Az Enron részvényeivel nem kereskedtek az amerikai tőzsdéken hétfőn, mivel a társaság nemsokára ismerteti annak a tranzakciónak a részleteit, amelyben fő üzleti tevékenységét értékesítette a svájci bankóriásnak, az UBS-nek. A cég csődjével kapcsolatban azonban további kérdőjelek merültek fel: az Enron auditora, az Andersen vezető tisztségviselői állítólag arra utasították alkalmazottaikat, hogy semmisítsék meg az Enronhoz fűződő irataikat és elektronikus leveleiket, hogy elkerüljék a felelősségre vonást a cég „esetleges” csődje esetén.
Eltussolják?
Egyes elemzők már-már abban is kételkednek, hogy a könyvvizsgáló cég ki tud lábalni problémái tengeréből. Az Andersen maga is elismerte, hogy elektronikus és papírformájú dokumentumokat „jelentős, de meghatározatlan” mennyiségben semmisített meg.
Azzal védekeznek, hogy amint kézhez kapták az amerikai értékpapírfelügyelet (Securities and Exchange Commission, SEC) kihallgatási meghívóját, leállították az iratok megsemmisítését. Sőt, a kedd reggeli értesülések szerint az egyik dolgozó már az Enron összeomlása előtt jelezte a cégvezetésnek, hogy a komoly problémák a társaság összeomlásához vezethetnek.
Olvassa el……kapcsolódó írásainkat:
•Enron – továbbgyűrűzik a botrány
•Túléli-e az Enron?
Az Andersent már korábban kérdőre vonták auditori teljesítményével kapcsolatban. Az egyébként jó hírnévnek örvendő cégre rossz fényt vetett az is, hogy nemrég rekordmértékű, 7 millió dolláros bírságot rótt ki rá a SEC. Az ok egyszerű volt: az Andersen félrevezetően auditálta a Waste Management könyveit.
További kérdések
Az Andersen az eset kapcsán bejelentette, hogy megkérte John Danforth egykori kormányzót: részletesen vizsgálja át a cég iratkezelési politikáját és tegyen javaslatokat az esetleges gyenge pontok kijavítására. A közlemény nem tartalmazza, hogy az Andersen mennyit fizet Danforth-nak szolgálataiért, mindenesetre egy tippet ingyen is kaphatott volna: nem tanácsos megsemmisíteni olyan dokumentumokat, melyek egy (részvényesi értékben mért) 70 milliárd dolláros értékvesztéssel járó botrányos csőddel kapcsolatosak.
Az Andersen mintegy száz alkalmazottja dolgozott teljese munkaidejében az Enron székházban. Ők tehát igazán közel voltak a tűz fészkéhez. Bár a könyvelési naplókat nem semmisítették meg, éppen azok a mellékszámítások és feljegyzések vesztek el, melyek segíthettek volna megérteni az „igazi összefüggéseket”. Egy Enron méretű cég ugyanis nem látható át könnyen; a folyamatok sikeres megértéséhez tömérdek értékes háttérinformációra van szükség.
Tovább bonyolítja a képet, hogy a csődbe ment cég felső vezetése hónapokkal az összeomlás előtt több mint 1 milliárd dolláros részvénycsomagot adott el. Meglehet tehát, hogy a menedzserek, akik bennfentesként jobban ismerték az Enron pénzügyi helyzetét, kihasználták az utolsó pillanatokat. Egyedül a Bush elnökhöz közelálló Enron-főnök, Kenneth Lay több mint 100 millió dolláros profitot realizált a részvények értékesítésén 1999 eleje óta. Sőt, a kérdések sorát gyarapítja az is, hogy vajon mi késztette Jeffrey Skilling korábbi vezérigazgatót a 2001. augusztusi hirtelen távozására.
„A kapitalizmus zsenialitása”Paul O’Neill amerikai pénzügyminiszter egyik nyilatkozatában arra utalt, nem tekinti feladatának, hogy egyes cégek sorsával foglalkozzon. Sokkal inkább feladata az amerikai és a világszintű tőkepiacok kilátásai miatt aggódni. „Kevés olyan cég van, amely már 40-50 éve állja a történelem viharait. Vállalatok jönnek és mennek. Mindez hozzá tartozik a kapitalizmus zsenialitásához” – fogalmazott O’Neill.
Magára hagyták
O’Neill pénzügyminiszter kijelentései feltehetően kevéssé nyugtatják meg azokat a befektetőket, akik vagyonukat, és azokat a dolgozókat, akik az állásukat veszítették el az Enron összeomlásával. Pedig az Enron vezérigazgatója, Kenneth Lay már az ősszel megkereste Paul O’Neillt és Don Evans kereskedelmi minisztert, hogy járjanak el az Enron érdekében a cég hiteleinek meghosszabbítása ügyében. (Lay emlékezetében feltehetően élénken élt a Long Term Capital Management, az LTCM 1998-as összeomlása, amikor is a pénzügyminisztérium és a Fed egy átfogó mentőakcióval mentette meg az alapot attól, hogy teljes összeomlásával magával rántsa a világ pénzügyi piacait.) Mondani sem kell, hogy egyikük sem szólt ezekről a megkeresésekről George W. Bush elnöknek. „Az ügy horderejét elenyészőnek tartottam ahhoz, hogy átfussak az utca túloldalára [mármint a Fehér Házba] és szóljak az elnök úrnak” – fogalmazott O’Neill.
Az ügy elbírálását az sem könnyíti meg, hogy az 1990-es évek során az Enron csaknem 6 millió dollárral támogatta az amerikai politikusok kampányait. Az összegből mintegy 4,5 millióval részesedtek a republikánusok; ennek körülbelül a fele folyt be Bush elnök 2000-es választási kampányába.
