A telítettség felé közelít a piac, a penetráció meghaladja a 60 százalékot, emiatt a vállalatok már csak a kevésbé értékes, nagyon árérzékeny és
keveset beszélő ügyfeleket tudják megszerezni. Ez látható az egy előfizetőre jutó bevétel alakulásában is: más országok tapasztalataihoz hasonlóan összességében komoly csökkenés mutatkozik. Ugyanakkor az is látszik, hogy karakterisztikus különbségek vannak az egyes vállalatok számlás (postpaid) és kártyás (prepaid) előfizetői között. Jelenleg a mobil-előfizetők már csaknem háromnegyede kártyás ügyfél, és az arányuk folyamatosan növekszik.
Aki visszahívatja magát
Az árérzékenyebb ügyfelek egyik jellegzetessége, hogy egy hívást nagyon rövid idő alatt fejeznek be. A rövid hívások aránya egy csomag elfizetői közt azt jelentheti, hogy nekik elsősorban azért van mobiltelefonjuk, hogy elérjék őket. A rövid hívások csak arra valók, hogy visszahívassák magukat.
Az ilyen jellegű előfizetők egyrészt nagyon alacsony árbevételt hoznak. Másrészt, miután igénybe vették a készülékkedvezményt, azt nem beszélik le, és ezzel nem túl vonzóak a mobilcégek számára.
A postpaid előfizetők sokkal magasabb bevételt hoznak szolgáltatójuknak, mint a prepaid előfizetők. A különbség 1998 elején még körülbelül kétszeres volt, 2001 elejére azonban hatszorosra nőtt. A számlás előfizetők köre mérsékelten bővülve egyre több bevételt generál szolgáltatójának, a prepaid előfizetőktől származó bevételek viszont radikálisan csökkentek.
A postpaid előfizetők egyre többet beszélnek mobiltelefonjukon, a prepaid előfizetők pedig egyre kevesebbet. A két csoport közötti különbség nagy, és folyamatosan növekszik, 2001 tavaszán közel hatszoros volt. (2001 elején egy prepaid előfizető egy nap átlagosan kevesebb, mint egy percet beszélt, míg egy átlagos postpaid előfizető 4 percet. A postpaid előfizetőknél határozottan emelkedik egy hívás hossza is, mégpedig évente átlagosan 5 másodperccel.)
Kinek a percdíja magasabb?
A mobiltelefon használatával kapcsolatosan többféle kiadás – készülék díja, havi díj, forgalmi díj – jelentkezik a fogyasztó szemszögéből. Ezeket is figyelembe véve a GVH számításai szerint az átlagos árszínvonal/percdíj mutató a postpaid díjak esetében magasabb. (Az átlagos percdíjakba beleszámolták a havi előfizetési díjat is.)
Abszolút arányok természetesen nem kimutathatók, mivel az index nem kezeli külön a csúcsidős és a csúcsidőn túli beszélgetéseket, a jelenség azonban meglepő. (Az viszont nem meglepő, hogy a prepaid előfizetők nagyobb arányban beszélnek csúcsidőn kívül.) A prepaid piacon az átlagos árszínvonal egyébként 2000-ig gyorsabban csökkent, mint a postpaid piacé, mostanra viszont már együtt mozognak az árak. Az árcsökkenés mindenképpen piaci versenyre utal.
A tanulmány hivatkozik az egyik mobilszolgáltató felmérésére, amely két kérdést vizsgált az előfizetők körében: az egyik, hogy tudják-e a csúcsidő végének és kezdetének időpontját, a másik, hogy az előfizető mennyire van tisztában saját percdíjaival csúcsidőben, illetve azon kívül.
Az eredmény szerint a tényleges díjak jelentősen eltérnek a vélt percdíjaktól. Nem szerepelt a valós díj a két leggyakrabban adott válasz között, sem a csúcsidős, sem a csúcsidőn kívüli díjak esetében. De az emberek harmada-fele hiába is ismerné pontosan a percdíjait, nem tudná sokra használni, hiszen nincs tisztában azzal, hogy ezek mikor érvényesek.
Piaci anomália az összekapcsolási piacon
A tanulmányban említett másik felmérés szerint a fogyasztók körében elég szilárd képzet alakult ki arról, hogy mobilról mobiltelefont, fixről pedig fixet kell hívni. Ez a hit nem alaptalan, hiszen jelentős különbség figyelhető meg egyrészt a vezetékes, illetve a mobilhálózaton végződtetett hívások díjai között, másrészt pedig a mobilhálózaton végződtetett hívások díjai között, aszerint, hogy vezetékes vagy mobilhálózatból érkezett-e a hívás. A GVH az összekapcsolási piacon anomáliát feltételez, ez további vizsgálódás tárgya lesz.
Mint emlékezetes, az összekapcsolási piac árképzését hivatott rendbe tenni a jelentős piaci erejű szolgáltatók közelmúltbeli megnevezése és ezek árképzésének felügyelete. A Hírközlési Döntőbizottság a Westelt és a Pannon GSM-et találta jelentős erejűnek ezen a piacon, ez utóbbi azonnal fellebbezett a döntés ellen – azaz, a piaci anomália rövid távon biztosan nem oldódik meg.
