Balesetek, tömérdek bűncselekmény, intézkedések ezrei – ebben az évben sem unatkoztak egyenruhásaink. A szörnyű tragédiáktól a boldog befejezésig mindenből akad a palettán, most arra kértük a megyei főkapitányságokat, osszák meg azokat a kevésbé ismert történeteiket, amelyek a leginkább megérintették, felkavarták őket vagy éppen kedvesek számukra valamiért. Kaptunk vidámat, szomorút és szívmelengetőt is.
Eltűntek és megkerültek
Sokféle történetből váloghathattunk, a legtöbb eltűnt személyekről és szerencsés megtalálásukról szólt. Nem hagyta hidegen a rendőröket például az a néni, aki idén decemberben tévedt el a sötét, fagyos erdőben. Az asszony taxiba szállt, Komlóról Kisújbányára akart eljutni. A kocsi azonban csak egy darabig vitte, mert az erdei utak autóval járhatatlanná váltak. Az asszony gyalog ment tovább, órákon át menetelt, közben besötétedett. Eltévedt, de szerencsére volt nála telefon, így értesítette a rendőröket. A hosszúhetényi körzeti megbízott mentőcsapatot szervezett, hívta az asszony családját, barátait, ismerőseit, közben az apósával autóba ült, hogy megkeresse a riadt nőt. A kutatást a legveszélyesebb meredélyekkel és vízmosásokkal kezdte, majd módszeresen bejárta a számításba vehető hegyoldalakat, erdei utakat, végül egy órával a segélyhívás után megtalálta az asszonyt. A néni, amint meglátta a körzeti megbízottat, a nyakába ugrott és zokogott örömében.
A siófoki rendőrök a polgárőrökkel karöltve egy egész családnak segítettek kijutni az erdőből még szeptemberben. Rájuk sötétedett és emiatt nem találták a kivezető utat. A kereki vár környékén veszett nyomuk, eredetileg Kötcse felé indultak. A házaspár és két kisgyermekük hiába próbáltak visszatalálni kocsijukhoz, csak ide-oda kóboroltak. Segítségre volt szükségük, így értesítették a rendőröket. Járőrök, polgárőrök egy vadásszal közösen járták a rengeteget, a keresést végül siker koronázta: a kisgyermekes családot visszavitték autójukhoz. Mindannyian sértetlenül úszták meg a kalandot.
Borsodban ugyancsak egy szerencsés megtalálásról szóló történet fészkelte be magát a rendőrök szívébe. A nyolcéves autista fiú augusztusban tűnt el Hollóházánál túrázás közben. A gyerek Nagy-Milic felé tartott szüleivel, ám időközben az édesanyja és csapata, illetve az édesapa és a vele tartók talán száz méterre is eltávolodtak egymástól. A fiú ingázott a két társaság között, a hátralévő távot anyukájával szerette volna befejezni. Hozzá igyekezett, közben eltévedt valahogy. Rendőrök, polgárőrök, természetvédelmi őrök fogtak össze, és együttes erővel keresték a fiút. Sietniük kellett, tudták, ha besötétedik, csökken annak az esélye, hogy megtalálják. A kitartó munka végül meghozta az eredményt, a fiút hamarosan visszaadhatták a kétségbeesett szülőknek.
Egyedül a hidegben
Ahogy sok kollégájukat, a nógrádi rendőröket is egy olyan eset érintette meg leginkább, ahol az összefogás mentette meg valaki életét. Szurdokpüspöki jegyzője értesítette az egyenruhásokat még februárban, miután megtudta, hogy egy 62 éves férfi, aki rendszeresen jár ebédért az idősek otthonába, aznap nem ment. A szomszédok is aggódtak már érte, napok óta nem látták. Attól féltek, kihűlés fenyegeti az otthonában. Jól gondolták: otthon volt, igen rossz állapotban. A járőrök betakarták és forró teát adtak neki, míg a mentők megérkeztek. A rendőrség szerint ez az eset is jól példázza, milyen sokat számít, ha egy kicsit odafigyelünk egymásra.
