Az autóbuszok, a villamosok, a metrószerelvények, akárcsak a
helyi vasútjáratok különböző időbeosztásban vesztegeltek, az autók miatt pedig a városok utcáinak nagy része szabályosan bedugult. A három nagy szakszervezeti szövetség (CGIL, CISL, UIL) által meghirdetett tiltakozó akció eredetileg totális jelleget öltött volna, azaz nem biztosították volna a minimális szolgáltatásokat sem. Az illetékes kormányhatóság azonban – Pietro Lunardi közlekedési miniszter jóváhagyásával – rendeletileg kötelezte arra a szakma alkalmazottait, hogy harminc százalékuk jelenjen meg munkahelyén.
Rómában a tömegközlekedési sztrájkot reggel fél kilenctől
délután öt óráig, majd este nyolctól éjfélig, Milánóban reggel
háromnegyed kilenctől délután háromig, majd este hattól a nap végig hirdették meg. Torinóban, Genovában, Firenzében, Nápolyban és Palermóban szintén több részletben zajlott a sztrájk. Rómában ráadásul a tömegközlekedési dolgozók felvonulást rendeztek.
Az ágazatban 120 ezer ember dolgozik. Az érdekvédelmi szervezetek már többször rendeztek sztrájkot az idén, de ez a mostani a legnagyobb. A megmozdulás tétje, hogy kicsikarják a munkaadói oldaltól az egy évvel ezelőtt lejárt, két esztendőre szóló kollektív szerződés felújítását. A tömegközlekedésben dolgozók szeretnék elérni, hogy havi fizetésük legalább 106 euróval emelkedjék, s hogy a munkahét 39 óráról 38 órára csökkenjen.
