Amikor néhány évvel ezelőtt megjelent a piacon az internetes oktatás lehetősége, a szakemberek kitörő lelkesedéssel fogadták, és fényes jövőt vetítettek előre. Az Egyesült Államokban ugyanis, ahol a legkiterjedtebb a szektor, hatalmas pénzek forognak az iskolapadban. Az oktatási szféra forgalma csak a múlt évben 800 milliárd dollárt tett ki, ebből alacsony százalékos részesedése ellenére is tetemes összegeket kaphatott az “e-learning”.
A számítógéphasználat és az internet elterjedése már önmagában is növeli az online képzés versenyképességét, ráadásul a komputerizációt világszerte adminisztratív okok is segítik. Így például az USA-ban kormányzati célkitűzés, hogy minden iskola felkapcsolódjon a világhálóra. Szakértők úgy vélik, hogy az idén mintegy kétmillió diák vesz részt az online egyetemi programokban.
A piac három főszereplője
A szóban forgó “online diákok” arra várnak, hogy valaki eljuttassa hozzájuk a várva várt tananyagot. Mindehhez alapvetően három szereplőre van szükség:
• valaki adja a tartalmat (software),
• egy másik azt az infrastruktúrát (hardware),
• közöttük pedig számos esetben tanácsadók sora áll.
Más cégek az anyagok netre vitelében segédkeznek. Nem csupán a tájékoztatók és a tananyagok elektronikus formába öntésében, hanem a biztonságos kommunikáció feltételeinek kialakításában is. Gondoljunk csak a tárgyfelvételekre, vagy éppen az online tesztírásra. Világszerte körülbelül 250 cég keresi már azzal a kenyerét, hogy az egyetemek hálóra jutását segíti.
Dotcom aula
Az online oktatási piac három szegmensre osztható: iskolai szint, egyetemi szint és üzleti tréningek. Tekintettel arra, hogy a tudományos élet komoly szerepet játszott az internet korai fejlődési szakaszában, úgy gondolhatnánk, hogy az egyetemek jelentik a legnagyobb részpiacot. Nem így van azonban, hiszen a felsőoktatásban sokkal inkább a valós egyetemek “kiterjesztésére” használták a hálót, mint eredeti kezdeményezésekre.
Offline nyereségesebb
A University of California, Los Angeles (UCLA) arról panaszkodik, hogy interneten indított fizetős kurzusai veszteségesek. A hallgatók ugyanis nem hajladók az online képzésért érdemi összegeket fizetni, miközben az oktatók bérezése az “offline üzemmódhoz” hasonló költségekkel terheli meg az egyetemet, és akkor még nem is beszéltünk a fentebb már tárgyalt hardware-ről, illetve software-ről.
A diákok sokkal szívesebben járnak be az egyetemre, és ezért hajlandóak jó mélyen a zsebükbe nyúlni. Az itt kitermelt nyereségből oldható meg a mintegy háromezer kurzus webes elérése.
Amennyiben a háló ilyen szempontból történő hanyagolása tudatos stratégia eredménye volt, az minden valószínűség szerint arra vezethető vissza, hogy a felsőoktatási intézmények tartottak hírnevük felhígulásától. Amennyiben ugyanis emelkedik az egyetem által elért hallgatók köre, és az online diákok nem ugyanabban a képzésben részesülnek, mint offline társaik, az egyetem hosszabb távon sokat veszíthet.
A diplomájukat az interneten megszerzőkről ugyanis kedvezőtlen kép alakulhat ki a cégeknél, ahol a volt hallgatók pályakezdőként elhelyezkedtek. Ez a rossz vélemény pedig könnyen átterjedhet az adott intézmény tényleges falai között tanult dolgozókra is. Ezáltal csökkenhet az egyetemi diploma értéke a munkaerőpiacon, ami pedig visszavetheti a diákok érdeklődését az adott online egyetem iránt. A kör bezárult.
