A BBC híradása szerint Chateau Petrus címkével néhány tucatnyi palack került forgalomba nemrégiben, amelyekről később kiderült, hogy korántsem a világ egyik legdrágább borát tartalmazzák. Így igencsak meglepődött a francia kereskedő, aki horribilis – de konkrétan meg nem nevezett – összeget fizetett a szállítmányért.
Sikeres volt a bortőzsde aukciójaTúljegyezték az ausztrál bortőzsde legújabb ajánlatát. A tegnap zárult jegyzés során a befektetők 1,6 millió dollár értékben, nyolc különböző fajtájú ausztrál borra tehettek ajánlatot. A legdrágábban a Claredon Hill kelt el, palackonként 58 dollárt fizettek érte. A legtöbb, 1000 részvényt a Katnook vidéki cabernetből bocsátottak ki. A bortőzsdén a befektetők első osztályú ausztrál borok részvényeit vásárolhatják meg, és a részvényekkel a szállítás napjáig kereskedhetnek. Az első, tavaly októberi jegyzés során húsz fajta bort lehetett lejegyezni, a befektetők összesen 3,8 millió dollár értékben tettek ajánlatot. A következő, tavaly decemberi jegyzés viszont sikertelen volt, az ajánlatok nem érték el a minimális szintet. Az ausztrál bortőzsde a Newcastle-i Tőzsde (NSX) keretein belül működik.
A Chateau Petrus , a sokak által legjobbnak tartott Bordeaux környéki borászat azonnal elhatárolta magát az esettől, leszögezve, hogy a hamisítók visszaéltek a márkanévvel és a francia vállalkozás természetesen nyomban bejelentette: semmi köze sincs a sajnálatos esethez.
Mindenesetre a borászat szigorítani fogja az ellenőrzést mind saját telephelyén, mind pedig az általa kontrollált kereskedelmi hálózatban, nehogy a magas presztízsű bor hírnevét bármilyen csorba érje – tájékoztatták a BBC-t. Mint ismeretes, minősége mellett a Petrus azért rendkívül drága, mert limitált mennyiségben bocsátják piacra.
Dionüszoszi lakoma
Ugyanakkor a Chateau Petrus neve nem a hamisítás miatt járta be a közelmúltban a világsajtót. A Barclays Capital öt befektetési bankárát azután bocsátották el állásukból, miután kiderült, hogy egy sikeres üzleti tranzakciót a Petrus étteremben ünnepeltek meg Londonban. Az “ünnepi” vacsora végén a számla 44 ezer fontról szólt, azaz 17,6 millió forintot kellett fizetniük az üzletembereknek.
Az étterem mindenesetre gáláns volt: a 400 fontnyi vacsora számlázásától végül eltekintett, viszont az 1947-es Petrusért 12 300 fontot (4,9 millió forintot) számítottak fel. Ehhez képest potom áron fogyaszthatták el a bankárok a másik két Chateau Petrust, hiszen azok csak 11 600, illetve 9400 fontba kerültek, lévén, hogy “csak” a rosszabb évjáratú 1945-ös és 46-os esztendőkből származtak.
Persze nemcsak a Chateau Petrus Pomerol termékeiből fogyasztottak a Barclays emberei – a saját pénzükön, tehát nem a hitelintézet kárára! -, hanem 9200 fontért ittak egy üveg Chateau d’Yquemet és 1400-ért egy Montrachet-t is. Ittak persze vizet, gyümölcslét, pezsgőt és két sört is, ezek azonban már szóra sem érdemes tételek voltak, hiszen csupán 102 fontos tételt jelentettek a számlán.
Recesszióban nem szép dolog a fényűzés
Az esetben nem is a számla, hanem inkább a szenzációhajhász média szerepe tűnik elképesztőnek: az említett bankárok ugyanis a saját pénzüket költötték, nem a bank (pláne nem valamiféle közintézmény vagy állami szervezet) számlájára ettek-ittak.
A számla• Montrachet (1982): 1400 font
• Petrus (1945): 11 600 font
• Petrus (1946): 9400 font
• Petrus (1947): 12 300 font
• Chateau d’Yquem (1900): 9200 font
Forrás: BBC
Miután a befektetők, különösen a kisbefektetők sokat vesztettek tavaly a tőzsde lejtmenete miatt, Angliában valóságos hadjárat indult a dorbézoló befektetési bankárok ellen. A közvélemény nyomására végül a patinás Barclays Bank leányvállalata elbocsátotta az öt tékozlót, a hatodiknak pedig csak azért kegyelmeztek meg, mert ő még “új” volt a csapatban.
A szigorú döntéshozók nyilván úgy vélték: a frissen csatlakozó munkatárs nem tudhatta, vajon minden sikeres üzlet után három üveg antik Petrust kell-e letöltenie torkán, vagy elég lett volna a keceli kannásbor is…
