Havonta körülbelül ötven magyar dolgozót „vágnak át” hamis álláshirdetésekkel, mások pedig csaló állásközvetítők áldozatává válnak az uniós tagállamokban – áll a Külügyminisztérium és az EU-vonal napokban kiadott közleményében. Kovács Géza, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal nemzetközi és migrációs főosztályának vezetője is óva int mindenkit attól, hogy magánúton, apróhirdetésekből próbáljon munkát keresni. Ám ha valaki mégis ezt a megoldást választja, akkor azt tanácsolja: legyen körültekintő.
A csalók a csábító álláshirdetéseket általában Magyarország olyan régióiban jelentetik meg, ahol nagy a munkanélküliség. Sokan nem tudnak ellenállni az ajánlatnak, és akár mindent felszámolva, kölcsönt felvéve indulnak útnak – mondta Oláh Lajos, a minisztérium konzuli érdekvédelmi és jogi osztályvezetője.
Több tájékoztatási kampány is várható
Egyre több, hetente tíz-tizenöt megtévesztett magyar munkavállaló keresi fel a magyar nagykövetségeket és konzulátusokat azokban az uniós országokban, amelyek megnyitották munkaerőpiacukat – tette hozzá Oláh Lajos. A legtöbb honfitársunkat Nagy-Britanniában, Írországban, Hollandiában, Spanyolországban és Svédországban csapják be, de találkoztak ilyen esetekkel az új tagállamokban, például Csehországban is.
A visszaélések miatt a Külügyminisztérium tájékoztatási kampányt kezd a munkaügyi tárcával közösen. Az akció részeként a legnagyobb hirdetési újságokban is felhívják majd a munkavállalók figyelmét a veszélyekre. Az FSZH főosztályvezetője a FigyelőNetnek elmondta: azt tervezik, hogy egy „tízparancsolatot” készítenek a külföldi munkavállalás veszélyeiről, amelyet széles körben népszerűsítenek.
Kisokos a külföldi munkához
Új sorozatunk országonként körüljárja, hogy milyen okmányok kellenek a külföldi munkavállaláshoz, fontos-e a nyelvtudás, hogyan viszonyuljunk a kollégákhoz, vagy épp milyenek „odakint” az életkörülmények.
Az első állomás a szélmalmok, tulipánok és fapapucsok országa, Hollandia lesz.
Gyanús a túl jó ajánlat
Az FSZH azt tanácsolja a külföldi munkát keresőknek, hogy még a kiutazás előtt mindenképpen tájékozódjanak a kinti fizetésről, az életkörülményekről, az adózási szabályokról és hasonlókról. „Egy 1000 eurós fizetés itthonról csábítónak tűnhet. Ha azonban az ottani létfenntartás mondjuk 800-900 euró, akkor már nem éri meg kint dolgozni. A tájékozódásban, álláskeresésben az adott országgal foglalkozó EURES-tanácsadó tud leginkább segíteni, elérhetőségük pedig a regionális munkaügyi központokban rendelkezésre áll” – mondta Kovács Géza.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy egy magán-munkaközvetítő esetében a leggyanúsabb az, ha túlságosan jó az ajánlata. „Ne gondolja senki, hogy a helyieknél magasabb fizetésért alkalmaznak a holland cégek magyar dolgozókat, és emellett esetleg szállást, útiköltséget is adnak. Ez a ’túl szép, hogy igaz legyen’-kategóriába tartozik.”
A legtöbb kamuhirdetés azt ajánlja, hogy fizetik a munkavállaló kiutazásának költségeit és kéthavonta a hazautazás árát, valamint a szállásköltséget. Ha még az is szerepel benne, hogy a kinti minimálbérnél több pénzt lehet keresni, és a túlóráért kiemelkedően sok pénzt adnak, akkor érdemes elgondolkodni, valóban minden rendben van-e a munkával. Ezekre a hirdetésekre az is jellemző, hogy a munkaadó nem követel meg semmilyen nyelvtudást.
—-Praktikus tanácsok elindulás előtt—-
A Külügyminisztérium azt tanácsolja a külföldre készülő munkavállalóknak, hogy kiutazás előtt ellenőrizzék a munkaközvetítőt és a munkáltatót is, és minden esetben oda-vissza vegyék meg a menetjegyet. Fontos, hogy legyen elég pénz náluk a kinnmaradáshoz, illetve a szerződést csak akkor írják alá, ha megértették az abban foglaltakat.
„A munkaszerződés például az egyik kritikus pontja a külföldi munkának. A legtöbb ember még egy magyar nyelvű szerződés szövegét sem érti meg első olvasásra” – mondta Kovács Géza. A munkavállaló így könnyen aláírhat olyan dolgot is, amely hátrányos lehet a számára. A főosztályvezető szerint a legfontosabb ebben az esetben a bizalom: először is egy olyan embert kell találnia a dolgozónak, aki értelmezi számára az iratot, de valamilyen szinten a munkáltatóban is meg kell bíznia, hogy az nem „vágja át”.
Az állásközvetítő nem kérhet pénzt
Azok az álláskeresők, akik a nagykövetségekhez fordultak, szinte kivétel nélkül „bedőltek” a jól hangzó ígéretek csábításának, és jelentős pénzt fizettek a magukat munkaközvetítőnek kiadó cégeknek a szállásért és a közvetítésért. A becsapott munkavállalóknak ilyenkor általában már a kint maradásra és a visszaútra sincs pénzük. Kovács Géza felhívta a figyelmet: az állásközvetítők egyetlen tagállamban sem kérhetnek pénzt a szolgáltatásukért.
Ha mégis sikerül elkezdeni a munkát, akkor gyakran a munkakörülmények elviselhetetlenek, a munkavállalók ezért kényszerülnek menekülni – összegezte a külügyminisztériumi tapasztalatokat az osztályvezető. A magyar konzulok ilyenkor megpróbálnak segíteni a bajbajutottakon, kölcsönt azonban csak a legvégső esetben adhatnak, tavaly például 77 alkalommal, ám ez a jéghegy csúcsa, az esetek legfeljebb öt százaléka.
Mit tehetünk, ha becsaptak?
„Arra is oda kell figyelni, hogy a magyar közvetítő cég be legyen jegyezve, és már itthon érdeklődni kell arról is, hogy nincs-e feketelistán az adott külföldi vállalat vagy kölcsönző, s volt-e már korábban probléma a fizetéssel, a munkaidővel” – mondta Kovács Géza. A munkaügyi központ a munkaközvetítőkről külön nyilvántartást vezet, itt lehet érdeklődni, hogy minden rendben van-e a cég körül.
A károsult, becsapott állampolgár a rendőrségen eljárást kezdeményezhet. Ha viszont nem magyarországi munkaközvetítő verte át a dolgozót, akkor érdemesebb abban az országban feljelentést tenni, ahol a cég tevékenykedik. Ezt az FSZH szerint kevesen teszik meg: a külföldi procedúra nagyon sok pénzbe kerül, és a nyelvi korlátok miatt könnyen falakba ütközhet a pereskedő.
