• Ön a Baker & McKenzie, a világ legkiterjedtebb ügyvédi irodahálózatának az élén áll. Mennyire gyakori, hogy francia nő kerül egy nagy angolszász cég első számú posztjára?
– Tudomásom szerint én vagyok az egyetlen…
• És ennek ellenére is csak az ötödik legsikeresebb nőnek választotta meg Európában a The Wall Street Journal Europe. Nem bosszankodott emiatt?

– Nem, egyáltalán nem. Ez így is óriási megtiszteltetés volt számomra, hiszen akik előttem voltak a listán, szintén kitűnő vállalatvezetők… De tudja mit? Részben igaza van! Amikor a fiam hazajött az iskolából, és megtudta a hírt, neki is rögtön ugyanez jutott eszébe: csak az ötödik? Ha én is csak ötödik lennék az osztályban, anya, még talán le is szidnál engem!
• Soha ennél rosszabb helyezést! Ami még ennél is fontosabb, az Ön irányítása alatt, vagyis 1999 óta a Baker & McKenzie 30 százalékkal növelte árbevételét, és megbízási díjaik értéke túllépte az egymilliárd dollárt. Hogyan sikerült ezt elérni?
– Rendszeresen figyeljük a piacot. Számunkra a piac az egész világot jelenti, hiszen a Baker & McKenzie volt talán az első globális ügyvédi iroda. Ez néhány évtizeddel ezelőtt még különlegességnek számított, ma viszont már klienseink, a nagyvállalatok az egész világot behálózzák. Ezt a terjeszkedést nekünk is követnünk kell. Ugyanakkor tüzetesen meg kell vizsgálnunk ügyfeleink igényeit. Alkalmazkodnunk kell hozzájuk, de természetesen szem előtt kell tartanunk a gazdaságosság kritériumait is. Olyan szolgáltatásokat kínálunk tehát, amelyek mindkét félnek előnyösek, és az első számú szempont természetesen az alkalmazkodás.
Pályafutása
Christine Lagarde-ot 1999 októberében választották meg a Baker & McKenzie igazgatótanácsának elnökévé, egyszóval a nemzetközi jogi cég első emberévé. Lagarde asszony 1987 óta partnere a Baker & McKenzie-nek, és 1991-től volt vezető partnere a párizsi irodának. A globális cég igazgatótanácsába 1995-ben választották be, továbbá 1995 és 1998 között az Európai Regionális Tanács munkáját irányította. Christine Lagarde Aix-en-Provence egyetemén közgazdaságot és amerikanisztikát tanult, majd a párizsi politikatudományi intézetben és az ottani jogi egyetemen szerzett diplomát 1980-ban. Posztgraduális fokozatát gazdasági és munkajogból szerezte, majd a Baker & McKenzie-hez való csatlakozásáig a Párizsi X. Egyetemen oktatott jogtudományt.
– A fúziók száma tényleg visszaesett, de egy ügyvédi irodának a gazdasági lassulás sem jelent feltétlenül hanyatlást: a gyárbezárások, csődök szintén sok feladatot adnak a jogászok számára, pedig tudjuk, hogy ez nem túl örvendetes dolog egy-egy cég, város vagy éppen régió számára. Egyébként a nemzetközi gazdasági növekedés lassulása nem érintette összességében negatívan a Baker & McKenzie-t. Éppen az én dolgom volt, hogy irányítsam a reorganizációt, és ennek eredményeként az elmúlt évben 6 százalékkal növeltük bevételeinket, és 11 százalékkal javítottuk a nettó profitunkat.
• Nem lehet könnyű a feladata: nem egy hagyományos nagyvállalat élén áll, hanem olyan szervezetet irányít, amelyet partnerek alkotnak. Ön talán nem is menedzserként, hanem diplomataként, egyfajta utazó nagykövetként járhatja a világot…
– Valóban így van. Nagyon fontos a diplomatikus megfogalmazás az én munkakörömben, hiszen nekem nincsenek, illetve alig vannak beosztottjaim, az egyes országokban lévő helyi vezető partnereket pedig csak terelgetni próbálom az általam helyesnek vélt irányba. Legfeljebb javaslatokat tehetek, amelyeket vagy megfogadnak, vagy nem. Egyelőre azonban nem panaszkodom, meghallgatják, és általában teljesítik is helyi partnereink a velük szemben megfogalmazott elvárásokat. És ebben a legnagyobb szerepe – az én esetemben – az alázatnak van: alázatot kell tanúsítanunk minden egyes ország kultúrája, jogi szokásai, vezetési módszerei iránt. Ez a jó értelemben vett alázat, odaadás számít az ügyfeleinknél is. Nemcsak alázatról van persze szó: az én dolgom az is, hogy meghatározzam – munkatársaimmal együtt – a Baker & McKenzie globális stratégiáját, az üzletfejlesztés ütemét. Ez természetesen már nem egyszerű diplomácia, figyelembe kell venni, melyik üzletág hoz több profitot.
• Mindemellett mennyi ideje jut a családjára? Mit szól ehhez a két tizenéves gyermeke? Kicsit félve kérdezem ezt, mert sok üzletasszony – például a HP vezére, Carly Fiorina – előre kiköti, hogy a családjáról nem lehet kérdezni az interjúkban…
– Nem, ez egyáltalán nem kínos kérdés számomra, hiszen nincsenek családi problémáim, harmonikusan élünk. A fiaim roppant módon megértőek. Egyrészt, bármilyen messze is vagyok tőlük, naponta egyszer-kétszer beszélünk telefonon. Másrészt: ők előbb önállósodtak kortársaiknál, s így már régóta másféle életmódhoz szoktak.
• Azt már látjuk, hogy milyen esélyei vannak multinacionális angolszász cégeknél egy francia jogásznőnek, de milyen lehetőségei vannak a magyaroknak a Baker & McKenzie-nél?
– Örülök, hogy felteszi ezt a kérdést. Magyar irodánk, a Martonyi és Kajtár Baker & McKenzie közvetítésével több magyar ügyvéd is kijutott már szakmai tréningekre, továbbképzésre Nyugat-Európába és az USA-ba. Jelenleg is zajlanak ilyen programok nálunk, mint például a Kellogg Management Program, amelynek szintén van résztvevője a budapesti irodából. Hozzá kell tennem azt is, hogy nyolc éve, amióta létezik a kontinensen a tevékenységünket koordináló döntéshozó szervezeti egység, a Baker & McKenzie Európai Regionális Tanácsa, azóta folyamatosan van magyar tagja ennek a testületnek, ezzel is elismerve a magyar kollégák kiváló szakmai munkáját.
