Dawson Babiak az első olyan karácsonyát ünnepelheti hosszú idő után, hogy már nem rákos.
Négy éven át küzdött a leukémia egy agresszív fajtájával, ebben az évben kapta az utolsó kör kemoterápiát.
2014. november 17 vettük észre, hogy Dawson kicsit beteg, letargikus. Az anyja talált rajta apró piros pontokat
– mesélte az apa, Jason Babiak aWood TV-nek. A vizsgálatok eredménye aztán olyan eredményt hozott, amit a család egyik tagja sem tudott elhinni, és egy olyan utat kellett bejárniuk, amit elképzelni sem tudtak.
Azonnal meg kellett kezdeni a kezeléseket, mert végzetes lehetett volna, ha nem teszik.
Napról napra mész be, hogy lásd, ahogy a fiad fokozatosan veszít a súlyából, a hajából, hogy hányingere van
– folytatta az apa. A fiú ráadásul, mint kiderült, allergiás az egyik kemoterápiás gyógyszerre, ami miatt erős epilepsziás rohamok gyötörték, és stroke-ot is kapott. Mindezek ellenére rengeteg támogatást kapott a gyereket kezelő Helen Devos Gyerekkórháztól, és a szülők ezt szerették volna valahogy viszonozni.
A fiú le volt gyengülve, annyi izmot vesztett a kezelések miatt, hogy hetekre az ágyat sem volt képes elhagyni, a gyerekekkel foglalkozó szakember krétafilceket vitt neki, hogy ki tudja csalogatni az ágyból.
Ki ne szeretné gyerekkorában összefirkálni a falakat az ablakokat? Ez volt az első alkalom, mikor több hét után kikelt az ágyából, és elkezdte összerajzolgatni az ablakokat
– így Jason, aki feleségével ezután eldöntötte, hogy játékokat kezdenek el gyűjteni a kórház javára, hogy más gyerekeket is ösztönözzenek arra, hogy felkeljenek és harcoljanak. Először 300 dollár volt a cél, hogy összegyűjtsék játékokra, aztán ez évről évre tovább növekedett. Olyannyira, hogy a már egy busz sem volt elég, hogy elférjen benne az összes játékszer.
Nem is csoda, Jason úgy írja le a közösségüket Hopkins-ban, mint ami „kicsi, de annál nagyobb szívű”. Közben a kórház is elindított egy programot azoknak a tanulóknak, akik segítenek a gyűjtésben, hogy töltsenek egy kis időt a kórházban, lássák, kiknek is segítenek és miért is annyira fontos, amit csinálnak.
Dawsont idén rákmentesnek titulálták, de sem ő, sem a szülei nem gondolták, hogy akkor idén már nem folytatják a gyűjtést.
Megkérdeztük Dawsont és a bátyját, Masont, hogy szeretnék-e folytatni. Azt mondták, nagyon is. Ajándékot adni nagyszerű érzés, ha meg ilyen sok, egyszerűen fantasztikus!
– mondják a szülők.
