A jogszabályi bizonytalanságokat kihasználva a privatizátorok következetesen azt az álláspontot képviselték, hogy a helyhatóságoknak nem a belterületi föld tiszta értéke szerint juttatnak ellenértéket készpénzben vagy részvényekben, hanem csupán a vállalati vagyonmérleg szerint, vagyis a cégek kötelezettségeivel, veszteségeivel arányosan csökkentett mértékben.
1995. november – precedens értékű dunaújvárosi eset
A Legfelsőbb Bíróság azonban 1995. november 9-én – felülvizsgálati eljárás keretében hozott döntésével – nemcsak 3 milliárd forintnyi Dunaferr-részvény kiadására kötelezte az ÁPV Rt.-t a dunaújvárosi önkormányzattal folytatott per lezárásaként, hanem megfellebbezhetetlenül le is söpörte a privatizátorok jogértelmezését. Nyilvánvalóvá vált, hogy fizetni kell, ráadásul minél előbb, hisz a késedelem legalább évi 20 százalékos kamatterhet eredményez.
Liszkai Péter, az ÁPV Rt. jogi ügyvezető igazgatója előterjesztést készít az igazgatóság számára az önkormányzatoknak járó részesedésekről. Feltűnik a színen az önkormányzati igények képviseletében a Vektor Rt. is, amely több mint száz helyhatóság követeléséről részletes számítógépes nyilvántartást készített, akárcsak 14 nagyvállalat, köztük például a Matáv, az OTP, az Antenna Hungária, a Pick részvénytársaságok belterületi földjeiről.
1995. december – színre lép Tocsik Márta
Tocsik Márta már 1995 nyarán megismerkedett a Vektor-csoportot vezető Lovas fivérekkel, ősszel pedig sikerült bejutnia Szokai Imréhez és rajta keresztül Liszkai Péter vezető jogtanácsoshoz azzal a javaslattal, hogy ő szívesen alkudozna a vektorosokkal, ha a számított földértékhez képest bizonyíthatóan „megspórolt” összegek 10 százalékát sikerdíjként megkaphatja.
1996. január – tető alatt az első szerződés
Az ÁPV igazgatóság ülésén úgy határoz, hogy Tocsik sikerdíja az önkormányzatok igényéhez képest elért megtakarítások 10 százaléka. Ugyanekkor rögzítik, hogy az önkormányzati igény 11,803 milliárd forint, míg ezzel szemben a kialkudott állapot 8,968 milliárd forint. A külső szakértő nyomban felveheti az első sikerdíjat. Az ÁPV Rt. átadja a külső szakértőnek az önkormányzatokkal kötendő szerződések mintáit.
Az ÁPV Rt. irattárába beérkezik az első olyan önkormányzati megállapodás szövege, amelyet Tocsik Márta segítségével hoztak tető alá.
1996. április-május – Tocsik számláz
Áprilisban Tocsik benyújtja első számláit az ÁPV Rt.-nek. Ezeket Liszkai Péter igazolja aláírásával, ellenjegyezi Kamarás Miklós vezérigazgató-helyettes és Lascsik Attila akkori vezérigazgató helyett Kocsis István vezérigazgató-helyettes. Május elején az ÁPV 355 011 739 forint értékű számlát fizet ki Tocsik Mártának.
1996. augusztus – Tocsik újra számláz
Beérkeznek az ÁPV Rt.-hez az újabb számlák Tocsik Mártától. A számlát Liszkai Péter és Kamarás Miklós igazolja, és Kocsis István ellenjegyzi. Augusztus elején 449 106 800 forintot utalnak át Tocsik számlájára.
1996. október – eljárás indul Tocsik és társai ellen
1996 október 5. – Suchmant leváltják
Horn Gyula miniszterelnök bejelenti, hogy 1996. október 15-ei hatállyal felmenti tisztéből Suchman Tamás ipari és kereskedelmi, valamint privatizációt felügyelő minisztert.
1999. február – az első ítélet
Minden vádpontban ártatlannak mondta ki a Tocsik-per fővádlottjait, magát Tocsik Mártát, valamint az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. hajdani vezetőit az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság. A Tocsiktól két alkalommal összesen 230 millió forintot legomboló szocialista képviselő Boldvai Lászlót üzérkedés miatt letöltendő tízhavi fogházbüntetésre ítélték.
A technikai lebonyolítást segítő Vitos Zoltánt fél év felfüggesztett szabadságvesztésre és 500 ezer forint büntetés megfizetésére, míg Budai Györgyöt ugyancsak hat hónap letöltendő fogházra, két év közügyektől eltiltásra és 5 millió forint vagyonelkobzásra ítélték.
Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. akkori vezető jogtanácsosa, Liszkai Péter másodrendű, a privatizációs társaság volt elnöke, illetve vezérigazgatója, Szokai Imre harmadrendű és Lascsik Attila negyedrendű vádlott, valamint Bessenyei Zoltán és Spanyol József igazgatósági tagok a bíróság szerint ártatlanok, őket bűncselekmény hiányában mentették fel.
2000. április – hatályon kívül az ítélet
A Legfelsőbb Bíróság lényegében fércműnek minősítette és hatályon kívül helyezte a Tocsik-Szokai-ügyben 1999. februárban hozott elsőfokú ítéletet. Az ügy visszakerül a Fővárosi Bírósághoz.
2000. november – új vádemelés
Zsarolásra változtatta a vádat az ügyészség a korábban befolyással üzérkedés címén bíróság elé állított Boldvai László MSZP-képviselő, egykori pártpénztárnok, valamint két üzletember, Budai György és Vitos Zoltán ügyében a múlt héten újrakezdett Tocsik-Szokai-perben.
Az új vád szerint Tocsik, valamint Liszkai csalást követett el, míg a vagyonkezelő néhány akkori vezetője hanyag kezelést, a Boldvai-Budai-Vitos hármas pedig – miután az ügyészség módosított álláspontján – zsarolást.
2001. július – a sikerdíj mértéke nem ütközött jogszabályba
A Fővárosi Bíróság megállapítja, hogy nem ütközik jogszabályba vagy a jó erkölcsbe a Tocsik Márta és az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. közötti sikerdíjszerződés.
2002. március 18. – másodszorra is ítélkezik a Fővárosi Bíróság
Hűtlen kezelés bűntette miatt négy év börtönre, 640 millió forint értékben vagyonelkobzásra, továbbá a közügyek gyakorlásától öt évre eltiltotta a Fővárosi Bíróság Tocsik Mártát. Bűnösnek mondta ki a bíróság az ÁPV Rt. egykori vezető jogászát, Liszkai Pétert, illetve volt elnökét, Szokai Imrét. Szokai 4 és fél, míg Liszkai Péter 3 és fél év letöltendő börtönbüntetést kapott.
Boldvai László szocialista országgyűlési képviselőt – aki az adott időszakban a párt pénztárnoka volt – és Budai György szabad demokratákhoz közel álló vállalkozót felmentette a bíróság.
