Az eddigi kísérletek alapján a pszichológusok azt feltételezték, hogy az egy év körüli csecsemők automatikusan lemásolják a felnőttektől látott cselekedeteket. Ám ezt az elméletet megcáfolni látszik a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Kutatóintézetének vizsgálata.
Hogyan kell felkapcsolni a villanyt?
A késleltetett utánzás képessége a tudományos köztudatba Andrew Meltzoff, a seattle-i Washington Egyetem kutatójának 1988-as kísérlete nyomán vonult be. Meltzoff azt vizsgálta, hogyan reagálnak 14 hónapos csecsemők arra, ha szemük láttára egy felnőtt, keze helyett homlokával kapcsolja fel az asztali lámpát. Rövid időn belül a gyerekek kétharmada szintén homlokát használta a lámpagyújtáshoz.
Meltzoff ennek alapján arra jutott, hogy azon túl, hogy az utánzás során a csecsemők előhívják hosszú távú emlékeiket, nem pusztán egy általános célt vagy végállapotot keresnek elő, hanem emlékeznek arra a sajátos megoldásra is, amely ehhez a célhoz vezet. A csecsemők tehát nemcsak az elért eredményt, hanem az eszközt is lemásolják – összegezte kísérletét Meltzoff.
Valóban “egy az egyben” másolnak?
Gergely György, az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének osztályvezetője és kutatócsoportja megismételt vizsgálatában arra kereste a választ, hogy a 14 hónaposok valóban “egy az egyben” adják-e vissza a látott akciót, vagy pedig értelmezik a cselekvést, és csak ezt feldolgozva másolják a felnőttek cselekedeteit.
A két külön csoportba osztott csöppségeknek eltérő eseménysort mutattak be: az egyik csoport számára a lámpa fejjel történő kapcsolgatását racionális, hatékony cselekvésként állították be, a kísérletben résztvevő szereplő keze egyértelműen foglalt volt, sőt egy kendővel el is takarták.
A másik csoportban a cselekvés ésszerűségét semmi sem magyarázta: a felnőtt annak ellenére homlokával gyújtotta fel a lámpát, hogy keze szemmel láthatóan szabad volt. A kutatók egy hét késleltetéssel bocsátották a tárgyakat a gyerekek rendelkezésére.
Józan megfontolás után
Gergely és csapata azt tapasztalta, hogy abban a csoportban, ahol nem volt indokolt a kézzel szemben a fej használata, a gyerekek 69 százaléka a homlokát használta kapcsoláshoz. Ahol viszont ésszerűnek tűnt a felnőtt cselekedete, a csecsemőknek csupán 21 százaléka másolta ezt le a kiváltó ok híján is, 71 százalékuk a kéz sokkal logikusabbnak tűnő használata mellett döntött.
Az utánzást tehát egyértelműen befolyásolta, hogy a felnőtt cselekedete mennyire volt hatékony, racionális módja a cél elérésének. A kutatók ennek alapján azt a következtetést vonták le, hogy az utánzás mögött már a csecsemőknél sem automatikus másolás, hanem értelmezett cselekvés emléknyomait találjuk.
