Az Egyesült Államok ellen tavaly szeptemberben intézett terrortámadások óta a tőzsdekrach kifejezés a korábbinál is jobban borzolja az idegeket. Pedig egy év múltán, a halovány konjunktúra, a vállalati csődök, a mérleghamisítások és az általános bizalmi válság közepette 2001. szeptember 11. már csak egyike a válság elemeinek: az ikertornyok katasztrófája az általános vélekedés szerint legfeljebb felgyorsította a már korábban elkezdődött visszaesést.
Keserű szeptemberA tengerentúli börzéket szeptemberben várhatóan két ellentétes irányú vélemény mozgatja majd, a gyenge nyári teljesítmény után azonban a szakemberek sem számítanak sok jóra. A tőkepiaci elemzők egyik fele úgy gondolja, hogy a befektetők rettegni fognak az esetleges újabb támadásoktól, s a helyzetet csak súlyosbítja a “duplafenekű” világgazdasági válság. Negatívan hat a börze hangulatára az Egyesült Államok Irak elleni támadásának lebegtetése, valamint a vállalati botrányok szele és újabbak megjelenésének lehetősége. Más elemzők szerint a lehetséges támadások és a pénzügyi machinációk hatása már beépült az árakba. A börzéken forgó papírok remek lehetőséget szolgáltatnak a befektetésre, hiszen egytől egyig alulértékeltek.
Esős ősz
A tavalyi merénylettől a részvényárfolyamok szabadesésbe kezdtek, főleg a légi közlekedési, a biztosítási és a médiacégek papírjainak értéke zuhant. Mialatt az amerikai tőzsde a tragédia miatt zárva tartott, az európai és az ázsiai börzék szánkázni kezdtek a lejtőn.
Amikor a Wall Street 2001. szeptember 17-én újra megnyitotta kapuit, még mindig csak a gravitációnak engedelmeskedtek az árfolyamok; a nyitás előtt propagált “hazafias részvényvásárlás” sem valósult meg. A DJIA 685 pontos eséssel elszenvedte történelme legnagyobb zuhanását, a New York-i értéktőzsde (NYSE) pedig elkönyvelhette az elmúlt hetven év leggyengébb hetét.
A tragédiát követő tizedik napon minden jel szerint padlót fogott tőzsdék lassan regenerálódtak. A DJIA november 11-én elérte a szeptember 11-e előtti 9600 pontot, miután 8066 pontos “magasságokban” is járt. Március 24-éig további emelkedés következett, az azóta is elérhetetlennek tetsző 10 600 pontig. Attól kezdve azonban a első számú tőzsdebarométer folyamatosan gyengült, jelenleg is csak 8700-8800 pont környékén tanyázik.
A börzék általános válsága miatt a tőzsdei kibocsátások visszaestek. Az Egyesült Államokban a tavalyi harmadik negyedévben 85 százalékkal kevesebb új részvénykibocsátás volt, mint egy évvel korábban. A bankoknak és a befektetőházaknak – a befektetési tevékenység visszaesésén kívül – meg kellett birkózniuk a négynapos tőzsdeszünettel is, amely körülbelül 2 százalékos közvetett eredménycsökkentő hatást gyakorolt a harmadik negyedév bevételeire.
Új helyen a NYSEA New York-i értéktőzsde már tárgyal arról, hogy egy második telephelyet létesítsen, lehetőleg a nagyvároson kívül. Elképzelhető, hogy a New Yorkkal határos Westchester megyében épül újjá a börze, nem messze a Pepsi és az IBM otthonától. A tengerentúli tőzsde elnöke, Richard Grasso azzal indokolta tervüket, hogy két helyen kevésbé koncentrálódik majd a forgalom, és kevésbé lesznek kitéve a támadások veszélyének.
Vesztő helyek
Számos intézmény központja a World Trade Center ikertornyaiban helyezkedett el, ezért a tragédia – az emberi áldozatokon felül – érzékeny anyagi és az infrastrukturális veszteségekkel is járt. Például a Citibank esetében, amely széleskörű biztosítás híján maga volt kénytelen állni a cechet.
Ennek ellenére az Egyesült Államok pénzügyi rendszere fennakadás nélkül vészelte át az időszakot. A bankrendszer nem rendült meg, mert a forgalom lebonyolítása főként Manhattanen kívül zajlik. Különösen azok a bankok vészelték át viszonylag sértetlenül ezt az időszakot, amelyek erős, megbízható jövedelmet hozó lakossági üzletágat tudhattak a magukénak.
