Jegyzőkönyv
Az Országgyűlés gazdasági bizottságának 1999. december 15-én (szerdán) 10 órakor a Képviselői Irodaház II. számú üléstermében megtartott üléséről
1. Dr. Matolcsy György gazdasági miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
DR. KÁLMÁN ANDRÁS (MSZP):
Köszönöm a szót, elnök úr. Én egy elég lokális kérdést szeretnék intézni a miniszterjelölt úrhoz. A privatizációs elképzelésekkel kapcsolatban jó néhány kérdést intéztek hozzá a képviselőtársaim. Az általam képviselt Dunaújvárosban évek óta lebegtetett kérdés a Dunaferr vállalatcsoport privatizációja. Azt szeretném a miniszterjelölt úrtól megkérdezni, hogy van-e ezzel kapcsolatban elképzelése, különös tekintettel arra, hogy köztudott, hogy ez a magyar kohászat utolsó működőképes vállalata. Mennyire látja megoldhatónak a privatizáció mellett a foglalkoztatás fenntartását, hiszen ez körülbelül 120 ezer ember megélhetésére gyakorol befolyást. Egyáltalán számíthatunk-e arra, hogy ezzel kapcsolatban valamilyen konkrét elképzelés kialakul a közeljövőben? Köszönöm szépen.
DR. MATOLCSY GYÖRGY miniszterjelölt:
Kálmán András képviselő úr a Dunaferrel kapcsolatban tett fel kérdést. Jelen pillanatban még a Dunaferr felügyelő bizottságának az elnöke vagyok, Chikán miniszter urat követtem ebben a székben. Horváth István és a Dunaferr munkáját nagyra becsülöm. Kidolgoztak egy privatizációs koncepciót, azt gondolom, jó irányban gondolkodnak. Az elmúlt tíz év Dunaferr-története azt mutatja, hogy hogyan lehet jó céget csinálni úgy, hogy közben a foglalkoztatás alapvetően megmarad. Most 11 ezer ember dolgozik a Dunaferrnél, és az általam ismert privatizációs koncepció a foglalkoztatási szint lehető legmagasabb fenntartását állítja a privatizáció középpontjába.
Érdemes azonnal átugrani a keretes szövegre, amelyben szó szerinti idézet olvasható a parlament gazdasági bizottságának jegyzőkönyvéből, Matolcsy György miniszterjelölt meghallgatásáról. Azt mondja: példaszerű, ami a Dunaferrnél történik.
Ért hozzá, hiszen a vasmű felügyelőbizottságának elnöke. Vagy nem ért hozzá, de beszél róla. Miniszterjelölt esetében ez nem szerencsés.
Matolcsy György azóta a gazdasági életet irányítja. A párt, amely őt erre a posztra kinevezte, most albizottságot állított fel annak kivizsgálására, hogy törvénytelen volt-e a privatizáció, illetve jogtalanul vettek-e fel honoráriumot a cég vezetői, mert ügyesen három bőrt húztak le a cégről.
Ez egyébként csúsztatás. Mert vagy az a baj, hogy sok pénzt vettek ki a közösből, a rájuk bízott állami tulajdont, a vagyonkezelésbe vett céget magánvagyonná kezelték, és ezt rossz, de legalább is bosszantó nézni – vagy arról van szó, hogy törvényt sértettek. Keverednek a dolgok, de akkor még nem Orbán Győző irányította a Dunaferr dolomitbeszerzési politikáját.
A legutolsó napok fejleménye, hogy a Dunaferr albizottság fideszes elnöke, a szolnoki fideszesek egyike, alig több mint egyhetes munka után felajánlotta lemondását, ha Suchmann Tamás is kiszáll a bizottságból. Tette ezt azok után, hogy az ATV-ben éppen egy órát vitatkoztak az albizottság kihelyezett ülése után.
Suchmann nem úgy viselkedett, mint aki a hosszú kényszerszünet után csak intermezzónak szánná a fellépését. Márpedig ha lemond, akkor sokáig kell várnia, hogy ismét szóhoz juthasson. És semmi sem kényszeríti, hogy visszavonuljon. Nem kell nagy elfogultság ahhoz, hogy úgy érezze: jobban ért a privatizációhoz, a vagyonkezelési szerződéshez, a Dunaferr mai vezetőinek megítéléséhez, mint a bizottság elnöke. Másrészt az ő bőrére megy a játék.
És Matolcsyéra. Ha ugyanis kiderül, hogy a gazdasági miniszter még azt sem látta át, hogy mi folyik a cégnél, amelynek a felügyelőbizottságát vezeti, akkor egy ország gazdaságát elég nagy felelőtlenség rábízni. Ha átlátta, akkor viszont bűnpártolásban marasztalhatja el őt a saját pártja.
