Diplomáciai, politikai kapcsolatait is beveti a legnagyobb hazai pénzintézet, hogy a szlovák IRB megszerezése után hasonló trófeát 
mondhasson magáénak Romániában is. A pozsonyi akvizíció persze sem a befektetés méretében, sem pedig a politikai mellékkörülményeket tekintve nem mérhető össze a bukaresti tervekkel. Délkeleti szomszédunknál ugyanis nem a bankszektor egyik mellékszereplőjét, hanem egyenesen az OTP Bank kinti „alteregóját” szeretnék megszerezni a magyarok. A pénz és a politika libikókájában pedig Bukarest legalább olyan kifürkészhetetlen, mint évekkel ezelőtt a hazai bankprivatizációs hullám idején a magyar állam volt.
A szempontjaik ráadásul még érthetőek is, hiszen a Banca Comerciala Romana (BCR) a bankszektor „koronaékszere”, így sorsa nemcsak gazdasági, hanem vaskosan politikai kérdés is. Nem meglepő tehát, ha a román állam nem kívánja olcsón adni értékes tulajdonát, sőt, még válogatna is a vevők között.
Így osztanák szét
A tervezett magánosítás során a privatizációs ügynökség a tulajdonában lévő 70 százaléknyi részesedésből juttatna többségi tulajdonhoz (51,88 százalékhoz) egy stratégiai befektetőt, 8 százalékot a bank alkalmazottai kapnának, de kisebbségi részesedést szerezne a pénzintézetben az EBRD és a Világbank is.
Kihátrálás?
Furcsa helyzetbe kerültek azonban az ottani privatizációs ügynökség vezetői az után, hogy a pályázati szándéklevelek leadásának szeptember 6-ai határidejéig a „portékára” mindössze két megkeresés érkezett. Az egyik szándéknyilatkozatot a Caisse d’Épargne és a Caisse de Dépots et Consignations elnevezésű francia bankokból álló Eulia-csoport, a másikat pedig az OTP Bank és a német HVB-hez tartozó Bank Austria Creditanstalt szövetsége nyújtotta be.
Az illetékesek hirtelen felindulásukban szeptember 20-áig meg is hosszabbították a határidőt, és sajtókiszivárogtatások útján számos jelét adták annak, hogy akár az egész ügylet lefújását is elképzelhetőnek tartják. Az eredeti menetrend szerint mindenesetre október végéig várják a végleges, kötelező érvényű vásárlási ajánlatokat, s jövő márciusig az ügyletet is szeretnék nyélbe ütni.
A meglepetés annál is inkább nagy volt, mert korábbi hírek szerint számos nagyágyú is beszállt volna a versenybe, így például a brit HSBC vagy a sokáig fő esélyesként számon tartott – és a harmadik legnagyobb helyi bankot már amúgy is birtokló – holland ING. Ez utóbbi közleményt adott ki távolmaradásának okáról; ebben a világgazdasági válság elhúzódására hivatkozott, ami feltehetően hatással lesz Közép- és Kelet-Európa piacainak és gazdaságának fejlődésére, de megemlítette a román bankrendszer fejletlenségét is.
Az, hogy csupán két szándéklevél érkezett be, több szempontból is nehéz helyzet elé állította a tulajdonost. Egyrészt a román államnak szüksége van a bank eladásából befolyó pénzre, emellett bukaresti elemzői vélemények szerint az akár 1,0-1,2 milliárd dollár értékű bank február végéig lezárandó részleges privatizációjára ígéretet tettek a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal kötött készenlétihitel-megállapodásban is. Másrészt a viszonylag gyér érdeklődés eleve kétségessé teheti számukra nagyobb árharc kialakulását, nem is beszélve arról, hogy igazából sem a francia, sem a magyar-német páros nem tartozik a tárt karokkal várt befektetők közé.
Nemkívánatos vevők?