Nem sokon múlt annak a törökszentmiklósi asszonynak az élete sem, akit november közepén mentettek meg a rendőrök. A néni már másfél napja nem adott életjelet magáról. Az egyenruhásokat az idős nő gondozója várta a háznál, elmondta, többször hívta, de sehogy sem sikerült felvennie vele a kapcsolatot. A járőröknek feltűnt, hogy fürdőszoba ablakon fény szűrődik ki, így felmásztak oda. Egy gyengécske női hangot hallottak: a néni próbálta a tudtukra adni, hogy bent van. Elmondta, a kádban fekszik, de nem tud kijönni onnan, erős fájdalmai vannak. Azonnal értesítették a mentőket, közben bemásztak az ablakon. És valóban: az asszony nagyon szenvedett, a kádban volt, jéghideg vízben. Szerencsére még nem volt késő, a mentők kórházba vitték.
Ázott ruhában, éhesen ücsörgött
A Győr-Moson-Sopron Megyei egyenruhások egy mosonmagyaróvári hajléktalanról meséltek nekünk. A történet egészen friss, alig néhány napos. Egy fiatalember értesítette a rendőröket, azt mondta, egy nő szólította meg az utcán, segítséget kért tőle. A járőrök odamentek a helyszínre, a bejelentő megmutatta nekik, hol találják az asszonyt. A nő a hidegben, egy ház előtt ücsörgött, ruhája az eső miatt vizes volt. Az asszony a rendőröknek elmondta, az utcán él, itt tölti az éjszakát, de nincs hová mennie. Azt is elárulta a rendőröknek, hogy aznap egy falatot sem evett. A járőrök kocsiba ültették az asszonyt és egy hajléktalanszállóra vitték, ahol szállást és ételt is kapott. Sajnos elmondható, hogy az ilyen és ehhez hasonló esetekből nem volt hiány az elmúlt hetekben.
Rajz a bicikliért, levél a cicáért és Csabi, a boldog ló
Szerencsére kedves emlékekből is jutott egyenruhásainknak, például egy rajz, amit egy 12 éves kecskeméti fiú készített hálából, miután visszakapta ellopott biciklijét. A lezárt kerékpárt októberben kötötték el, tulajdonosa nem kis bánatára. A fiúnak végül nem kellett lemondania értékes kétkerekűjéről, a rendőrök pár nap múlva elkapták a tolvajt, és előkerült a bicikli is. A rajz azóta is az ügy előadójának szobáját díszíti.
Egy nő hasonlóképpen mondott köszönetet az egyenruhásoknak, ő levélben adott hangot örömének. A hölgy azért fordult a rendőrséghez, mert lánya kedvence eltűnt. Azt mondta, a cica a szomszédnál van, de nem adja vissza. A macska valóban ott volt, az asszony azt mondta, azért engedte be az állatot, mert megsajnálta, nem akarta, hogy fagyoskodjon a hidegben. Állítja, nem tudta, hogy a macskának van gazdája. Kiderült, mindössze egy félreértésről van szó, a járőrök tisztázták a helyzetet, így Csipesz visszakerült gazdájához. A nő annyira örült az elkóborolt kedvencnek, hogy tollat ragadott.
És ha már eltűnt négylábú, kevesen örültek úgy, mint az a kunágotai idős házaspár, akik a rendőröknek hála, újra maguk mellett tudhatták korosodó lovukat, Csabit. Gazdája könnyes szemmel emlékezett vissza a történtekre. A patást az éj leple alatt vitték el a faluvégi tanyáról, a tolvajok nehéz terepen, sárban, kilométereken át hajtották a kimerült állatot. Az asszony és férje több mint hatvan éve házasok, gyermekük nem született, így nagyon kötődtek Csabihoz. A nyomok szerencsére elvezettek a tettesekhez. Az asszony a Beol.hu újságírójának azt mondta, amikor meghallotta a jó hírt, körbepuszilta a rendőröket, akik – mint látható – ezt azóta sem felejtették el.
