Egy éve, hogy 93 éves korában, teljes szellemi frissességében a másvilágra költözött André Kostolany, és bizonyára ott is gyümölcsöző tranzakciókat köt, ha van arrafelé hozzá méltó tőzsde. Örökül pedig ránk hagyta a most magyarul is megjelent Tőzsdepszichológia című könyvét mindazok okulására, akik e nemes intézmény közvetítésével akarják haszon reményében pénzüket kockáztatni.
A titok kapuja
A jámbor olvasó netán azt hiszi, hogy ezekből az elmés elbeszélésekből megtudhatja e hírneves tőzsdejátékos sikereinek titkát. Nos, alaposan téved, mint az is, aki előző könyvéből, az Egy spekuláns bölcsességéből szerette volna e rendhagyó, kalandos életút rejtélyét megfejteni. Nincs ugyanis mindezekben valamilyen feltárható talány. A csalódásért viszont bőséges kárpótlást nyújtanak a kötetben szereplő “kávéházi előadások”, vagy inkább sziporkázó csevegések, amelyek egy szakavatott tőzsdejátékos dús tapasztalataival és józan tanácsaival ismertetik meg a börze szövevényes világában eligazodni szándékozókat. Mert mint mondja: “Életből vett történeteimnek, spekulánsokról, játékosokról és más dörzsölt fickókról szóló visszaemlékezéseimnek mindig közük van a tőzsdéhez. Ez az életem!”
Katalizátor
A tőzsdének, illetve a spekulánsoknak, a gazdaság ezen élősködőinek megvan a speciális szerepük a magánvállalkozásokban, a liberális kapitalizmusban – állítja. Mert hol lenne a vasút, az autó, a számítógép és a többi forradalmi vállalkozás, ha a tőzsdei spekuláció nem szállította volna az ehhez szükséges milliárdokat. Még ha mindebben van is némi túlzás, az aligha vonható kétségbe, hogy “a tőzsde színes világ, egyfajta dzsungel, ahol a profik között állandó harc dúl. Az erősebb megeszi a gyengébbet és jaj a legyőzötteknek!”
Egyébiránt a spekuláns megnevezést Kostolany szerint csak kevesen érdemlik ki: spekulánsnak ugyanis “születni kell, ez nem polgári foglalkozás, inkább elhivatottság”. Aki ezt a “szakmát” választja, “mérlegelnie kell a dolgok pró és kontra oldalait, levonva belőlük a következtetéseket, és az összefüggéseket kellő pillanatban felismerve, ennek megfelelően cselekedni: venni vagy eladni. Röviden szólva: nem kell sokat tudnia, azonban mindent meg kell értenie, tehát legfőképpen gondolkodnia kell”. De szükség van még intuícióra, improvizációra. És idézi Einstein mondását: a fantázia fontosabb, mint a tudás.
Ki a sarlatán?
Ez az eszmefuttatás talán magyarázatot ad arra (is), hogy a jeles tőzsderóka – akit némely “jóakarói” iskolázatlan sarlatánnak neveztek – nem hisz a tőzsdepszichológiában, mint valamilyen sajátos tudományos diszciplínában. “Egyáltalán nem lenne szabad tőzsdepszichológiáról beszélni, mert a tőzsde maga a pszichológia.” Ezért nem meghökkentő a kijelentése: “Aki a tőzsdei árfolyamokat vagy tendenciákat ‘tudományos’ módszerrel akarja előre jelezni, az vagy sarlatán, vagy ostoba, vagy mindkettő egyszerre. Még a legtapasztaltabb, minden hájjal megkent spekuláns is tévedhet. Méghozzá gyakran kell tévednie, hogy a szükséges tapasztalatokat megszerezze.”
Ezek után az sem okozhat meglepetést, hogy elismeri ugyan a modern számítógéprendszerek számos előnyét, legfőképpen mint az információhoz jutás, a gyors és megbízható adatszolgáltatás eszközét, de óv jelentőségük túlbecsülésétől. A magyarázat nagyon egyszerű: “Az elektronikus rendszerek csak azt képesek feldolgozni, amivel megetetik őket. Ha hülyeségeket táplálnak be, hülyeség is jön ki belőle. A számítógép nem képes a jövőbe látni és a befektetők helyett gondolkodni.” Csak ennyi!
Végül is mit tanulhatunk ettől a kozmopolita spekulánstól, aki 70 évig járt-kelt a világ tőzsdéin, de tőzsdei tippeket sohasem adott, és tiltakozik a megtisztelő és tévedhetetlenséget sugalló tőzsdeguru titulus ellen? Kiváltképpen azt a meggyőződését, hogy hallgatói, olvasói – és talán követői is – megtanulnak gondolkodni, elemezni, és alkalmasint azt is: “nagy pénzt a tőzsdén” csak hosszú távon képes az ember csinálni. Ez a kellemes, szellemes előadássorozat joggal ajánlható azoknak, akik már tőzsdéztek és akik még csak ezután fognak.
André Kosztolany: Tőzsdepszichológia. Kávéházi előadások * 203 oldal; Perfekt Kiadó, 2000. * Ára: 1990 forint