A román bankszektorban a francia tulajdoni hányad már amúgy is magas, a BRD fejlesztési bank tulajdonosa, a Société Générale egymagában a piac egyötödét mondhatja a magáénak, a BCR megszerzésével pedig kifejezetten kiszolgáltatottak lennének. Az OTP helyzetét leginkább a román-magyar politikai ellentétek nehezítik, kinti elemzői vélemények szerint egyedüli indulás esetén például gyakorlatilag semmi esélye sem lett volna a magyar óriásnak.
Egyedül nem
Az OTP-nél mégsem a politikával magyarázzák a németekkel való összefogást. Wolf László vezérigazgató-helyettes alapvetően prudenciális okokra hivatkozott, hiszen túl nagy falat lenne a magyar bank számára a vele egy súlycsoportban lévő BCR megszerzése. Könnyen elképzelhető persze az is, hogy az OTP-nél úgy látják: a tekintélyes és a világ legnagyobb pénzintézetei között számon tartott HVB-csoporttal nagyságrendileg nagyobbak az esélyeik Romániában.
Ezt alátámasztja a Román Nemzeti Bank alkormányzójának múlt hétvégi nyilatkozata, amely szerint nem tartják elképzelhetőnek, hogy a kialakuló konzorciumot – az OTP akvizíciókban való tapasztalatlansága és relatíve csekély tőkeereje miatt – ne a német partner vezesse, vagyis a magyar fél csak kisebbségi szereplőként jöhet számításba.
A „koronaékszer”
•A BCR Románia legnagyobb bankja: mérlegfőösszege, a tavalyi 50 százalékos bővülés után, 3,8 milliárd dollárra rúg, ami 33 százalékos piaci részesedésnek felel meg
• Nettó profitja 2001-ben 57 százalékkal nőtt, s elérte a 146 millió dollárt; az idei tervekben 160 milliós nyereség szerepel
• 2001 végén kiugróan jó, 26,48 százalékos tőkemegfelelési mutatóval büszkélkedhetett
• Eszközarányos nyeresége (ROA) 4,28 százalékon állt tavaly decemberben
• Tőkearányos profitja (ROE) 24,24 százalék volt, amivel kimagaslott a romániai mezőnyből
• Országosan 275 fiókkal és 3 millió ügyféllel rendelkezik
• Elsősorban iparvállalatok számára nyújt kölcsönöket; a nem kormányzati hitelek egyharmada kötődik a nevéhez
• Lízingtársaságok és biztosítási cégek is vannak a tulajdonában
Árporbléma
Habár az OTP szempontjából nyilvánvalóan nem mindegy, hogy fő- vagy mellékszereplőként vesz részt a privatizációban, a részvényesek valószínűleg kedvezően fogadnák az újabb régiós terjeszkedést. Vágó Attila, a ConCorde elemzője például azt mondja, hogy a magyar bankszektor évi 2-3 százalékos reálnövekedéséhez képest a román piac sokkal nagyobb potenciállal kecsegtet, ami újabb lökést adhat az OTP dinamikus fejlődésének. „Nyilvánvalóan a kockázat is nagyobb, továbbá az új tulajdonosnak jelentős fejlesztéseket kellene végrehajtania a fiókhálózatban és az informatikában, de ezek a román bankszektor várható fejlődése nyomán jól megtérülhetnek” – véli a szakértő, aki szerint a szlovák IRB megszerzése után az OTP-nek vannak már tapasztalatai e téren.
Sokkal inkább az ár tűnik nagy kérdésnek. A BCR helyzetének valós felmérését megnehezíti például, hogy a magas inflációs környezet miatt a bank nem a beszerzési áron tartja nyilván az eszközeit, hanem az inflációval korrigált értéken, ami bonyolultabbá teszi a különböző mutatók reális értékelését. „Az OTP-BA CA a tökéletes páros lenne a románok számára” – vélekedik Makray Péter, az Erste Bank Befektetési Rt. elemzője, aki szerint az OTP számára kifejezetten megérné a délkelet-európai térség egyik legjobb bankjában részesedést szerezni, még akkor is, ha erre csak egy konzorcium kisebbségi tagjaként nyílna lehetősége.