A prominens egyetemek ezért csoportokba szerveződtek, hogy az e-learning kezdeti, terjeszkedési szakaszában segítsék egymást. A kezdeményezések a legtöbb esetben teljesen új nevek alatt történtek, hogy a nehezen kiérdemelt patinás hírnéven ne essen csorba. Az első hallásra névtelen Cardean University mögött például a Business Schools of Columbia, a University of Chicago, a London School of Economics, a Stanford University és a Carneige Mellon áll.
Online érdeklődés
Az online hallgatók leginkább az üzleti és az egyéb szakmai tárgyak oktatására tartanak igényt. A virtuális padokban számos esetben teljes munkaidőben dolgozó üzletemberek ülnek, akik csak tovább szeretnék magukat képezni. A kínálatban azonban szerepelnek kevésbé utilitarista anyagok is. Így a bölcsészettudományok területén is képezhetjük magunkat, amennyiben ez volt szívünk vágya, de a diákkorunkból valahogy mégis kimaradt.
A virtuális egyetemek elterjedésével megnő a kereslet a nagymenőnek számító professzorok iránt, akik így még tovább válogathatnak a jobbnál jobb ajánlatok között. Már most vannak olyan szakértők, akik azt vetítik előre, hogy a jövőben a legtöbb egyetemi oktató “magányos farkas” lesz, és éppen oda megy majd órákat adni, ahol jobban fizetnek.
Virtuális valóság spanyol módraA barcelonai Universidad Oberta de Catalunya (UOC) virtuális, az interneten oktató létesítmény, melynek valós épületeiben csupán az adminisztráció található, a tanárok és a hallgatók pedig a világ legkülönbözőbb pontjain élnek. Az UOC kétszáz hallgatóval és két szakkal indult, ma 15 ezer diák hallgat itt tízféle kurzust. A paletta széles: kínálnak gazdasági és vállalkozási ismereteket, informatikát, jogot, de létezik katalán filológiai és pedagógia kurzus is. Az egyetemnek hatvan állandó tanára van, 600-an pedig külsősként segítik a hallgatók oktatását. A diákok bármikor emailezhetnek tanáraiknak, akik 48 órán belül kötelesek válaszolni. Az egyetem fő vonzereje a rugalmasság: mindenki annyi órát vehet fel, amennyi belefér az idejébe. Ennek a rugalmasságnak viszont ára van: 80 ezer peseta (mintegy 125 ezer forint) havonta.
A magyar helyzet
Az internet oktatási célra használása a hazai felsőoktatásban nem számít túl elterjedtnek, a legtöbb esetben már az is jónak számít, ha elfogadható arányban hozzá lehet férni a hálóhoz. Távoktatási lehetőségek vannak, ezek azonban a legtöbb esetben számottevően építenek a folyamatos konzultációkra, ahol természetesen elvárják a személyes megjelenést.
Biztató próbálkozások azonban már vannak: az MTA Filozófiai Kutatóintézetének Akadémiai-Filozófiai Nyitott Egyeteme alapvetően internetes alapokon tartja a kapcsolatot a diákokkal. Az “egyetemen” bárki jelentkezhet a meghirdetett kurzusok bármelyikére (a felvett tárgyak száma nem maximálva van), függetlenül attól, hogy az mely filozófiai irány (tudomány-, társadalom-, vallás-, kommunikációfilozófia) alatt kerül meghirdetésre.
A “részvétel” szakirányú előképzettséget nem igényel, a jelentkező hallgató a félév során e-mailen tartja a kapcsolatot a stúdiumot vezető tanárral. Egy kurzus 5000 forintba kerül félévente. Mindegyikhez levelezőlisták tartoznak, ahol a tanár irányítása alatt a hallgatók egymással is megvitathatják a témával kapcsolatban felmerülő gondolataikat.
A stúdium anyagai a félév során fokozatosan kerülnek fel a hálóra. A félév végén a résztvevők vizsgát tehetnek a hazai filozófia jeles képviselőiből álló vizsgabizottság előtt, a sikeres vizsgáról bizonyítványt kapnak.
