Befektetésajánló – szalámipolitika

Az idei esztendőt valószínűleg nem sorolják a legjobb évjáratok közé a befektetők, tekintettel az Európa fejlettebbik felén mutatkozó rekordmértékű zuhanásra, illetve az Egyesült Államok rózsásnak a legerősebb túlzással sem nevezhető helyzetére.

Az okok ismertek: recesszió közeli állapot, majd gyenge gazdasági növekedés a világgazdaságban, könyvelési botrányok véget nem érő sorozata, zsugorodó vállalati profitok, afgán, majd iraki krízis. Kitűnően jellemzi a helyzetet, hogy az arany ára drasztikus emelkedésnek indult és négy éves csúcsokat döntögetett.

Féltünk még

Pesszimista hangokból itthon sem volt hiány, ám sokak számára meglepő módon az elmúlt tizenkét hónapban pozitív hozamot lehetett elérni a hazai értékpapírpiacokon.

Tavaly ősszel, a szeptemberi sokkot követően – átmenetileg – felfelé indultak a világ részvénypiacai, a Budapesti Értéktőzsde is impozáns, öt hónapig tartó szárnyalásba kezdett. Az országgyűlési választások után tetőző BUX nyáron a nyugat-európai negatív hangulat hatása alá került, ami ahhoz vezetett, hogy október végére az index éves hozama mindössze öt százalékot tett ki.

Ennek ellenére a látra szóló betétek hozamait alulról figyelő érték kiemelkedőnek számított világviszonylatban: a magyar a tíz legjobban teljesítő börzeindex közt szerepel az idén.

A biztos sikerre nem volt recept, kifejezetten vegyesen mozogtak a részvényárak. Jól járhattak azok, akik a blue chipekre szavaztak. Ugyan a Richter és Matáv részvényeken jelentős bukóvárit lehetett realizálni egy év alatt, ám az OTP Bank tekintélyt parancsoló, negyven százalékos nyeresége, valamint a MOL saját részvényvásárlásaival megtámogatott őszi menetelése összességében jóval a piaci átlag feletti hozamot biztosított, különösen a közben bezsebelhető utalt osztalékkal.

Pick: tétre, helyre, befutóra

Elsősorban osztalékokból, másodsorban az árfolyamok javulásából kimagaslóan profitálhattak azok, akik áramszolgáltatókból alkottak portfoliót, annak ellenére, hogy csökkenő kurzusra itt is akadt példa (a Titász esetében).

Igazi főnyereménynek bizonyult a Pick részvényeivel való spekuláció. Az egy éve könyv szerinti értékének töredékén forgó szalámi-papír kurzusa a napokban lezárult nyilvános ajánlatig több mint ötven százalékkal emelkedett (ezt mindössze a TVK és az ÉMÁSZ volt képes túlszárnyalni), ám az Arago által megszavazott mega-osztalékkal az éves nyereség nyolcvan (!) százalék fölé növekedhetett.

Pénzüknek jelentős részét bukhatták el a befektetők a forgalommal ugyan bíró, ám kisebb kapitalizációjú részvényekkel, a Humet-Fotex-Phylaxia trojkához a brókereket profit warningokkal ijesztgető Pannonplast szegődött ezúttal.

A kőkemény amerikai tőzsdevilág kicsinyített mása játszódott le a budapesti piacon idén a Humet esetében. A dot.com boomra, majd a technológia lufi kipukkanására emlékezők a magyar “valóságshowban” az egész éves árbevételét tőzsdei forgalom tekintetében akár pár nap alatt is összehozó társaság részvényének hasonló vesszőfutását láthatták. A Humetbe egy éve beszállók megtakarítása egynegyedére csökkent, ha még a meglehetősen negatív visszhangokat kapó részvénycsere előtt jóval nem adták fel pozíciójukat.

Papírformák

Állampapírokkal is csak ügyesen kufárkodva lehetett erős reálhozamot elérni. Tavaly ősszel a kötvénypiacon is rally kezdődött, a lendület azonban februárban megtört. Tavasszal a parlamenti választások, nyáron az ügynökügy miatt kialakult feszült belpolitikai szituáció eredményezett erősebb visszaesést. A makrohelyzet sem kedvezett az állampapíroknak, a megugró államháztartási, illetve fizetési mérleghiány riasztóan hatott a befektetőkre.

Az éves diszkont kincstárjegy tíz százalékot közelítő hozamánál nem sok befektetési alap tudott többet felmutatni, a pénzpiaci alapok közül a legjobban teljesítő is több mint egy százalékkal elmaradt ettől. Kilenc százalék felett mindössze tíz nyíltvégű alap teljesített. Ezek közül három – nem meglepő módon – a legkonzervatívabb formát, az ingatlanportfolióval rendelkezőket képviseli.

A pálmát végül mégis a Concorde részvény- és vegyes alapja vitte el, nyomában az Európa és a Quaestor ingatlanalapjaival. Hasonló tülekedés mutatkozott az alvégen is, ahol a nemzetközi (elsősorban angolszász) részvénypiacokon bevásárló alapok jegyeinek tulajdonosai nem ritkán akár befektetésük huszonöt százalékát is elveszthették.