Ha az úgynevezett Észak-atlanti bukóáramlás (AMOC) lassulása folytatódik, akkor a távolabbi jövő magyar teleinek analógiáját Moszkva és Kazany felé kell keresgélnünk.
A 2024-es évben három hónap is melegebbnek bizonyult, mint a XX. század eleje óta bármikor.
December 25. karácsony, Jézus Krisztus emberi testben való születésének ünnepe, ami fura módon valamikor Krisztus előtt történhetett.
Két, egymással rokon növény gyantájáról van szó, amelyek ára az aranyéval vetekedett.
Kádár Jánosné Gyermekemnek, Kis Fiamnak, Jánoskámnak becézte férjét, hűségük és mély barátsággá váló szerelmük sírig tartott. Mi okozott köztük konfliktust? Ki viselte a nadrágot? Beleszólt-e Tamáska Mária a politikába? Betekintünk a házaspár mindennapjaiba.
Jézussal a fény, a világosság jött el világunkba, születésének méltó ünnepe a téli napforduló, amikor a nappal időtartama növekedni kezd. Csakhogy a napforduló december 21-ére esik, karácsony pedig 25-ére. Hol van a hiba?
Szó szerint az aljzat kavicsáig felzabálja a vízi állatokat és növényeket, meggyengíti a töltéseket, felszabadítja a mérgeket – a vörös mocsárrák valóságos ökológiai atombomba a magyar vizekben.
Két hidegbetörés vet véget a langymelegnek, a másodikból pont jókor alakulhat ki havazás az ország több pontján.
Mi lenne, ha az éves élelmiszeradagunkat két részletben kapnánk meg? Mennyi idő után törne ki lázadás, ha nem lenne ivóvíz? Egyre nagyobb a kitettségünk, a víz megtartását nem halogathatjuk.
Okos, csinos és önérzetes nő volt Tamáska Mária, Róna Ottó felesége. Kádár az illegalitásban gyakran meghúzta magát náluk. Nem tudni, hogy Mária és Ottó házasságának megromlásában milyen szerepe volt a későbbi első titkárnak, de Kádár még a nagy szerelem kedvéért sem költözött el édesanyjától.
Magyarországi kutatás számította ki, hogy napunk 10-20 millió évig vajúdott, mire létrejött. Ennek során számos testvérét felfalta – ez tette lehetővé a földi élet kialakulását, és ez vihet közelebb ahhoz is, hogy mennyire vagyunk különlegesek az univerzumban.
A keddi esők estére sok helyen havazásba váltanak, majd jön egy hidegpárna, végül melegszünk. Jelen állás szerint karácsony előtt visszatérhet a hideg.
A leendő holdbázisok feltehetően az égitest Föld felőli oldalán fognak épülni, és az ott élők mindennapjai a földi ciklusokat követik majd.
Steiner Piroska házassága állítólag már korábban megromlott, Kádár azért megkérdezte, nem veri-e el a férje, ha későn megy haza. Az ifjú Kádár jóképű, sportos fiú volt, szerették őt a nők, mégsem ismerjük a hódításait. Piroskával egyik – talán egyetlen – légyottjuk helyszíne egy budai barlang volt.
Az inváziós vérszívók terjeszkedése megállíthatatlan, a tigrisszúnyognak olyan variánsa is megjelenhetett, amely kifejlett felnőtt (imágó) alakban, a lakásokban vészeli át a telet.
Helyenként pénteken és vasárnap is számíthatunk havazásra, a hidegleszakadást pedig a polárfront összeomlása okozza.
A párt és a politika közvetlen és direkt módon avatkozott be az 1956 utáni bírósági gyakorlatba, Kádárék akkor húzták be a kéziféket, amikor a kivégzettek száma elérte „az ellenforradalmi eseményekben ártatlanul elhunytak számát”.
Tudásuk pedig nemcsak tudományos szempontból, hanem többek között gazdasági, természetvédelmi és egészségügyi területen is felbecsülhetetlen jelentőséggel bír.
Újra hidegpárna borul ránk, ez a téli szürkeséget növelő és szmogot előidéző tipikus időjárási helyzet.
A Kádár-rendszer kiszámíthatatlan erőszakkitörésekkel ejtette foglyul a magyar társadalmat, a sértettségen és bosszúvágyon túl Kádárnak komoly, személyes érdeke is volt Nagy Imre kivégzése.
A mesék hangulatát idézik elénk az erdők talajszintjén fel-felbukkanó, fákhoz kötődő kis víztestek, és nem is járunk messze a valóságtól: elképesztően gazdag miniatűr világ rejtőzik bennük.
Kisebb eső, nagyobb eső, viharos szél, betörő hidegfront és havazás, várhatóan áldatlan állapotok az utakon – az előttünk álló napok időjárása bővelkedik izgalmakban.
Amit Rákosiék nem tudtak befejezni, azt Kádárék megtették: az önkéntesség hangsúlyozása ellenére fizikai és lelki terror mellett folyt a téeszesítés, a rendszer az erőszak újabb frontját nyitotta meg.
II. Frigyes német-római császár a halott Erzsébet fölé emelte koronáját: „Ha nem tudtalak császárnévá koronázni a földön, fogadd tiszteletem jeléül ezt a koronát, aki Isten országában már királynő vagy”.
