Jó pár éve még a Balaton tűnt a legnagyobb felvevőpiacnak a földkörüli vitorlázás nyomán országos ismertségre szert tett Fa Nándor számára. A tengeri kalandok után szárazföldi vállalkozásba kezdő hajós két okból is kedvezőnek látta a helyzetet a kikötő- és hajótervezésre. Egyfelől akkor indult a Mahart kikötőfejlesztési programja, másfelől számos olyan privát befektetői szándék jelent meg, amelyből arra következtetett, érdemes e területtel foglalkozni. Ráadásul űr tátongott akkoriban a piacon, mert senki sem foglalkozott nálunk kikötőépítéssel.
Fa Nándor
49 éves, Székesfehérváron született. Az ipari tanulók sportklubjában kezdett birkózni, majd 17 évesen kajakozni Agárdon. Tíz év múlva ugyanott versenyszerűen vitorlázni kezdett, s 1983-ban már mint a ranglista élén álló versenyző, mint a válogatott keret tagja szállt vízre a Velencei-tavon. A versenyzéstől azért vonult vissza, hogy egy Föld körüli út tervét megvalósíthassa. Társával, Gál Józseffel, életveszélyes vállalkozásba kezdett, amikor hosszú évek kemény munkáját fektette egy Föld körüli utazásba, amely 717 napig tartott. Fa Nándor ezután még kétszer hajózta körbe a Földet, a negyedik próbálkozás során szenvedte el élete legnagyobb kudarcát, mert győzni indult, s győzelmi esélyekkel állt a rajthoz, mégis fel kellett adnia a versenyt.
A szükséges fejlesztéseket házi beruházásban csinálta meg a Mahart, a többiek pedig bütykölgetéssel valósították meg elképzeléseiket. Igazán professzionális gyártó és telepítő azonban nem volt. Itt, a Balatonon, kishajós kikötőket építettünk, de ez nem jelenti azt, hogy több száz tonnás hajók fogadását ne tudnánk megoldani – foglalja össze Fa Nándor a kezdeteket. Azóta sok víz lefolyt a Sión – három kikötőt adtak át.
„Az első hullámban a Mahart balatonlellei kikötőjét építettük, most a siófoki kikötő-felújításnak a vízi részét csináltuk, illetve Balatonalmádiban építettünk egy kisebb létesítményt. Ez volt az első hullám, amit nagyon sok kikötőberuházás követne, ha adminisztratív úton ezeket nem lassítanák, nem lehetetlenítenék el” – teszi hozzá a vállalkozó.
A sokat ígérő kezdet után megtorpant a tulajdonosáról elnevezett Fa Hajó magyarországi tevékenysége. A cég vezetője csalódottan beszél már a hazai kikötőfejlesztésről, szerinte a jelenlegi kormányzat szándékaiban nem játszik fontos szerepet a balatoni hajózás felvirágoztatása. A projekteket gyakorlatilag leállították, pedig komoly tervek készültek az elmúlt időszakban. Bár a retorika szintjén a balatoni vízi turizmus és a vitorlázóturizmus továbbra is kiemelt cél, a valóság az, hogy a Fertő-tavon ötször annyi megépített hajóhely van, mint a Balatonon.
A Szent Jupátot – amellyel társával, Gál Józseffel először körülhajózták a Földet –, éveken át építették együtt a Velencei-tó partján. Ma már mosolyogva meséli el, miként jártak ki-be három napon át az akkori Kelet-Berlinben egy csavarboltba, mert a hajóépítéshez szükséges háromezer csavart csak tízesével lehetett megvenni az egyetlen erre szakosodott üzletben.
A hajókat szereti, de kikötőt épít
Alapvetően a hajókat szeretem, de az üzletben az ember nem a hobbiját, a vágyait valósítja meg, hanem azt, amire szükség van, ami eladható bármelyik piacon – mondja Fa Nándor, aki egy francia licenc alapján elkezdett gyártani egy kikötői rendszert.
A Székesfehérváron létrejött zöldmezős vállalkozás képes arra, hogy a kikötői rendszer minden elemét maga gyártsa le. Sőt, az elemek fele saját tervezés is, s a maradék jelentős részében is sok a saját fejlesztésű elem. A termelésnek több mint a fele exportra megy: Nyugat-Európába, a Karib-térségbe és Japánba.
„A hajóépítés olyan nagyipari technológiai irányt vett, hogy abba a csőd biztos elkerüléséhez csak több milliárdos beruházással szabad belevágni. A Magyarországon működő kis manufaktúrák zöme az uniós csatlakozás miatt fog tönkremenni. És ennek nem akartam részese lenni, viszont úgy látom, hogy a kikötői infrastruktúra gyártására és építésére egész Kelet-Európában senki sem mozdult rá. Tehát ebben a pillanatban még monopolhelyzetben vagyunk, aminek nem feltétlenül örülök, de tényként elfogadom” – írja le a helyzetet a vitorlázó szakember.
Magyarországról el kell menni…
Most azonban zsákutcában érzi magát, mert a kiköt*építéshez vélhetően el kell hagynia az országot. „Miközben nálunk akadályozzák a kikötőépítést, máshol kezd nagyon komoly konjunktúrája lenni ennek az iparágnak. Ezért kénytelen vagyok arra mozdulni, ahol erre igény van.”
Erről a témáról nem hajlandó többet elárulni, mivel nem szeretne elébe menni a dolgoknak. Szűkszavúan csak annyit mond: „Tény, hogy olyan helyen lehet kikötőt építeni, ahol víz van, sok a hajó és ahol erre igény mutatkozik. Jobban járok, ha nem nevezem meg az országot. A cél, hogy több kikötőt építsünk, olyan kikötőket, amelyekben az átlag hajóméret 14 méter”.
Fa Nándor tehát újra tengerre készül, csak most pénzügyi befektetőkkel, társakkal, üzletemberként kikötőket épít majd. Rengeteg munka fekszik már az új tervben, és még nagyon sok hátravan, amíg állni fog a Fa Hajó által épített első tengeri kikötő. Nem elég, hogy helyben kell létrehozni egy gyárat, bele kell ásnia magát egy másik ország gazdasági törvényeibe is. Emellett kemény nyugat-európai konkurensekkel kell megvívni a harcot, amelyben Fa a minőséggel és az árral tud ringbe szállni. „Ahol referenciát kell felmutatni, ott jó vagyok, ahol a húszéves szakmai múltat akarják, ott nem. Az én referenciáim a Karib-tengeren, Japánban és máshol működnek” – mondja nem kis büszkeséggel.
Egy álom azonban nem hagyja nyugodni. Háromszor már körbehajózta a Földet, ám elsőként még egyszer sem ért célba Föld-kerülő vitorlásversenyen. Ha erről kérdezzük, óvatosan csak annyit mond: „Soha se mondd, hogy soha.” Azt gondolja, van még benne „egy kör”.
