Az írek jóváhagyták a nizzai szerződést, és ezzel az új tagok felvételét, nagyjából túl vagyunk az önkormányzati választásokon is, a soron következő fajsúlyos esemény az unió pénzügyi támogatásainak hazánkat is érintő kérdése.
Olvassa el …
… korábbi cikkeinket:
• Az EU-bővítésre szavazott az írek többsége
• Ír voksok – gazdasági találgatások
• EU-bővítés – a nyugati média szemével
Ahogy arra számítani lehetett, a bővítés legfontosabb pénzügyi kérdéseiről az unió állam- és kormányfői fognak dönteni, a tagállamok ugyanis egy tapodtat sem mozdultak előre a közvetlen agrártámogatások új tagok agrártermelőire való kiterjesztésének ügyében. A tizenöt tagállam jelenleg egyetlen részkérdésben sem ért teljesen egyet. Ennek a fő oka, hogy az egyes elemek annyira összefüggenek egymással, hogy ha valaki egy részkérdésben engedményt tesz, úgy nagy eséllyel a csomag többi alkotóelemét is megkérdőjelezi.
A németek és a franciák a kerékkötők
Diplomáciai források szerint a tagállamok egyértelmű többsége kész elfogadni az Európai Bizottság még januárban előterjesztett javaslatát a bővítés finanszírozásáról. A Bruxinfo értesülései szerint ugyanakkor Németország sokallja az új tagok felvételére a bizottság által javasolt teljes összeget. Ebben az esetben 2004 és 2006 között körülbelül 40 milliárd euró volna az összes csatlakozó ország számláján. Ugyancsak a kétkedők közé tartozik Franciaország, amely a regionális fejlesztésre szánt pénzeket nyirbálná meg.
Lesz-e nettó befizető az újak között?
Eredetileg a bizottság javasolta azt, hogy az új tagok a csatlakozás első évében ne járjanak rosszabbul, mint közvetlenül a belépést megelőző évben, a tagországok egy része viszont elegendőnek tartaná, ha az újonnan csatlakozó országok az első évben nem válnának nettó befizetővé. A jelenlegi EU-tagok erre hajlandók is lennének garanciát vállalni. Ugyanakkor többen vitatják azt, hogy az új tagok első éves pénzügyi egyenlegének megállapításakor a csatlakozás előtti utolsó, 2003-as év legyen a viszonyítási alap.
Az új tagoknak járó kompenzáció kérdése
A dán elnökség terveket dolgozott ki az új tagországoknak papíron kiutalt közösségi támogatások első éves kifizetésének felgyorsítására. Az egyik elképzelés szerint, az újonnan belépő országok már 2004-ben kézhez kapnák a 2004 és 2006 között nekik kiutalt éves átlagos strukturális és kohéziós támogatások 3 százalékát (korábban még 4 százalékról volt szó, ez most a kohéziós országok és az Európai Bizottság fenntartásai miatt most 1 százalékkal csökkent). Szó van még arról, hogy az új tagok első évben előlegként kapják kézhez a strukturális alapok 16 százalékát (az EU-ban az arány jelenleg 7 százalék).
A német agrártámogatási javaslat
Jól értesült források szerint, Párizs legutóbb elutasította azt a német kompromisszumos javaslatot, amely szerint 2004-től kezdődően évente 2 százalékkal csökkentenék a jelenlegi tagállamok farmereinek járó közvetlen kifizetéseket, amelyek így 2013-ig fennmaradnának. A fokozatos lefaragáson megspórolt pénzt az új tagállamok közvetlen kifizetéseinek fedezésére fordítanák. Németország tehát kész hozzájárulni a direkt támogatások kiterjesztéséhez, ha ennek látja a pénzügyi garanciáit. Francia részről azonban a közvetlen támogatások fokozatos leépítését eleve kizárják, hiszen az szerintük megelőlegezné a közös agrárpolitika jövőjét. Párizs következetesen kitart amellett, hogy a CAP-reformjáról a következő, 2006-2013 közötti költségvetési viták részeként kell majd döntést hozni.
Agrárkifizetések – hajlanak a megegyezésre?
Egy, a tárgyalásokban aktívan résztvevő diplomata is elismerte, hogy a tagállamok legjobb esetben is csak egy kicsit tartanak előrébb márciushoz képest az új tagoknak juttatandó (vagy nem juttatandó) közvetlen agrártámogatások kérdésében.
A kifizetések kiterjesztését eredetileg ellenző négy tagállam – Németország, Nagy-Britannia, Hollandia és Svédország – most már hajlik annak elfogadására, hogy nem lehet teljesen kirekeszteni az újonnan csatlakozó országokat ebből a támogatási formából. “A fő gondot az jelenti, hogy végleges jóváhagyásukat néhányan még mindig más tényezőkkel kapcsolatos engedményektől teszik függővé”.
Virágnyelven ez annyit jelent, hogy a szóban forgó nettó befizetők világos ígéretet akarnak kapni Franciaországtól és más ellenérdekelt országoktól a közös agrárpolitika (CAP) reformjára. A CAP megreformálásáról a tagállamok között fennálló alapvető érdekellentétek tehát egyelőre túszul ejtették a bővítés finanszírozásáról szóló csomag elfogadását.
