A gyengülő euró ellenére az euró-övezet 2000-ben sokkal
dinamikusabban növekszik (az Euroland GDP-je várhatóan 3,6 százalékkal bővül),
mint tette azt az 1997-1999 közötti időszak átlagában (átlagosan 2,5 százalékos
növekedés). Miközben az amerikai gazdaság gyorsuló növekedése miatt nem
csökkent az amerikai növekedéssel szembeni lemaradás mértéke, addig az
1998-1999-ben átlagosan 1 százalékos negatív kibocsátási rés megszűnt és 2000-ben
az euró-övezet várhatóan a potenciális kibocsátás ütemével növekszik.
Az erőteljesebb növekedés a korábban is kedvezően növekvő
Franciaország mellett a mag államok (Németország, és Olaszország) gyorsuló
fejlődésével van összefüggésben, ami mérsékelte a gyorsan növekvő periféria és
a stagnáló magállamok között konjunkturális eltéréseket.
A gyorsuló növekedésen belül jelentős változások mentek
végbe az elmúlt 12 hónapban a növekedés szerkezetét illetően. Miközben 1999-ben
a nettó export hozzájárulása a GDP növekedéséhez negatív volt a fő exportpiacok
lassú növekedése miatt csökkenő ütemben bővülő export miatt, addig az export
1999 második felétől már gyorsuló ütemben bővült és a növekedés fő motorja
maradt 2000 első felében is. Ezzel szemben 1999-ben a lakossági fogyasztás
növekedése mérséklődött, a beruházásoké stagnált, és a belföldi felhasználás
csak 2000 közepétől kezdte fokozatosan átvenni az exporttól a növekedést
dinamizáló szerepet.
| 1998 | 1999 | 2000* | 2001* | |
| Magánfogyasztás: | 3 | 2,5 | 2,8 | 3,2 |
| Közösségi fogyasztás: | 0,9 | 1,4 | 1,8 | 1,5 |
| Beruházások: | 4,3 | 4,7 | 5,9 | 5,9 |
| Export: | 6,8 | 4,2 | 11,1 | 8,3 |
| Import: | 9,1 | 5,8 | 9,7 | 7,9 |
| Nettó export: | -0,5 | -0,4 | 0,6 | 0,3 |
| GDP: | 2,7 | 2,5 | 3,3 | 3,5 |
A kedvező növekedés ellenpontjaként az euró-övezeten
belül 2000-ben erőteljesen gyorsul az infláció. A harmonizált fogyasztói
árindex 1999 utolsó negyedében még 1,5 százalékos volt, majd 2000 első
negyedévétől kezdődően 2%, illetve 2000 közepétől 2,2-2,3 százalékos szintet
ért el, ami meghaladja az ECB számára meghatározott inflációs sáv felső
szintjét. Az infláció gyorsulásában a magas kapacitáskihasználtság, valamint a
kibocsátási rés erőteljes csökkenése mellett exogén sokkok is meghatározó
szerepet játszottak.
Ilyen exogén sokknak lehet tekinteni az olajárak
növekedését és az euró gyengülését, ami az euró-övezet viszonylagos zártsága
mellett is hatott a termelői és a fogyasztói árak növekedésére. Az infláció
további fontos tényezője a belföldi kereslet gyors növekedése a kibocsátás
bővülése mellett, ami a folyó fizetési mérleg többlete mellett inflációban
csapódik le. Végezetül az ECB viszonylag laza és az inflációs célok mellett más
szempontoknak is alárendelt monetáris politikája is hozzájárult a várakozásokat
meghaladó inflációs indexek kialakulásához és fennmaradásához.
Az egységes európai valuta működésével összefüggő egyik,
a várakozásokat meghaladóan kedvező folyamat a költségvetési deficit és az
államadósság csökkenése. Az euró-övezetben az államháztartás GDP arányos hiánya
az 1998-as 2 százalékról 1999-re 1,2 százalékra csökkent és 2000-ben
előreláthatólag 1 százalékra mérséklődik, miközben az elsődleges egyenleg
többlete az 1999-es 3,1 százalékról 2000-ben előreláthatólag az 1998-ban mért
2,7 százalékra csökken.
Táblázat A fogyasztói árindex, az államháztartási és folyó fizetési mérleg egyenlege
| 1998 | 1999 | 2000* | 2001* | |
| Fogyasztói árindex: | 1,1 | 1,1 | 2,2 | 2,4 |
| Államháztartási egyenleg /GDP: | -2 | -1,2 | -0,9 | -0,5 |
| Folyó fizetési mérleg /GDP: | 0,7 | 0,4 | 0,4 | 0,6 |
A költségvetési pozíció javulásához a Stabilitási és
Növekedési Paktumban (SGP) megfogalmazott korlátok mellett több tényező járult
hozzá. A deficit csökkenéséhez meghatározó a mérséklődő államadósság és
csökkenő kamatszint miatt mérséklődő kamatkiadások szerepe: 2000-ben az
euró-övezeten belül a kormányzatok által fizetett kamatkiadás átlagosan a GDP
0,5 százalékával csökken. Az államháztartási hiány csökkenését segíti 2000-ben
a kedvezőbbé váló növekedésből eredő pozitív ciklikus hatás is bár az elsődleges egyenleg többletének mérséklődése mutatja, hogy több
országban lazul a fiskális politika.