Biztosítók – az ügyfél fizeti a kárt
A bankrendszerrel ellentétben a biztosítókat dollár milliárdokban mérhető összegű károk érték. Az ágazat szakértői 50-60 milliárd dollárra taksálják a katasztrófa árát, a végleges összeg így a terrortámadást követő becsléseknek már a háromszorosára rúg.
A tavalyi események elsősorban a viszontbiztosítókat hozták üzletileg nehéz helyzetbe, ezek a maguk, a biztosítókkal szemben alkalmazott díjait jelentős mértékben emelték. A tavalyi nagy megingás után mostanra a viszontbiztosítóknak sikerült anyagi helyzetüket konszolidálni. A legnagyobb ilyen intézmény, a Munich Re az idén megismételheti tavalyelőtti rekord eredményét, pedig a tragédián 2,7 milliárd dollárt vesztett.
A biztosítók helyzete kevésbé rózsás. Az ipari létesítmények biztosítása korábban is veszteséges üzlet volt, amellett pedig a terrorcselekmények óta ezt a veszteséget nem tudják jó befektetéseikből eredő nyereségükkel kompenzálni, mivel a tőkepiacok helyzete is romlott. Utóbbi a biztosítók tevékenységének minden területén árt az eredményességnek.
A WTC veszteségeiA tornyok haszonbérlője, a Silverstein Properties, 8,2 milliárd dollárra becsüli a támadás anyagi kárát. Ebben az összegben benn van már a megszakított üzletmenet 2,5 milliárdos vesztesége és a lerombolt ikertornyok 5,7 milliárd dolláros ára. Az ingatlantársaság viszontbiztosítója, a Swiss Reinsurance Ltd. állítása szerint a Silversteint a kárnak csak a töredékét, mindössze 3,5 milliárd dollárt fog viszont látni. A Silversteint máig nem adta fel a harcot, hogy a két torony megsérülését két független eseményként hagyassa jóvá a biztosítóval, és az ígért összeg duplájára tart igényt.
Kockázatos utakon
A biztosítók iránti részvét hamar támadásba ment át. Egyes vélekedések szerint a biztosítási üzletág csak kihasználta a katasztrófát, és a terrortámadás okán indokolatlan mértékű díjemeléseket hajt végre. A kockázati felárak soha nem látott emelkedésbe fogtak, szintjük negyvenéves rekordokat döntöget. Emiatt a State Farm, az Egyesült Államok legnagyobb lakásbiztosítója, 20 százalék többletet követel meg ügyfeleitől. Az egészségügyi biztosításnál a prémium tavaly 11 százalékkal, míg idén 13 százalékkal növekedett, de kaliforniai szakértők jövőre 25 százalékos drágulást sem tartanak kizártnak.
A biztosítási üzletágat a tavalyi terrortámadás érzékenyebben érintette, mint 1992-ben az Andrew hurrikán. Az intézmények kockázati attitűdje sokat változott: a költségekből egyre nagyobb hányadot terhelnek az ügyfélre, a szakma saját bevallása szerint is kockázatkerülővé vált.
Mindezt nem lehet túlélni következmények nélkül, a kisebb ügyfelek csoportjából a költségek növelése miatt kevesebb üzlet válik valóra. A forgalom elapadása persze nem egyedül a biztosítók gondja, hiszen a piacon többen a biztonságot adó háttér hiányában működnek majd, saját bőrüket viszik vásárra. Ez a magatartás egyébiránt azt idézi, ahogy a biztosítók viselkedtek, amikor a viszontbiztosítók díjat emeltek. A háttérüzletág komolyabb megegyezésektől esik el, mivel a biztosítók nem kötnek saját üzleteikre újabb biztosítást, inkább maguk vállalják a fizetés kockázatát.
Légbe kapott ötletA német kormány – az Európai Unió engedélyével tarsolyában – 43 millió euróval támogatja a Lufthansát, a tavaly szeptemberi terrortámadás következményei miatti eredménykiesést kompenzálandó. Nem csupán a légi forgalom megcsappanása okozott gondot a társaságnak, hanem a korábbiaknál megbízhatóbb és fokozottabb védelmet nyújtó fedélzeti biztonsági rendszerek beépítése is. Utóbbi harmincmillió euró körülire taksált összegét meghaladja ugyan az állami támogatás, ám a légitársaság által eredetileg igényelt 70 millió eurótól jócskán elmarad.
Szolidaritás a kontinensen
Európában egyáltalán nem ritkák a katasztrófa kihatásait tompító állami támogatások, a lokális ágazati összefogások. Németországban például, ahol terrorcselekményeknél a biztosítási értékhatár 3 milliárd euró, az állam a kártérítések kiegészítését összesen 10 milliárd euró értékig állja.
