Szívet tépő humorral teli az elesettségük, minden lében kanál a kotnyelességük, állandó és fogyhatatlan az aggodalmuk nevelt fiuk, a kacska kezű, kacska lábú Billy iránt, akinek ők a nagynénjei.
Varró Dániel fogyhatatlan beleérző képességgel fordította az ír származású Martin McDonagh több tucat országban nagy sikerrel játszott, A kripli című darabját, amelyet a Radnóti Színház mutatott be. Mélységes emberséggel teli, groteszk játékot látunk egy pöttömnyi ír sziget lakóiról, akik összezártságukban belekíváncsiskodnak egymás éltébe, akik elvágyódnak, de tulajdonképpen önszántukból maradnak, és akik perpatvaroznak, kiabálnak egymással, de nem nélkülözhetik a többiek társaságát. A két öregasszony tán azért tartja csekélyke árukészlettel rendelkező boltját, hogy itt fussanak össze a “szálak”, itt habzsolhassák be a híreket, mint kacsa a nokedlit. A Lengyel Tamás által alakított kacska Billy olyan, mint a katalizátor. Világra rácsodálkozó, naiv tekintetével, sebezhető testével és lelkével kihozza mindenkiből a valós énjét. Mintha átvilágítaná az embereket, anélkül, hogy ő maga feltétlen élesen látna. Rózsaszín ábrándképet kerget egy filmválogatáson elnyerhető szerep képében. Tüdőbajt füllent, hogy aki idáig nem akarta, elvigye a válogatásra, és nem képes tudomást venni arról, hogy a nagy kiábrándulás után nem sokkal miként kezd rajta tényleg elszaporodni a halálos kór.
Gothár Péter rendezőként “közeliket” ad a szereplőkről. Szinte premier plánba hozza őket. Megmutatja például a Kulka János által játszott Johnnyt, aki érdektelen hírekkel házal, félszegséget erőszakossággal vegyítve, némi juttatás ellenében. Szombathy Gyula kilencvenhét éves, piálgató, elviselhetetlen anyókát ad bravúrosan, Hámori Gabriella egy, Billyt már-már megértő lányt, Csankó Zoltán némi páncélt maga köré vonó háziorvost, Schneider Zoltán melankolikus halászlegényt, Bence Balázs vásott gyerkőcöt. Jó nézni őket. Ez végre olyan előadás, amiért tényleg érdemes színházba menni.
