Az új tanév új szabályokkal várja a diákokat, pedagógusokat és szülőket. A kormány „nevelési célzattal” bevezette, hogy az iskolakerülők szülei nem kapják meg a családi pótlékot (pontosabban annak iskoláztatási támogatásra elkeresztelt részét), a pedagógusokra támadó szülők pedig akár börtönben is köthetnek ki egy inzultus után.
Hétfőn – a kormányra került erők választási kampányának kevés kézzelfogható ígéreteinek egyikeként –, újabb változást szavazott meg a parlament. A Hoffmann Rózsa, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium oktatási államtitkára által jegyzett törvénymódosítás eltörli azt a hat éve életbe lépett jogszabályt, aminek alapján az alsó tagozatos diákokat csak szülői beleegyezéssel lehetett megbuktatni. Mostantól tehát a pedagógus maga ítélheti évismétlésre második év végétől a diákokat. (Elsőben és második félévkor korábban sem volt buktatás.) Ehhez kapcsolódóan visszaállítja a törvénymódosítás a hagyományos, osztályzattal történő értékelést is. 2004-től ugyanis – felmenő rendszerben – az alsó tagozatban szöveges értékelést kellett kiállítani az iskoláknak az alsó tagozatosok teljesítményéről.
Szöveg vagy érdemjegy: az iskola dönt
A módosító javaslat e ponton némi puhítást enged meg a korábbi elképzelésekhez képest. Hoffmann Rózsa eredetileg olyan beadványt készített, amely kötelezővé tette volna minden iskolában, hogy a bizonyítványba érdemjegy kerüljön. Annyit engedett volna meg, hogy emellett odaírhassák a pedagógusok a szöveges értékelést is, ha akarják. A Pokorni Zoltán által elnökölt oktatási bizottság e ponton nagyobb engedményeket tett a szöveges értékelés irányába, s végül bekerült a jogszabályba, hogy „a második évfolyam végén és a további évfolyamokon a tanulók értékelése osztályozással történik, de az iskola pedagógia programja előírhatja a szöveges értékelést is ”.
Tehát választhat a tantestület: vagy a „jó öreg” elégtelen-elégséges-közepes-jó-jeles érdemjegyek vagy a szöveges értékelés. Iskolaváltás vagy továbbtanulás miatt a szülő kérésére persze köteles a „renitens iskola” is elvégezni osztályzattal a félévi és az év végi minősítést.
Hányas a szöveg?
sürgősen kihirdetnék
Az indítványt 319 igen szavazattal, 2 nem ellenében, 42 tartózkodás mellett fogadta el a Ház. A javaslatot csak a Jobbik frakciója nem támogatta.
Az Országgyűlés arról is döntött, hogy a törvény sürgős kihirdetését kéri az államfőtől.
Az eredeti Hoffmann-terv és annak módosítása között látszólag nem nagy a különbség, de pedagógiailag alapvető változásról van szó. Azok az iskolák és pedagógusok, akik különböző okokból nem vették komolyan a szöveges értékelést eddig sem, – s azt mondatbankok és egyéb segítségek alapján „tudták le” -, eddig is odaírták a szöveg végére, hogy „hányas” érdemjegyet adtak. 2010-től viszont az eredeti elképzelések szerint azok a pedagógusok, aki az egyes gyerekek alapos ismeretével alapos szöveges értékelést adnak továbbra is minden kisdiákról, kénytelenek lettek volna odaírni, hogy, egyébként, mondjuk „hármas”. Noha ennek ebben a formában semmi értelme. Pedagógiai fából vaskarika.
