Nem menekülhet a kedves vevő, már nem csak a televízióból, a rádióból, de még az internetes oldalakról is „sör folyik”. Egyelőre a szokásos
marketingmódszerek a meghatározóak vagy a jól bevált, eseményekre szervezett kampányok. Ezeket viszont szinte nyakló nélkül alkalmazzák az amúgy tavaly másfél százalékkal zsugorodó piacon.
Szakértők szerint az idei aktív sörszezonban a nagyobb gyártóknál már az árbevétel tíz százalékát is eléri a marketingre fordított összeg, amely az öt nagy külföldi tulajdonban lévő gyár adatai alapján jóval meghaladja majd a tízmilliárd forintot. A tavalyi listaáras reklámköltés is 9,93 milliárd forint volt, ám az idén csak az első félévben hatmilliárd forint feletti összeg erejéig hirdettek a legnagyobb gyártók.
Elfolyó milliárdok?
A tét bevallva-bevallatlanul a piaci elsőség, amelyért nagy áldozatokat vállalva fej-fej mellett küzd a Borsodi, a Dreher és még a Brau Union is. A korábbi örök második Borsodi tavaly év végén orrhossznyi előnnyel, néhány tízezer hektoliterrel beelőzött, és lelökte a trónról a Drehert.
Az előny azonban nem tartott sokáig. Az idei forró szezonban – a Mediagnózis reklámköltés-adatai alapján – a Dreher sokat tett, hogy visszaszerezze az első helyet. Ez az első hat hónapban sikerült is, igaz csak néhány század százaléknyi piaci előnnyel. Meg is lett az eredménye, hogy – listaáron számítva – reklámra, szponzorációra és nyereményakciókra kis híján kétmilliárd forintot költöttek
Dobozos sikerek
Hála a jó időnek és a focivébének az idén az első fél évben öt százalékkal gyarapodott az értékesítés, az év végére azonban a hármas élboly egyik tagja sem hiszi, hogy 7,1-7,2 millió hektoliternél több lesz. Meglepetést a piacon legfeljebb a félliteres dobozos sörök váratlanul nagy népszerűsége okoz. Ez utóbbi az ötszázalékos növekedésből legalább hármat hozott – mondja László Attila, a Brau Union Hungária Rt. vezérigazgató-helyettese.
A dobozosok sörpiaci aránya tavaly ötről 11 százalékra ugrott, de a Borsodinál az idén már a gyártás 15 százalékát tették ki. A Drehernél pedig egy új töltősor beállításával két és félszeresére növelték a dobozos gyártókapacitást, mert abban bíznak, hogy a nem távoli jövőben már a termelés ötödét-negyedét adják. A palackos sörök aránya ugyanakkor csökkent, nemcsak a Drehernél, hanem a Baru Unionnál is.
Tőkebefektetésként nem is értelmezhető, hogy milliárdos marketingköltséggel, árengedményes akciózással srófolják fel néhány tized százalékkal a piaci részesedést. Azok az idők elmúltak, amikor az árbevétel százalékában még kétszámjegyű volt a nyereség. Nincsenek a gyártásban olyan tartalékok, hogy az esztelen helyezési verseny költségeit ki lehetne gazdálkodni.
A sörpiac2001-ben az összes saját termelésű sörértékesítés 7,1 millió hektoliteres volt. Ebből a Borsodi 30,1 százalékos piaci részesedéssel lett első, őt követte a Dreher 29,5 százalékkal, majd a Brau Union 27,1 százalékkal a dobogó harmadik helyén áll.
Hipermarketes konkurens
A hazai sörgyáraknak azonban nem csak egymással kell versenyezniük. A piaci szereplők korábban aggodalmuknak adtak hangot, hogy Csehország az EU-csatlakozás után többéves átmenetet kapott, hogy a sör adóját az uniós szintre emelje. A magasabb magyar jövedéki adó miatt jobb pozícióból induló cseh importsör veszélyeztetheti a magyar gyárak pozícióját.
László Attila azonban nem fél a külföldiektől. A CEFTÁ-n belül már érvényesülhetne ez az előny, de mégsem okozott bajt a drágán szállítható konkurens importsör itthon, a bérmunkában készülő „pizsamás” árut – azaz a nagy áruházláncok számára készülő márkatermékeket – leszámítva. Becslése szerint a sörfogyasztás idei, első féléves ötszázalékos növekményéből legalább kettőt az olcsó márkatermékek „hoztak”, pontosabban „vittek el” a tradicionális sörmárkáktól.
A Pozsonyban gyártott jellegzetesen csíkos Tesco-sör és a COOP-márkaként, a hálózatban forgalmazott pécsi eredetű Szent István lenyomta az árakat is. A vevőket nem zavarja, hogy ezek az árbajnok sörök László Attila szerint csupán hét-nyolc százaléknyi szárazanyaggal és három százalék körüli alkohollal büszkélkedhetnek.
