A Coral Springs nevű cég ügyvédje, Louis St.Laurent egy elegáns floridai szálloda exkluzív lakosztályába lépett be. Oldalán ügyfele feszített, egy francia kanadai üzletember, aki addigra már 10 ezer dollár előleget fizetett készpénzben egy közvetítőnek. A közvetítő azt ígérte, hogy 11 millió dollárnyi kockázati tőkét szerez a kanadai vállalkozásához, s e tekintélyes summához képest viszonylag olcsón ajánlotta fel szolgálatait.
A közvetítő a floridai Boca Ratonban, a Marriott szállodában várta őket. Az elegáns lakosztályban egy hetven év körüli idősebb úr állt a vendégek elé és bemutatkozott: Paul Noe Randallnak hívták.
Sasszem lebuktatja Éleselmét
St.Laurent azonnal felismerte, hogy ugyanaz az ember áll előtte, akit ő harminc évvel azelőtt államügyészként egy connecticuti börtönbe juttatott. Paul Noe ma már 74. évében jár, s nagy értékű lopás miatt nyolc évet töltött börtönben. A fogházban persze még súlyosabb bűnözőkkel került kapcsolatba, többek között a Watergate-ügy miatt elítéltekkel – írta a South Florida Business Journal.
Noe a hetvenes években öccsével, Clifford Dixon Noéval (más néven Clif Goldsteinnel) együtt csatlakozott egy mintegy száztagú, nemzetközi csalókból álló hálózathoz, amelynek résztvevői laza kapcsolatot tartottak fenn egymással, ugyanakkor 100 millió dollárral sikerült megkárosítaniuk “ügyfeleiket”. A módszer a bevezetőben említett floridai esethez hasonlított: általában előlegekből tettek szert a pénzre.
Legutóbbi, Boca Raton-i lebukásukig tartó akciósorozatukban például 2,25 millió dollárt zsebeltek be, de hivatalos források egyelőre csak 1,1 millió dollár eltulajdonításáról szólnak. A károsultak száma legalább húszra tehető.
Agyafúrt NoékA két Noe nem egyszerűen csak az előlegekből tengette floridai napjait: míg egyfelől tőkeszegény cégeknek ajánlottak fel pótlólagos forrásokat, másfelől egyéni befektetőknek kínáltak fel gyorsan és busásan megtérülő befektetéseket. Mindehhez az interneten kerestek invesztorokat, illetve “konzultánsokat”, pontosabban felhajtókat is igénybe vettek, akik személyesen keresték meg a potenciális áldozatokat.
Az álbank tündöklése és bukása
Mindehhez persze igen alapos előkészítésre volt szükség. Így például felállítottak egy “álbankot”, amelynek közreműködésével a csalásokat lebonyolíthatták.
Floridában Great American Trust Corp. (Gatcorp) néven, Dél-Carolinában pedig Great American Trust Co. (Gatco) elnevezéssel alapítottak társaságot. A Gatcorp volt papíron a leányvállalat, a Gatco pedig az anyacég. Egyelőre még beláthatatlan, hogy e két vállalkozás összesen mennyivel károsította meg áldozatait, miután a floridai eset után kiderült: egy Mississippi állambeli ügyfél az anyavállalatnak, a Gatcónak (illetve egy PAAM nevű, szintén Noéhoz kapcsolódó cégnek) több mint 250 ezer dollárt utalt át.
A Gatco ügyletei zavartalanul folytak a Boca Raton-i lebukásig, ám ekkor – ponyvaregényekbe illően – felbukkant St.Laurent, aki az FBI-t és a SEC-et, az amerikai értékpapír- és tőzsdefelügyeletet is értesítette, s hamarosan letartóztatták a két Noét, valamint később további négy személyt is összefüggésbe hoztak az esettel.
A cégek számára a tarifa egyszerű volt: egymillió dollár befektetendő tőkéért cserébe 10 ezer dolláros közvetítői, illetve konzultánsi díjat kértek. Ugyanakkor a befektetőknek akár 100 százalékos megtérülést is ígértek.
Honfitársaink is bedőltek
Az ügy különlegessége, hogy nemcsak amerikai károsultjai vannak a Gatco-botránynak. St.Laurent – és a South Florida Business Journal – információi szerint például két meg nem nevezett magyar cég összesen 58 ezer dollárt fizetett a Noe fivéreknek. Ez csupán az előleg volt, így tehát nem nehéz kiszámolni, hogy a magyar vállalkozások együttesen legalább 5,8 millió dolláros befektetésre számítottak.
Álmuk aligha válthat valóra. Előre kifizetett mintegy 15 millió forintjuknak viszont valószínűleg végleg búcsút mondhatnak.
