése fizet. 2007 után saját forrásból továbbra is kiegészíthető a közvetlen jövedelemtámogatás, ám akkor közösségi pénz már nem vehető igénybe.
A támogatás nemzetgazdasági jelentősége mindenestre elenyésző lesz. Mindenképpen a GDP 1 százaléka alatt marad az első 3 évben, és az EU-ból érkező transzferek hatása 2007-től válik igazán érezhetővé. Attól kezdve több pénz jön, és várhatóan az abszorpciós készség (vagy más szóval a sikerráta a projekteknél) lényegesen jobb lesz.
A nemzetközi összehasonlítások szerint a GDP-hez viszonyított nettó támogatások aránya országonként igen eltérő lesz. A balti államok várhatóan sokkal jobban járnak, mint például Szlovénia vagy Csehország.
A koppenhágai eredmények azonban mindezzel együtt kedvezőek az EU korábbi javaslataihoz képest. Ha csekély mértékben is, de tehermentesítik az új tagállamok költségvetését. Ugyanakkor nem változnak a meglévő makrogazdasági kiegyensúlyozatlanságok: a költségvetési hiányok és a viszonylag magas fizetési mérleghiány ellenére a valuta felértékelésének irányába ható nyomás.
Sokba fog kerülni
A magyar költségvetéstől jelentős áldozatokat követel majd a hazai gazdák közvetlen jövedelemtámogatásának kiegészítése, ami 30 százalékkal magasabb az uniós kifizetések szintjénél – írja a Bruxinfo. Becslések szerint a büdzsének 2004-ben körülbelül 290 millió euróba (jelenlegi árfolyamon számolva több mint 68 milliárd forintba) kerül majd a 25 százalékos direkt jövedelemtámogatási szint kiegészítése az EU-által engedélyezett 55 százalékos szintre.
A mezőgazdasági közvetlen kifizetéseket illetően a WIIW úgy látja: ezek 2005-ben, a kifizetések első évében a 15 régi tagállam teljes mezőgazdasági költségvetésének 3 százalékát, más szóval a régi tagállamok GDP-jének 0,01 százalékát, az új tagok GDP-jének 0,25 százalékát teszik ki. Ugyanakkor az új tagállamokban 2005-ben egy mezőgazdasági dolgozó átlagos személy nagyjából az adott országban fizetett egyhavi ipari bérnek megfelelő közvetlen kifizetéshez jut. Ez az arány például Ausztriában hasonló.
A közép- és kelet-európai új tagállamok 2005-ben a megművelt mezőgazdasági terület egy hektárjára – súlyozott átlagban – 30 eurót kapnak. Ez az átlag a régi tagállamokban 130 euró. Ám az euró vásárlóereje az új tagországokban sokkal nagyobb, ez így lesz 2005-ben is, s ennek fényében a hektáronkénti támogatás az új tagállamokban eléri az ausztriai 50 százalékát.
A kutatók rámutattak: 2005-ben a kifizetések az új tagállamok közül Magyarországon lesznek a legmagasabbak, s a mezőgazdaságban foglalkoztatott egy főre vetítve megközelítik majd a 2500 eurót. A következő helyen Csehország áll, ahol a kifizetések összege mintegy 1700 euró, Szlovákiában 1300-1400 euró között lesz. A vizsgált nyolc tagjelölt között az utolsó előtti helyen Lengyelország áll nem egész 500 euróval, s utolsóként Szlovénia következik 400-450 euró közötti összeggel.
