• Ismét meglepetést keltett a Fidesz a költségvetési vita első fordulójának szavazásán: igennel voksolt a kormány által támogatott módosító javaslatok csomagjára. Milyen megfontolásból?
– Már a nyáron is megszavaztuk a költségvetés módosítását, mert ez javította az emberek, a családok életét. Más ellenzéki magatartást képzelünk el, mint amit az elmúlt négy évben tapasztaltunk. Az ellenzék feladatköre bonyolultabb annál, mint hogy mindenre nemet mondjon. Reméltük, hogy a támogatásunkért cserébe a kormányoldal fontolóra vesz néhány indítványunkat, de sajnos nem ez történt.
• Mire mondtak igent a kormánypárti javaslatok közül, és mit elleneznek?
– Támogattuk például az energia-megtakarítást szolgáló lakásfelújításokra szánt plusz 500 milliót, amely ezt a keretet 2 milliárd forintra egészíti ki. Igent mondtunk a tangazdaságok szubvencióját 300 millióval növelő indítványra, és arra is, hogy szintén 300 millióval többet kapnak a határon túli magyar szervezetek. Viszont elleneztük az APEH nyomozóhivatalának az Országos Rendőr-főkapitányságba integrálását, mivel nem tartjuk helyesnek, hogy az adóhatóság adataival, információival, az általa létrehozott intézménnyel mostantól a rendőrség rendelkezik. Megalapozatlan, hogy csak 3 milliárd forintos keretet jelöltek meg a bérnövekedés miatt forráshiányos helyzetbe került önkormányzatoknak. Az Állami Számvevőszék jelentése utal rá, hogy csak a közoktatásban 70 milliárd forint hiányzik az önkormányzatok kasszájából, ennyivel több kell a pedagógusok béremelésére, mint amennyivel a központi támogatások nőnek. A kormánypárti módosítás ezt a különbséget messze nem hidalja át, sőt annak lehetőségét teremti meg, hogy politikai szempontú elbírálás alapján „mazsolázzanak” az önkormányzati igények között.
• Miként vélekedik arról, hogy a településeknek juttatott személyi jövedelemadó helyben maradó részét 5-ről 10 százalékra emelik?
– Az előző ciklusban úgy véltük: ha pusztán a helyi adóerőre építenénk az önkormányzatok működését, akkor nőnének a különbségek az eltérő fejlettségű települések között. Ahol korábban jelentős ipari üzemeket telepítettek – erre nagyon sok példa van, Tiszaújvárostól kezdve Martfűn át egészen Paksig -, ott jóval nagyobb az iparűzésiadó-bevétel, és nyilvánvalóan az szja-befizetés is magasabb.
• Az előző ciklusban a Fidesz-kormány mostohán bánt a fővárossal, és valószínűleg ennek „köszönhette” a választási vereségét. Hogyan alakul most Budapest helyzete a büdzsében?
– Túlzásnak tartom azt a véleményt, hogy a fővárossal szemben „büntető politika” valósult volna meg az elmúlt ciklusban. Az tény, hogy rossz viszony alakult ki a város vezetése és a kormány között, az eltérő politikai célok miatt. Az egyetlen igazi konfliktus a metróberuházás kérdésében volt. Az előző kormány a választások előtt, 1998. márciusban megkötött szerződésekkel kész helyzetet teremtett, mi pedig időt szerettünk volna nyerni ahhoz, hogy ezt a helyzetet átgondoljuk. A frontok ezután megmerevedtek, szerencsétlen helyzet alakult ki. Remélem, hogy a 2003-as költségvetés beterjesztésekor elhangzott főpolgármesteri felvetés, amely szerint a büdzsé rosszabb helyzetbe hozza Budapestet, mint az előző kormány alatti költségvetések, mindenki számára azt jelzi: inkább csak szavakban voltak eltúlozva a véleménykülönbségek, a tények ezt ilyen mértékben nem támasztották alá.
• Nemcsak a metróberuházás elhalasztásával próbáltak „időt nyerni”, hanem az elődeik által ígértnél kisebb nyugdíjemeléssel is. És akkor is, amikor 30 ezer forintban szabták meg az életüktől megfosztottak kárpótlását, amit – az Alkotmánybíróság érvénytelenítő ítélete után – most növelnek 400 ezer forintra.
