“Egy miniszterelnök vendégül látott egy pillanatnyilag az érdeklődés középpontjába került magyar írót” – jellemzete Medgyessyvel való találkozását Kertész. Szóba került a Sorstalanság megfilmesítése is, amelybe a magyar állam is beszállna. “Szép ígéretet kaptunk a film támogatására. Ám nem akarunk 100 százalékban állami filmet csinálni, függetlenek akarunk maradni.”
Kertész látja annak reményét, hogy megosztott országunk újra összeforjon: “Nobel-díjam kapcsán annyi szeretettel, hálával, jóindulattal találkozok itthon is, hogy úgy érzem a társadalom képes lesz felülemelkedni politikai megosztottságán.”
A film üzenete: állandó készenlét
A Sorstalanság megfilmesítésének opciója jelenleg 60 százalékban a magyar Magic Media, 40 százalékban pedig német filmesek tulajdonában van. Kertész és a film rendezője, Koltai Lajos jelenleg tárgyalásokat folytat arról, hogy a jogok 100 százalékban magyar tulajdonban legyenek. A megfilmesítés költsége körülbelül kétmilliárd forint. Ennek felét valószínűleg a magyar állam vállalná magára, a másik feléhez partnereket keresnek.
Koltai nem Schindler listája vagy Az élet szép stílusú filmet szeretne készíteni, ez utóbbit ő Kertésszel szemben nem is kedveli. Az operatőr az említett filmekkel szemben alapvetően más megközelítést kíván alkalmazni: célja egy belülről kifelé tekintő filmet készíteni, azaz az általános kívülről befelé haladó megközelítéssel szemben a főhős lelki rezdüléseire összpontosít. A film zenéjét az olasz Ennio Morricone készíti.
Kertész szerint a Sorstalanság “egy önmagába zárt organikus világba enged betekintést”, ám csupán betekintést ad, nincs üzenete. Koltai szerint a filmnek azonban lesz üzenete, méghozzá az, hogy olyan világban élünk, amelyben állandóan készenléttel kell felelnünk a rosszra.
A tetralógiaA Sorstalanság című regényében személyes auschwitzi élményeit dolgozza fel, A kudarcban a Sorstalanság létrejöttének körülményeiről, a regény elutasításáról ír. Kaddis a meg nem született gyermekért című regényében már távolabbi prespektivából tekint a koncentrációs táborok világára, szereplői a Holocaustot átélő férj és második generációs felesége. A sorozat most készülő negyedik darabjának szereplői már a Holocaust második generációjához tartoznak. A történet 1999-ben íródik, Pesten játszódik, és részben a rendszerváltás idejére, részben pedig a Brezsnyev érára nyúlik vissza.
Az önreflexió gazdagítaná az országimázst
Arra a kérdésre, hogyan vélekedik arról, hogy a Sorstalanságot az oktatási tárca beemelné a kötelező olvasmányok közé, Kertész úgy vélekedett, hogy a kötelezőnek mindig van valami rossz mellékíze. “Emlékszem, utálattal kezdtem hozzá az Egri csillagokhoz, végül vagy harmincszor olvastam. Ugyanígy voltam Dickensszel is. Mindent szabadon kellene csinálni, persze örülök, ha minél több gyerek dönt a könyvem elolvasása mellett.”
“Eddig a magyar társadalom elutasította a Holocausttal kapcsolatos önreflexiót. Magyarország nem nézett szembe a szekrényben rejtőző csontvázzal, a magyar zsidóság kirablásával, szisztematikus legyilkolásával – mondta Kertész. – A magyar nemzet egyelőre nem tudja, hogy egy ilyen szembenézés nem rontja az országimázst, hanem az önreflexió által még gazdagítja is.”
“Az a hagyomány, amit én követek, margóra, lábjegyzetbe került magyar irodalomban.” Nagy elődjének tekinti például Szomory Dezsőt. “Ha a társadalom szembenézne a Holocausttal, az én műveimet is képes lenne beemelni a magyar kultúra.”
Kertész elismerése egyébként más magyar íróknak is jó hátszelet jelent. Elmondása szerint, Nobel-díja óta felhívta egy frankfurti ügynökség, amely eddig hiába házalt kiadóknál fiatal magyar írók műveivel, ám sikere kihirdetése után rögtön elkelt a mű.
ViccEgy műveinek pesszimista, sötét hangulatát firtató kérdésre Kertész a következő viccet mesélte el:
– Mi a különbség az optimista és a pesszimista között?
– A pesszimista jobban értesült.
Világ körüli útra kellene menni…
“Az én hovatartozásom az, hogy nem tartozom sehova. A gyökértelen európai zsidókhoz tartozom. Olyan zsidónak tartom magam, akit Auschwitz tett zsidóvá. Én egy nem zsidó zsidó vagyok. Nem ismerem a zsidó kultúrát, nem beszélek héberül.”
Kertész egyébként nem ért egyet azzal az állítással, hogy Auschwitz a német kultúra következménye volt. Úgy véli, hogy Auschwitz civilizációs törés volt, kétezer év európai kultúrája veszett oda.
“Nem hiszem, hogy közcélú alapítványt hoznék létre a Nobel-díj után járó jutalomból, hacsak be nem bizonyosodik, hogy az eladott könyveimből elegendő pénz folyik be. Úgy érzem, hogy ezt a pénzt negyven év nélkülözés után megérdemeltem.”
Arra a kérdésre, hogy mire is költi a pénzt, Kertész azt felelte: “Egyelőre én is kíváncsi vagyok, mire költöm. Persze kellene világ körüli utazást tenni, léghajót venni, de egyelőre leginkább be kellene zárnom az ajtót és írnom kellene. Élemedett korú vagyok, írnom kell. Még két könyv áll előttem.”
