Minden napra jut egy robotokkal kapcsolatos hír: vannak már gépesített agysebészek, disc jockeyk, brókerek, focisták, űrkutatók és takarítónők. Az olajtársaságoknak intelligens rendszerek segítenek a fúrótornyok helyének meghatározásában, a Sony Aibo kutyája nemcsak fut, táncol, hanem ugat is, a Microsoft Office Clippyje pedig rendületlenül igyekszik segítségünkre lenni a szövegszerkesztésben.
Intelligens rendszerek és robotok vesznek körbe bennünket, és a tudósok lázasan dolgoznak megtévesztően emberi tulajdonságokat mutató lények teremtésén. Hol és mikor kezdődött mindez? Sorozatunk első részében a mesterséges intelligencia kutatás kezdeteit elevenítjük fel.
Turing teszt: gondolkodó lény-e a gép?
“Tűnődjünk csak el a kérdésen, vajon képesek-e a gépek gondolkodni? Mindenekelőtt definiálnunk kell mind a “gép”, mind a “gondolkodás” fogalmát.” – írja Alan Turing briliáns brit matematikus 1950-ben a Mind című filozófiai szaklapban megjelent, Computing Machninery and Intelligence című korszakalkotó cikkének előszavában.
Turing a számítógépes programok intelligenciájának tesztelésére a következő játékot javasolja: adva van három ember, egy nő, egy férfi és egy vallató, aki bármely nemhez tartozhat. A vizsgáztató miközben egy külön szobában tartózkodik, kérdéseket tehet fel az azonos szobában tartozkodó párnak.
A vizsgáztató számára látszólag pihekönnyű feladata a nemek kiderítése, Turing azonban megnehezítette a játékot azzal a csavarral, hogy a vallató egy számítógépet és egy élő embert faggat a terminálon keresztül. Feladata annak eldöntése, hogy a két játékos közül melyikük a valós, melyikük a virtuális lény. Ha a gép képes bolonddá tenni a vizsgáztatót, joggal nevezhetjük intelligens, gondolkodó lénynek.
Bár a tesztet az elmúlt 50 évben számos kritika érte, a mai napig alapeszméje a mesterséges intelligencia kutatásban és a kognitív tudományokban folyó szakmai vitáknak. Olyannyira nem merült a feledés homályába, hogy 1990-ben a filantróp Hugh Loebner a cambridge-i Viselkedéstudományi Központtal szövetkezve 100 ezer dollárt és egy arany medált ajánlott fel az első olyan program megalkotójának, amely képes a vizsgáztató bírókat becsapni. Addig is, amíg ilyen program nem akad, a “legemberibb” komputert az évente megrendezésre kerülő versenyen 2000 dollárral és egy bronz éremmel jutalmazza Loebner.
Az M.I. kutatás címszavakban• 1941:
Az első elektronikus számítógép bemutatása
• 1943: Warren McCulloch és Walter Pitts bemuttaja az első mesterséges neuron modelljét
• 1950: A. M. Turing kieszeli a Turing tesztet, amellyel at intelligens viselkedést lehet mérni
• 1956: John McCarthy a Darthmouth-I konferencián bevezeti a Mesterséges Intelligencia (MI) kifejezést
• 1958: John McCarthy megírja az első MI programnyelvet, a LISP-et
• 1965: Joseph Weizenbaum elkészíti az első beszélő “robotot”, amely egy pszichiátert szimulál
• 1968: Stanley Kubrick: Űrodüsszeia, 2001
• 1977: George Lucas: Csillagok Háborúja, – szeretetreméltó droidok bukkanak fel
• 1978: “Speak&Spell” – beszélni tanító gép delejezi a gyerekeket
• 1979: Hans Moravec megépíti a Stanford Cart-ot, az első komputer vezérelt járművet
• 1979: Luigi Villa backgammon világbajnok kikap egy számítógéptől
• 1984: A GE olyan felderítőrendszert készít, amely képes orvosolni a mozdonyok műszaki hibáját.
• 1991: Hugh Loebner 100.000 dollárt ajánl a Turning tesztet elsőként sikeresen teljesítő program alkotójának
• 1997: Az IBM Deep Blue sakkgépe megveri a világbajnok Kaszparovot
• 1997: Intelligens keresőrendszerek és szoftverek kezdenek megjeleni a weben
• 1999: A Sony bemutatja Aibo névre hallgató elektronikus kutyáját
• 2001: Kubrick-Spielberg: A.I.
Loebner, a csodabogár
Hugh Loebner nem hétköznapi ember. Gyerekkorától kezdve elbűvölték a “gondolkodó gépek”, apadhatatlannak tűnű tudásszomját jó néhány egyetemi diplomával és szociológia PHD-vel igyekezett csillapítani. A jelenleg 56 éves Loebner 1988-ban, apja halála után vette át a Crown Industries cég irányítását. A vállalat széles termékpalettával rendelkezik, többek között erős a “szombat esti láz” stílusú, könnyen szétszerelhető, görgethető disco táncparkettek gyártásában.
Loebnert régóta foglalkoztatta a Turing teszt, ám takarékos apja felesleges dolgokra nem szeretett pénzt kidobni. Miután Loebner megörökölte a családi vállalat elnöki székét, Robert Epstein viselkedéspszichológussal szövetkezve kiírta az első pályázatot. Saját bevallása szerint nem hiszi, hogy még életében gazdára talál az embert is megtéveszteni képes gépnek járó 100 ezer dolláros fődíj.
Tudományos érdeklődése mellett a talkshaw-k és a bulvármagazinok előszeretettel foglalkoznak Loebner nőügyeivel is. A filantróp ugyanis a szexuális szabadság szószólója, a prostituáltak védőangyala, jogaik elszánt harcosa, és örömlányok különféle szervezeteinek többszörös díjazottja. Életszemléletéről részletesebben >>
Csevej A.L.I.C.E.-szel
Loebnert eddig nem fenyegette a veszély, hogy fizetnie kellene. Bár akadtak elbűvülő, sok témában csevegő “lények”, egyelőre a bírákat becsapni nem sikerült. A legéletszerűbbek talán azok a programok voltak, amelyek szándékosan gépelési hibákat ejtettek a válaszban, vagy mintha rosszul “hallanának”, visszakérdeztek, megismételték a kérdést.
A sors ironiája, hogy akadt olyan “versenyző”, akit azért kellett visszautasítani, mert az irodalom terén adott válaszai “az emberre nem jellemző” módon túl részletesek voltak. A Shakespeare tudós gépet a zsüri arra hivatkozva zárta ki a versenyből, hogy ” az irodalmilag tökéletes angolságú bekezdések megírása nem tartozik az ember alapképességei közé” . A tavalyi nyertes Richard Wallace A.L.I.C.E.-e szintén bájos válaszokat képes adni, ám mondatai alapján a hölgy kissé bogarasnak tűnik.
(Mesterséges Intelligencia Kutatással foglalkozó sorozatunkat folytatjuk)
