Talán-talán végéhez közeledik a Magyar Nemzeti Bank bécsi érdekeltsége, a CW Bank körül immáron másfél éve húzódó botrány, miután az országgyűlés költségvetési és pénzügyi bizottsága (kormánypárti és ellenzéki képviselők együttesen) tegnapi ülésén szorgalmazta: a jövő héten zárják le a bank parlamenti vizsgálatát. Erre a bizottságok minden lehetőséget meg is teremtettek, mivel a gazdasági bizottság után tegnap a költségvetési is általános vitára alkalmasnak ítélte a határozati javaslatot, így már csak a jövő heti plenáris ülésen van a sor, hogy véget érjen mind az ország, mind az MNB számára egyre kínosabb ügy. A bécsi bank vesztesége a végére 80-85 milliárd forintra duzzadt, ám Surányi György, az MNB leköszönő elnöke tegnap kifejtette, hogy a kintlévőségek behajtása sikeresebb volt, mint a Postabank esetében. A neves tanácsadó cégnél korábban prognosztizált értéket ugyanis 5-5,5 milliárd forinttal haladta meg a beszedett követelések értéke. A felelősség persze még nem tisztázódott teljesen, azt azonban érdemes megjegyezni, hogy a sürgető döntésnek van egy másik színezete is: a vizsgálatot ildomos lenne még március elseje, az új jegybankelnök hivatalba lépése előtt meghozni. Járai Zsigmond ugyanis – aki hamarosan az MNB elnöki székébe ül – korábban pénzügyminiszterként hevesen támadta Surányiékat. Ha a vizsgálat nem zárul le márciusig, könnyen a másik oldalra kerülhet, akkor azonban sérülhet a tárgyilagosság garanciája. A gyors lezárás tehát sokak érdeke, ez azonban nem járhat az ügyben érintett bankemberek felelősségének elmosásával. A CW Bank kérdése már a kezdeténél erőteljes politikai felhangot kapott, és az ilyenek, valamint a személyes ellentétekből származó konfliktusok csak kárt okoznak. A politikának, a jegybanknak, az egész országnak.
Novemberben megszűnhet az ÁPV Rt. Ezzel lezárult egy korszak Magyarországon, a tömeges privatizáció időszaka, ami az utóbbi tíz évben nagyban meghatározta a gazdaságpolitika és a magánszféra, de a mindennapi emberek életét is. Az ezalatt az országba beáramló több mint 20 milliárd dollár működőtőke elengedhetetlen volt a gazdasági struktúrák modernizálásában és a versenyképesség, valamint a teljes gazdaság tevékenységének fejlődésében. Az út tehát helyesnek bizonyult (szemben például azzal, amit a csehek követtek), ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lettek volna kisebb, sőt néha nagyobb fennakadások. Elegendő csak az Antenna Hungária sikertelen privatizációjára vagy a Malév elhúzódó magánosítására gondolni – ha csak a közvetlen közelmúltat nézzük -, de maga a privatizációs intézet is jelentős átalakulásokon ment át az évek során. Az állami tulajdon mindezek ellenére rohamosan csökkent az utóbbi évtizedben, ennek pedig örülnünk kell, hiszen elég időnk volt megtanulni: az állam nem bizonyul jó gazdának. Bár maradt még mit eladni, hamarosan új szakasz kezdődik: a hangsúlyt a vagyonkezelés veszi át. Idén várhatóan elfogadják az államai vagyongazdálkodás új kereteit kijelölő törvényt, így – a kormány szerint akár már novemberben – megszűnhet az ÁPV Rt., majd jogutódjaként két új szervezet jön létre. Az állami vagyon a Nemzeti (vagy Magyar) Holding Rt.-hez kerülne, a kötelezettségeket pedig egy költségvetési intézmény kezelné. Vitatott pontok azonban már most, a tervezet első szakaszában is vannak, az elképzelések szerint ugyanis a Nemzeti Holding felügyelő bizottságában az ellenzéki képviselők – a jelenlegi gyakorlattal szemben – nem kapnának helyet. A privatizációs sztori tehát nem ért még véget, csak új szakaszába lépett – reméljük, a következő időszakot egyre kevesebb botrány tarkítja majd, ezzel szemben európai politizálás lezs rá jellemző.
Egy másik, már több mint öt éve húzódó ügy is a végéhez közeledik: a kormány illetékes kabinetjének mai ülésén ugyanis végre döntenek a magyar honvédség vadászgépeinek beszerzéséről. Az első lépést még 1995-ben tette meg a Horn kabinet, amikor bejelentették, hogy a magyar állam repülőgépek vásárlásával kívánja korszerűsíteni meglehetősen elavult gépparkját. Ezzel elindult a lavina, sorra jelentkeztek azok a cégek és nemzetközi konzorciumok, amelyek nagy üzletet véltek ebben felfedezni. Érkeztek az ajánlatok és – mivel nem kis összegről van szó – erőteljes lobbytevékenység is indult, sokszor megkérdőjelezhető módon (emlékezzünk csak a Lockheed botrányra). Az időközben cserélődő kormányok azonban sorra elhalasztották a döntést, és pénzhiányra hivatkozva új gépek beszerzése helyett egyre erőteljesebben érveltek a MIG 29-esek felújítása mellett. Tavaly nyáron már szándéknyilatkozatot is aláírtak az orosz gépek korszerűsítéséről, konkrét lépések azonban továbbra sem történtek. Ma azonban várhatóan eldől a kérdés: a hírek szerint a honvédség használt F-16-os vadászgépeket szerez be az Egyesült Államokból. A 20-40 gép beszerzése és rendszerbe állítása 300 milliárd forintba kerülhet, szakértők szerint azonban legalább 2-3 év kell ahhoz, hogy a repülőket a honvédség használni tudja. A földi infrastruktúrát ugyanis át kell alakítani, és a személyzet sem ezekre a típusokra van kiképezve. Az átmeneti időszak alatt továbbra is a MIG-eket használják majd, ezekre azonban ráfér a felújítás. Azzal, hogy a döntés az amerikai gépek mellett szól, hosszú távra meghatározzák a magyar légierő stratégiáját: az F-16-osok hadrendbe szervezése után ugyanis gazdaságtalan lenne más típus üzemeltetése. Legalább megszületett a döntés – és ennek örülnünk kell, mert úgy tűnik, nekünk, magyaroknak ez nagyon nehezen megy…