Jövőre az euró-övezet növekedési üteme a 2000-es szinten
marad és a lassuló amerikai növekedés nyomán a két gazdaság közel azonos
mértékben fog bővülni. A várhatóan 3,5-3,6 százalékos GDP növekedésen belül
2001-ben a belföldi felhasználás növekedéséé lesz a meghatározó szerepe, hiszen
a beruházások közel 6 százalékos emelkedését a lakossági fogyasztás 3,3
százalékos bővülése kíséri. Ezzel párhuzamosan mérséklődik az export növekedése
és nettó export GDP növekedéséhez történő hozzájárulása az euró várható
erősödése és a csökkenő amerikai importkereslet nyomán.
Az euró-övezet növekedését kedvezően érinti az egységes
valuta bevezetésével felerősödő, javuló skálahatékonyságot és hatékonyabb
termelési szerkezetet eredményező fúziós folyamat, az információtechnológia
gyorsuló ütemű terjedése a magállamokban is valamint a javuló vállalati profiteredmények és kilátások nyomán növekvő
beruházási hajlandóság is. A növekedés szempontjából kedvező hatása lesz a
költségvetési deficitek csökkenésének, illetve a vállalati szektort sújtó
adóterhek szándékolt mérséklésének (Németország, Franciaország). Az euró-övezet
dinamikája szempontjából külön kedvező, hogy a német gazdaság növekedése
2001-ben előreláthatólag tovább gyorsul és megközelíti a 3,5 százalékot.
A növekedés keresleti tényezőinek átrendeződése és a
privát fogyasztás és beruházások dinamikus növekedése az importkereslet
bővülésével párosul, ami jelentkezik a kereskedelmi mérleg romló egyenlegében.
A folyó fizetési mérleg többlete ugyanakkor tovább növekedhet 2001-ben, mert a
romló áruegyenleget a javuló jövedelemegyenleg több mint kompenzálja majd.
A költségvetési hiány és államadósság alakulásában
folytatódnak a 2000-ben felerősödött kedvező folyamatok: az államháztartási
deficit 2001-ben előreláthatólag a GDP 0,8 százalékára mérséklődik, miközben az
elsődleges egyenleg többlete is csökken (a GDP 2,4 százalékára). Ez mutatja
azt, hogy az államadósság csökkenése miatt a várható magasabb átlagos
kamatszint ellenére is csökken az államháztartások kamatkiadása. Ugyanakkor az
elemzések a fiskális politika lazulására figyelmeztetnek, a mit a tervezett
adócsökkentések, illetve a közösségi beruházások növekedése okoz. A gyors
növekedés és erősödő inflációs nyomás mellett mindenképpen kérdéses meddig
lehet a viszonylag laza fiskális politikákat fenntartani.
A monetáris politikában a következő 12 hónapban fokozatos
szigorításra számítunk, tekintettel a növekvő inflációs nyomásra illetve a
kedvező konjunkturális pozícióra. Egyes számítások szerint az euró
leértékelődése és a monetáris politika alkalmazkodó jellege miatt az ECB-nek
közel 150-175 bázispontos kamatemelési lehetősége van anélkül, hogy ez érdemben
befolyásolná a konjunktúra kilátásokat az euró-övezeten belül.
Ugyanakkor figyelembe kell venni a kamatemelések várható
mértékének meghatározásakor azt is, hogy az euró várható felértékelődése
szigorítja a monetáris kondíciókat és
ez mindenképpen a jelzettnél kisebb kamatemelésre készteti az Európai Központi
Bankot. Mindezek alapján összességében 125 bázispontos, több lépésben
fokozatosan megvalósuló szigorítás képzelhető el az ECB monetáris
politikájában, míg a monetáris környezet a felértékelődés miatt is szigorodik.
Az euró-övezeten belüli
növekedési dinamikák közötti rés csökkenésének fontos szerepe lehet az egységes
monetáris politika hatékonyságának növelésében, a moentári spolitika
hitelesséégnek javításában., a fiskális politikák további
harmonizálásában.
Egyes számítások szerint a kibocsátási rés 1 százalékpontos javulása a
GDP 0,5 százalékávalméréskli az államháztartások szociális és
munkanéléküliséggel összefüggő kaidásait.
Az euró-övezet növekedési teljesítményét kedvezőtlenül befolyáolta,
hogy Európán belül inkább a ksiebb államok (ezen belül is kiemelten Finnország,
Íroroszág , Spnyolorzság) voltka képesek követni az USA-t azinforkmációs
technológia penetrációjában, az IT iparágak beruházási rátájában és
dinamikájában, miközben ebben a tekintetben amagállamok erőteljsen lemaradtak.
