Vajon emlékszik-e még valaki gyorsuló életünk tovatűnő pillanatainak e villanására, amely a kormány első nyugdíjelképzelése volt?
Az állami rendszerbe átlépésről december 31-ig lehetett volna dönteni, s a magánrendszerben maradó nem szerződött volna ki az állami rendszerből sem. Meg is szavazták a parlamentben. A végrehajtási rendelet már soha nem készül el hozzá. Valójában nem csoda – sok pénz ezen a módon nem került volna a költségvetésbe, mint az alábbi linkből kiderül.
Már-már történelmi kordokumentum – lapunk interjút közölt Kun János közgazdával, aki elmondja, miért nem működik a kormány első, puhább elképzelése a magánpénztárakkal kapcsolatban – s rá pár napra előkerül a már ismert, a magánrendszert várhatóan végsőkig leromboló elképzelés. Kun János emellett az egekig emeli a pártelkötelezett olvasók kognitív disszonanciaszintjét azzal a kijelentésével, hogy a magánpénztári rendszert már Gyurcsánynak meg kellett volna szüntetnie (ami pedig nem is olyan disszonáns, a magánpénztári szisztéma általában éppen a baloldali érzelmű közgazdáknak ellenszenves – ld. például a Nobel-díjas Stiglitzet)
Ez a változat már ismerősebb, erről kell ma dönteni. Beszámolónk címével – Mindenkit bezsarolnak az állami nyugdíjrendszerbe – is kifejezi a kormány elképzeléseinek radikalizálódását.
A lapunk által megkérdezett szakértők egységesek abban, hogy nem kérdéses, hogy az állami rendszert kell választani, a kormány meglehetősen erős ösztönző szisztémát teremtett.
Avagy a sulykot – nézőpont és politikai meggyőződés kérdése, kinek melyik kifejezés áll a szívéhez közelebb. Ismét elfogadták a nyugdíjtörvényt, de ez immár sokkal inkább alkalmasnak látszik arra, hogy átkerülhessen állami tulajdonba a magánpénztári vagyon.
A politikai iszapbirkózók az igazságon kívül szinte mindent elmondanak egymásról és a magánpénztárakról.
Ha elkaszálnák a magánpénztári törvényt
Némi elmélkedés arról, mi történne, ha az Alkotmánybíróság a kormány által nem várt módon döntene.
Miféle nagy meglepetések várhatnak ránk a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban – ha esetleg valaki figyelmét elkerülte volna a pénteken megjelent cikkanyag.