Franciaországban garancia-pénzalap létrehozására kötelezték a biztosítókat. Ezenkívül több európai biztosító közös vállalkozásában néhány hónapja aktív a luxemburgi székhelyű Special Risk Insurance and Reinsurance (SRIS), amely kifejezetten a terrorcselekmények elleni biztosítással foglalkozik.
Várhatóan szeptembertől működik Ausztriában az a pénzalap, amelyet a terrorcselekmények kártérítése okozta veszteségek enyhítésére hoznak létre az ország biztosítói. A kasszában egyelőre 200 millió euró lapul, ebből 150 milliót a viszontbiztosítók álltak. A rövidesen startoló Terror-Pool alap ötmillió eurós biztosítási összegig szokásos díjért szerződik, és magasabb biztosítási összegre, amely legföljebb 25 millió euró lehet esetenként, emelt díjat kérnek. Nagy ipari létesítményekre és különleges épületekre speciális ügyletet lehet kötni, a lehetséges kockázatok 95 százalékát fedezve.
Olaj a tűzre
A tavaly szeptember 11-i terrortámadások következménye a hetvenes évek óta a legsúlyosabb energiaválság lehetett volna, de a katasztrófa – az elemzőket megcsúfolva – átmenetileg a mélybe küldte az olajárakat. A támadás után rövid emelkedés volt tapasztalható, de ezt követően a hordónkénti ár néhány nap alatt több mint harmadával, 27-ről 20 dollár alá estek. November közepén pedig két és féléves mélypontnál, 15,85 dollárnál tartott.
A terrorakció után a nagy olajtermék-fogyasztók szolgáltatásai (mindenekelőtt a légi forgalomban) megcsappant keresletre találtak, hangsúlyosabb lett a világgazdaság lassulása, és így megfogyatkozott az igény az olajra. Az első órákban a piacot két ellentétes reakció mozgatta. Egyrészt a háborútól való félelem, amely felfelé nyomta volna az árakat, másfelől a rossz középtávú konjunktúra-kilátások, amelyek alacsonyabb kereslethez és csökkenő árakhoz vezetnek. Utóbbi bizonyult erősebbnek.
Energiapiaci kereskedők szerint viszonylag gyorsan belátható volt, hogy a támadás gazdasági problémákhoz vezet. A recesszió általában mérsékli az olajszükségletet, és a repülési ipar erősen csökkenő forgalma (csak az Egyesült Államokban 20 százalékkal esett vissza a légi utasok száma röviddel a támadás után) hamar észrevehetően csökkentette a kerozin keresletét.
Az Afganisztán elleni amerikai csapás nem hatott az olajárakra, mert az arab olajtermelők nem rokonszenveztek a tálibokkal. Az OPEC nem csökkenthette az exportot, mivel az visszaélésnek tűnt volna a kiélezett helyzettel. Oroszország pedig közölte: az olajexport növelésével is szívesen részt vesz a terrorizmus elleni nemzetközi erőfeszítésben.
Mi lesz itt?
Az OPEC december végén látta szükségét az első lépés megtételének: az olajtermelés hivatalos összkvótáját napi 1,5 millióval, napi 21,7 millió hordóra csökkentette a kvótakötelezett tagok számára azt követően, hogy az olajárak 22 dollár alá estek. A tartós konjunktúragyengeség miatt a nyersolaj iránti kereslet az év elején is rendkívül csekély maradt. Az olaj árát az OPEC termelésmérséklése éppúgy hidegen hagyta, mint a többi nagy termelő által tanúsított önmérséklet, jóllehet utóbbi további 500 ezer hordós exportcsökkentést jelentett.
Először március elején lépte túl az olajár ismét az OPEC által küszöbnek tekintett 22 dolláros szintet, elsősorban az Irak elleni amerikai katonai intervenció lehetősége miatt. A politikai aggodalmak lassacskán felülkerekedtek a tartós konjunktúragyengeségen, így most, hogy az Irak elleni támadási tervek jobban körvonalazódnak, az olajárak ismét emelkednek. Kereskedők már a közeljövőben sem tartják valószínűtlennek a hordónkénti 30 dollárt. Az sem zárható ki, hogy az OPEC növeli az összkvótát az olajminiszterek következő, szeptember 19-ei hivatalos találkozóján.
Mindenesetre az amerikai légiforgalmat a terrorakció egyéves évfordulóján nem az olajhiány, hanem a félsz bénítja meg. A hírek szerint máris töröltek több mint három és félezer járatot, közöttük transzatlantiakat is. Mindez becslések szerint százmillió dolláros nagyságrendű bevételtől fosztja meg az egyébként sem túl jó helyzetben lévő légitársaságokat.
