Harc a plazák ellen – üzletzónák Budapesten

Régóta zajlik – az egyenlőre – teljesen feleslegesnek mondható vita arról, hogy a bevásárlóközpontok előnyt vagy hátrányt jelentenek-e egy modern nagyváros számára. Az effajta centerek és marketek terjedésével szemben a kiskereskedők sokáig csak a panaszokig jutottak, mostanság viszont egyre nyilvánvalóbb, hogy sokan megtalálták a plazákra adható legjobb választ: egy helyen tömörülnek azok a kiskereskedők, akik valamilyen speciális áruféleséget kínálnak.

Először a műkereskedők koncentrálódtak

A legszembetűnőbb – és az egyik legrégebbi – példa a rendszerváltás óta, hogy a régiségkereskedők a Falk Miksa utcában gyülekeznek. Az ország legnagyobb aukciósházai közül itt működik a Kieselbach, a Nagyházi, a Mű-Terem Galéria. A BÁV-nak két üzlete is van itt – de a cég központja a Lónyay utcában van, a IX. kerületben.

A Falk Miksa utca összes kereskedőjét felsorolni is nehéz lenne, az mindenesetre biztos, hogy az utca a pesti belváros egyik színfoltja, és sajátos árfekvésével minden bizonnyal megtalálta a vásárlóközönségét is. Az olcsóbb régiségek iránt érdeklődők ugyanis az “Ecserire” járnak (amely ma már a Nagykőrösi úton található, Dél-Pesten), a Falk Miksába pedig azok mennek, akik a nívósabb alkotásokat keresik. A műkereskedelmet ismerők persze tudják, hogy az Ecseriről azért sok áru kerül a Falk Miksa utcába, így aki az utóbbi helyen vásárol, annak a közvetítői felárat is meg kell fizetnie, tehát az árak nemcsak az üzletek égbe szökő bérleti díjait tükrözik.

A bútorkereskedők a Róbert Károly körútra specializálódtak

Bár a budapesti külső kerületekben, így a XIII. kerület számos pontján már régebben is számos bútorkereskedő működött, újabban egész kis csoportosulás jött létre a Róbert Károly körútnak a Reitter Ferenc utca és az Árpád hídi metróállomás közötti szakaszán. A Lehel utca és a körút sarkán lévő Domus áruház mellé már évekkel ezelőtt felsorakozott a Michelfeit, amelyet időközben “Kiká”-ra, sőt “GigaKiká”-ra kereszteltek, illetve fejlesztettek, majd nemsokára megjelent a Sconto Bútor az Árpád hídnál, és több kisebb üzlet követte a sort, nemcsak a körúton, hanem a mellékutcákban is.

A bútorkereskedés persze vonzza a kiegészítő tevékenységeket is: nem véletlen, hogy a környéken működik – sok bútorkereskedőnél nyilvánvalóan régebben – a Villanyszerelők Boltja, az Épületgépészek Boltja (az elnevezések egyébként is régi időkre emlékeztetnek), illetve a Merkapt épületgépészeti szakkereskedés. Ugyancsak a környéken szőnyegáruház (Domex), díszítőművészettel, márvány, műkő-, gipszárukkal foglalkozó kereskedés (Laki), ahol persze tapéta is kapható.

A bútorkereskedők koncentrálódása érdekes módon kapcsolódik a plazák terjedéséhez: sok speciális vállalkozás kezdetben nagy területeket bérelt a bevásárlóközpontokban, aztán rájöttek, hogy a szórakoztató centrumokat felkereső látogatók nem feltétlenül vásárolnak nagy mennyiségű konyhaasztalt, bárpultot vagy éppen franciaágyat. Így a méregdrága bérleti díjak megfizetését ráhagyják az exkluzívabb üzletek tulajdonosaira, és a bútorkereskedők pedig maradnak a külső kerületekben, lehetőleg nem messze egymástól.

A Múzeum körút

Különleges helyzetű a Múzeum körút. A belváros egyik legkedvezőbb adottságú útvonalának egyik felét közintézmények (egyetem, Nemzeti Múzeum) foglalja el, a másik oldalon pedig néhány üzlettípus szaporodott el: itt működnek az ország legnagyobb antikváriumai. A múzeum környékén megjelentek persze a kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozások is: könyvdiszkont, numizmatikai (érem)bolt, hangszerbolt, régiségkereskedés, hagyományos könyvesbolt.

Ha ehhez hozzátesszük, hogy az Astoriától 200 méterre, a Rákóczi úton található Magyarország legnagyobb könyváruházai közül kettő (a Libri Könyvpalota és a Fókusz Könyváruház), akkor elmondhatjuk, hogy a könyvvásárlók nagyon szűk területen találhatnak maguknak olvasnivalót.

Keresi a helyét a Rákóczi út

Pongrácz Katalin, a Főpolgármesteri Hivatal városrendezési ügyosztályának vezetője a FigyelőNet kérdésére elmondta: tudomása szerint a Fővárosi Önkormányzat nem foglalkozik hivatalosan azzal, hogy ki, melyik utcában nyit üzletet. Magánemberként viszont jónak tartja az ügyosztályvezető, hogy egyre több példa akad Budapesten arra, hogy szakkereskedők egymás közelében létesítenek boltokat. Az általunk említetteken kívül Pongrácz Katalin elmondta, hogy a Podmaniczky utcában a ruhanagykereskedők települtek meg, a rá merőleges Szinyei Merse Pál utcában pedig rajtuk kívül bőrdíszművesek is találhatók szép számban.

Pongrácz Katalin szerint a kereskedők koncentrálódása erősen összefügg azzal, hogy a kiskereskedők beszerzési költségei jelentősen csökkenthetők, ha a nagykereskedők egy helyen tömörülnek. Ugyancsak fontos lehet, hogy nagyobb választék tárulhat a vásárlók elé, ha ugyanabban az utcában a vevők több boltot is végigjárhatnak, és ténylegesen válogathatnak a sokféle áru közül.

Van persze Budapesten negatív példa is – tette hozzá a Főpolgármesteri Hivatal illetékese – a rendszerváltás óta “nem találta meg a helyét” a Rákóczi út, amely valaha a ruházati kiskereskedelem központja volt. Az ottani áruházak többsége már bezárt, így az Otthon áruház is, a Corvin áruház épületét pedig most árulja a tulajdonos. Az Andrássy úton lévő, patinás Divatcsarnok is több éve lehúzta a rolót. A Városháza természetesen nem tud beavatkozni az üzleti döntésekbe, de Pongrácz szerint az önkormányzatok közvetve segíthetik egy-egy terület üzleti újjáéledését is: például a “déli” Váci utcában, a sétálózóna kiépítése után egyre több exkluzív bolt nyílt meg, és szerencsére nemcsak az álnépművészeti tárgyakat áruló kereskedők szemelték maguknak ezt a területet.