Mit jelent az, hogy mondjuk, egy negyedikes magyar nyelv és irodalom tárgyból hármast kap? Az a gyerek például, aki minden nyelvtani szabályt ismer, de a helyesírási készsége nagyon rossz (az előbbiben ötös, a másikban egyes), hármast kap. A társa szintén, ha jó helyesíró, de a szabályokat nem tudja felidézni. Vagy jó irodalomból, de kevésbé nyelvtanból. E szempontból az érdemjegy nagyon keveset árul el a gyerek valós teljesítményéről. Ha viszont mindezt érthetően leírja (és lehetőleg nem mondatbankból választja ki) a pedagógus két mondatban, akkor sokkal többet mond a szülőnek, gyereknek egyaránt. A szöveges értékelés kidolgozása ugyanakkor óriási munka a pedagógusok részéről, amely azt feltételezi, hogy nagyon ismeri a rábízott gyerekeket. Egy biztos, a kidolgozott szöveges értékelés mellé nem lehet odaírni, hogy „hányas”. Értékelni vagy szöveges értékeléssel, vagy osztályzással lehet.
A pedagógusok szakmai kompetenciája
A pedagógus szakszervezetek már a Magyar Bálint-féle ötlet bevezetésekor többször hangoztatták a buktatás tilalmával és az osztályzás kötelező eltörlésével kapcsolatban, hogy a kormányzat a pedagógusokat a szakmájukban kérdőjelezte meg, és értékelte le a társadalom szemében. Úgy vélték, hogy a gyakorló pedagógusok jobban el tudják dönteni, hogy szükség van-e a buktatás és az osztályzás eszközére.
A Hofmann-terv szintén beleszólt volna a tanítók munkájába. Azoknak a pedagógusoknak a szakmai kompetenciáját vonta volna el, akik – az államtitkár szerint is – kiváló, példamutató felkészültséggel, hatékonyan alkalmazták ezt az alternatív pedagógiától átvett jó gyakorlatot.
A „bakit” az oktatási bizottság korrigálta. A Pokorni Zoltán által jegyzett indoklás szerint „a javaslat lehetővé teszi azon iskolák szöveges értékelési gyakorlatának megtartását, amelyek ezen a téren jól bevált és a szülők által is támogatott iskolai gyakorlatokkal rendelkeznek.” Ahogy nem vált be a buktatás és az érdemjegyek mindenki számára kötelező eltörlése, nem válna be azok kötelező bevezetése sem.
A buktatás veszélyes fegyver
A buktatás 2004-es eltörlése (szülői beleegyezéshez kötése) a törvénymódosítás indoklása szerint „kétségbe vonja a pedagógus szakmai hitelét, nehezíti az iskolai munkát, a lemaradó tanuló valós integrációját a megfelelő iskolai szintre, továbbá következmények nélkül hagyja a kötelességmulasztást”. És, mint Hoffmann Rózsa írja, általános szakmai ellenkezést váltott ki. Ez utóbbit alátámasztja a pedagógus szakszervezetek véleménye.
Mint az fn.hu-n korábban idéztük, a pszichológusok ezzel ellentétben arra hívják fel a figyelmet, hogy a pedagógus a buktatással a saját tehetetlenségéről állít ki bizonyítványt, hiszen ő nem volt képes arra, hogy megtanítsa az anyagot. A gyerek ráadásul igenis óriási kudarcként éli meg az évismétlést.
Talán még súlyosabb érv a buktatás ellen, hogy ha negyedik-ötödikben számos kudarcot elszenvedett, 13-14 éves kamaszodó gyerekek ülnek együtt a 10 évesekkel, akkor elkerülhetetlenek a viselkedési zavarok. Mostanában arról a korábban nem ismeretlen hazai pedagógiai gyakorlatról is kevés szó esik, amelynek során a problémás gyerekek „átlökdösése” zajlott a különböző évfolyamokon, csak hogy megszabaduljon tőlük az iskola, a tanár.
Az évismétlés egyébként 2004 előtt az alsó tagozatos gyerekek kevesebb mint egy százalékát érintette. Nem várható jövőre sem, hogy hirtelen megugrik a bukott gyerekek aránya. A visszavárt lehetőség mindenesetre a pedagógusok kezébe került, néhány év múlva meglátjuk az eredményt.