– Éppen a mostani pénzügyminiszter volt 1998-ban az az államtitkár, aki azt mondta: a meghirdetett nyugdíjemelésre nincs meg a fedezet, és ha az akkori szocialista vezetésű kormány hivatalban maradt volna, ugyanúgy visszavonják az erről szóló törvényt. Egyetértettünk azzal, hogy ez egy választási célzatú ígéret volt, fedezet nélkül. Az előző ciklus egészében 16 százalékkal nőtt a nyugdíjak reálértéke, szemben a megelőző négy évnek a nyugdíjasokat sújtó 12 százalékos csökkenésével. Ami a kárpótlást illeti: e téren bizony súlyos örökséget vettünk át. Ezúttal is a költségvetés takarója volt rövid, miközben kétségtelen tény, hogy anyagilag is el kellett ismerni a sérelmet szenvedettek hátrányait.
• Valóban lehetnek helytállóak olyan érvek, amelyek abból indulnak ki, hogy a takaró rövid. Most viszont mindenki az ellenkezőjét mondja. A politikai pártok egymásra licitálva ígérgetnek. Szerencsésnek tartja ezt?
– Én is úgy látom, a választási kampány óta nagyon rossz pályára állt a politikai rendszer. Ígéretek versenye folyik, és nehéz belegondolni, hogy két-három év múlva ennek milyen következményei lesznek. A kormányzati felelősség azzal jár, hogy nem pusztán egy évre kell előre tervezni, hanem hosszabb távra. Ebben az esztendőben egészen elképesztő a jövedelemkiáramlás, háttérbe szorult az infláció kezelése, határtalan az állami kiadások növekedése.
• Lát-e esélyt a jövő évi költségvetésben előre jelzett 4,4 százalékos növekedés, illetve a GDP 4,5 százalékának megfelelő államháztartási hiány elérésére?
– Az előrejelzések nem reálisak, nincs elemző, kutatóintézet, amely 4 százaléknál nagyobb növekedési ütemet vetítene előre. A várható export a kormányzati előrejelzést nem alapozza meg, a gazdasági növekedést még a belső kereslet gyarapodása tartja fenn, miközben a folyó fizetési mérleg erőteljesen romlik. Bajnak tartom, hogy 2003-ban a központi beruházások 30 százalékkal csökkennek. És ha egyszer a versenyképesség javításáról, a munkaerőköltség csökkentéséről van szó, nem biztos, hogy 4,5 százalékos reálbér-növekedésben kellett volna megállapodni az Országos Érdekegyeztető Tanácsban. A kormány még mindig jó pontokat akar szerezni a szakszervezeteknél, pedig véget értek a választások. A vártnál kisebb ütemű növekedés az államháztartási hiányra is kihat. Egyetértek a szakértőkkel, akik a jövő évi deficitet a GDP 5,2-5,7 százalékára becsülik. A hiányt duzzaszthatja, hogy soha annyi „felülről nyitott” – azaz parlamenti hozzájárulás nélkül túlléphető – előirányzat nem volt, mint a most készülő büdzsében. Ilyen például az önkormányzati béremelések pótlására szolgáló, említett 3 milliárdos keret, és a kormány szerint „nyitott” lesz a lakástámogatási keret is. Takarékos helyett inkább pazarló költségvetést látok, az intézményi kiadások jelentős mértékben növekednek.
• Miért nem lép fel a Fidesz egyértelműen a túl nagy költségvetési költekezés veszélye ellen?
– Ebben vita van a Fideszen belül is. A kormány mögött olyan kommunikációs háttér áll, amely kedvezőtlen színben próbálja feltűnteti a jó szándékú indítványainkat is. Nekünk óvatosan kell bánnunk azzal, hogyan csapódik le a nyilvánosságban a költségvetési kérdésekről alkotott véleményünk. Ebben a vitában tiszta lapokkal játszottunk, elmondtuk, hol kellene több pénzt a gazdaságba tenni: a beruházások, az út-, híd-, lakásépítések területén. Azt mondtuk: e fejlesztések révén 92 milliárddal lehetne a hiányt növelni. Több száz egyéb indítványunk is volt, de ezekben csak forrás-átcsoportosítást javasoltunk, azaz nem növeltük volna a költségvetés hiányát.
• Hogyan vélekedik az erős forintról?
– A közelgő uniós csatlakozás elkerülhetetlenül felértékeli a forintot. Az elmúlt években ezt próbáltuk elviselhetővé tenni az exportáló cégeknél, beruházási adókedvezménnyel, a Széchenyi Terv vállalkozási programjaival, exporttámogatással. Az összhang a nyár óta megbomlott a kormány és az MNB között, hiszen miközben a jegybank teszi továbbra is a dolgát, a kormány megszüntette a gazdaságfejlesztő, exporttámogató programokat. Hiba a jegybankon számon kérni azt a gazdaságpolitikát, amiért a kormány a felelős. Költekező államháztartásnál, növekvő inflációnál a jegybank kényszerpályán van. A kormány nem tehet úgy, mintha az egészhez semmi köze sem lenne.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
