Híreim szerint nemrégiben született újjá a Szépvölgyi úton a Szépvölgyi Vendéglő, szemben a Bérescsepp Művekkel. Kíváncsi lettem.
Nem csupán szép fekvése miatt, hanem egyéb hírek is eljutottak hozzám, méghozzá rokonszenvesek. Minthogy megtagadni nem tudom és nem is akarom bűnös elfogultságomat minden iránt, ha valahol a kultúra, akár a legcsekélyebb mértékben is, megjelenik, felkaptam a fejemet, amikor meghallottam, hogy ebben a vendéglőben állandó kiállítás működik. Pontosabban galéria, minthogy az étkezés közben netán kiszemelt művet nyomban meg is lehet venni. Ülsz egy kellemes, nagyon kulturált vendéglőben a Hármashatár-hegy karéjában, kitűnően étkezel – erről mindjárt külön szót ejtünk -, és körülvesznek Zajácz Tamás különleges, nem mindennapi művei a falakon. És akkor valamelyik megszólít – mondjuk egy bőr-érintésű, domború női test vagy egy bőrdomborműbe álmodott életfa – és azt mondja: “Vigyél haza!” Ha hagyod magad elbűvölni, csak bemondod a kép számát, és már viheted is egyáltalán nem megfizethetetlen zsákmányodat. Zajácz – aki előszeretettel nevezi magát bőrművesnek – egészen sajátos művekkel állt jó pár éve a közönség elé. Tisztán bőrből feszített képei tulajdonképpen domborművek, és a bőr mint természetes anyag meghálálja a fáradozást. Nagyon érzékletes, mi több, érzéki a hatása. (Különösen, ha egy női test tenyérhívogatóan sima bőre a műalkotáson valódi bőr: maga a natúra és a kifejezés válik azonossá.) Engem az ilyen ötletek, mint ez a vendéglői galéria, ebben a szappanopera-túltápláltságban, a kultúra leértékelődésének korában: elragadtatással töltenek el.
De hát nemcsak igével él az ember, hanem kenyérrel is, tehát beszéljünk a vacsoráról. Már a jó ízlésre valló étlap burkolása (bőr és pácolt fa) sokat ígér. Az Unicum jéghideg, nagy baj már nem érhet. Hatalmas ebéd után voltunk, így az előételt kihagytuk, pedig egy avokádós ráksalátát megettem volna. A tárkonyos szárnyas raguleves kitűnő volt, megnyugtatván háborgó gyomrunkat. Én fokhagymás királyrákot ettem volna, de elfogyott (ejnye), így egy kifogástalan lazacfilét ettem hollandi mártással, párom pedig fogast roston, fokhagymás mártással: omlós volt és ropogós. (Legközelebb – kinéztük magunknak – pulykamellet eszünk kakukkfüves libamájraguval, valamint libamájat roston Calvados-locsolású almával.) A mézzel csorgatott sült gyümölcsök ismét visszaidézték az ebéd súlyos emlékeit. Így nem lehet élni! – hörögtük.
A leves után – és aztán végig – Gere-féle 97-es barrikolt (azért is így írom!) Villányi Cabernet Sauvignont ittunk. Komplikált, sokrétegű, igazi nagy bor. És csak azért nem vettünk Zajácz-képet, mert már van otthon kettő.
Hangulat: hegyi-vendéglős
Kiszolgálás: kifogástalan
Előételek: 550-1250 forint
Levesek: 390-550 forint
Főételek: 1250-2490 forint
