Mióta az internetes tartalomszolgáltatók mögül eltűnt a kockázati tőke, a hirdetésbevételekre épülő üzleti modellről pedig kiderült, hogy a többség számára nemhogy nyereséget nem hoz, de még a működési költségeket sem fedezi, egyre több online szolgáltató kezd kételkedni az ingyenes információ mítoszában.
Ha pénzt kérsz, megyek máshova
A Jupiter Media Metrix újmédia-kutató intézmény felmérése szerint az Egyesült Államokban a tartalomszolgáltatók 73 százaléka azt tervezi, hogy 2003-ig megpróbálkozik valamilyen előfizetős tartalom bevezetésével. Ezzel szemben a felhasználók 69 százaléka jelenleg azt mondja, hogy nem lenne hajlandó fizetni internetes tartalomért.
A harc állása eddig nem sok jót ígér a tartalomszolgáltatóknak. A Pew Internet & American Life Project szeptember 10-én befejezett felmérése azt mutatja, hogy a felhasználók könnyedén másokra tudják cserélni korábbi kedvenc információforrásaikat, ha azok tönkremennek vagy azzal állnak elő, hogy az olvasó fizessen a tartalomért.
Az elfeledett szövegkörnyezet A gyógyíthatatlanul többértelmű „information wants to be free” mondat, az ingyenes információ mítoszának alapköve Stewart Brand amerikai gondolkodó 80-as évek közepén írt munkáiban bukkant fel először egy paradoxon részeként. „Az információ ingyenes akar lenni. Az információ ugyanakkor költséges is akar lenni. Az információ azért akar ingyenes lenni, mivel egyre olcsóbbá válik elosztása, másolása és kombinálása – túl olcsóvá ahhoz, hogy mérhető legyen. Ugyanakkor az információ költséges is akar lenni, mivel befogadója számára mérhetetlenül értékes. Ez a feszültség nem fog eltűnni. Vég nélküli vitákhoz fog vezetni az árról, a szerzői jogokról, a szellemi tulajdonról, az elosztás erkölcsi helyességéről, mivel minden egyes új eszköz nemhogy enyhíti, hanem elmélyíti ezt a feszültséget.”
A 2200 fős mintán végzett felmérés szerint az internet-felhasználók 17 százaléka találkozott már azzal, hogy egyik kedvenc szájtja fizetős szolgáltatást próbál indítani. Ennek a 19 millió amerikait képviselő csoportnak az 50 százaléka azonban könnyedén talált más, ingyenes forrást az addigi tartalom beszerzésére.
Csaknem harmaduk, 31 százalékuk viszont úgy döntött, hogy az előle így elzárt információt vagy szolgáltatást a továbbiakban nem az interneten próbálja beszerezni. És csupán 12 százalékuk döntött úgy, hogy fizet.
Csökken a cinikus darwinisták száma
Ahogy a tartalomszolgáltatói szektoron is végigsöprő csőd- és elbocsátási hullám hatása kezd érzékelhetővé válni az internetezők számára, az amerikaiak mintha távolodni kezdenének a darwinista bölcsességtől, mely szerint csak a férgese hullik. A Pew Internet & American Life Project által megkérdezettek kétharmada hallott már arról, hogy gondok vannak a dotkomvilágban. Közülük a februári 57 százalékkal szemben szeptember elején már csak 48 százalék gondolta úgy, hogy a dotkom-apokalipszis végső soron jó dolog, mivel túl sok szájt létezett túlságosan kevés tartalommal.
Az internetfelhasználók 12 százaléka mondta a felmérés során azt, hogy valamelyik kedvenc szájtja lehúzta a rolót. Ez 50 százalékos növekedés a februári felmérés eredményeihez viszonyítva. A kedvencük csődjével szembesülők 62 százaléka könnyedén talált olyan szájtot, mely ugyanazt az információt vagy szolgáltatást nyújtotta.
Öt százaléknak ez nem sikerült, 31 százalékuk pedig úgy döntött, hogy lemond az elvesztett tartalom internetes pótlásáról. Az internetes információszerzést feladók döntő többsége az egy éve vagy annál rövidebb ideje internetezők közül kerül ki.
Folytatódik a valódi termék keresése
A felhasználók nagy része nem hajlandó lemondani az ingyeninformációról, a szolgáltatóknak pedig szükségük van a hirdetésbevételekre. David Croson, a Knowledge Wharton informatikai professzora szerint a következő években egyfajta vegyes modellel próbálkoznak majd a tartalomszolgáltatók.
A hirdetésbevétel szempontjából fontos látogatottság fenntartása végett továbbra is kínálnak ingyenes tartalmat, valódi termékeikért azonban – vagyis azokért, amelyeket máshonnan nem lehet megszerezni – fokozatosan megpróbálnak pénzt kérni.
