Mondja el véleményét!Ön szerint milyen a gazdaság hangulata? Merre mozdítaná el a FigyelőNet Gazdasági Barométerét? Nézzen be a Kávéházba, és szóljon hozzá a vitához!
Kattintson ide!
Surányi György nem politikus, hanem jegybankelnök, méghozzá ízig-vérig. Arról tehát nem ő tehet, hogy Magyarországon olyan időket élünk, amikor a jegybankelnök jobban teszi, ha politikusként is viselkedik. Különben megeszik, villával, reggelire.
Most ezt a villásreggelit tálalja nagy élvezettel a miniszterelnök, aki tudja, hogy mit beszél. Ismeri a népét, és tisztában van azzal, hogy az utca embere számára ebben az országban nincs nagyobb bűn a sikerdíjnál. A jegybankelnök politikai-erkölcsi lejáratásához tehát nem is jöhetett volna jobbkor az, hogy kiderült: 100 millió forint körüli végkielégítéssel távozott az MNB bécsi leánybankja, a CW Bank éléről a felszámoló. Az egykori vezérigazgató nem felelős a veszteségekért, bankárként arra szerződött, hogy minél többet visszaszerezzen a pénzintézet veszteségeiből és jobb behajtási arányt érjen el annál, mint amit a nemzetközi auditorok elképzelhetőnek tartottak. Sikerült neki, ezért pedig – a jegybank indoklása szerint – csak a nemzetközi gyakorlatban szokásos díj jár neki.
Ez az érv nem politikai, hanem banki megfogalmazás, el is sodorja majd az élet és politika. Surányi bűnös lesz az emberek szemében, a jegybank pedig bűnös intézmény, amely ezután már nem tud független maradni a politikától. Ha Surányi hibája az, hogy nem tudott politikusként viselkedni, akkor a miniszterelnök felelőssége éppen az, hogy felelőtlen politikusként viselkedik. Előre megfontolt szándékkal csinál ügyet valamiből, így a törvények szerint független jegybankot és elnökét a politika játékszerévé teszi. Ezzel új, eddig ismeretlen irányt tűz ki a magyar közéletben. Surányi György jó jegybankelnök volt, de rossz politikus. Orbán Viktor felfogása szerint az MNB élén most a jó politikusok következnek…
A Központi Statisztikai Hivatal adatai is arról tanúskodnak, amit a közszférában mindenki érez: az infláció a teljes idei béremelést elvitte, vékonyabb lett az emberek pénztárcája. Ma az iskolákban lesznek figyelmeztető csengetések, a múlt héten az egészségügyben dolgozók vonultak az utcára. A kormány késznek mutatkozik a beígért bérkompenzációra, jövő év elején tehát visszamenőlegesen megkapják majd a pénzromlás “ellenértékét” a pedagógusok. Látszólag tehát minden rendben van, a kormány szándékosan rosszul számolt, az eredmény költségvetési többlet, tehát elosztható pénz, amiből csurran-cseppen a kárvallottaknak is. Az egyedüli gond talán csak az, hogy a kormányzati politika hiteltelenné vált, már senki sem hiszi el, hogy jövőre mekkora lesz az infláció.
És – talán éppen ezért – az emberek kezdenek óvatosabban költekezni. Nem biztos persze, hogy igaz az, amit így az ünnepi rohamban mondanak a kereskedők, nem tudjuk, hogy mennyi a siránkozás, mennyi az igazság, de tény, hogy az első beszámolók óriási tömegről és kevés igazi vásárlóról szólnak.
